Így választott Lengyelország: pürrhoszi jobboldali győzelem, vagy baloldali falkataktika?

Az eredményről egyelőre nincs mit mondani. A lengyelországi választásokra október 15-én került sor, az urnákat (kisebb fennakadások mellett) este 9-kor zárták, mi pedig azóta várjuk lélegzetünket visszafojtva az eredményeket, eseményeket.

A jelenlegi állás és a legutolsó, Ipsos-féle exit poll felmérés alapján úgy nézünk ki, hogy:

• PiS: 36,8 százalék (200 mandátum)
• KO: 31,6 százalék (163 mandátum)
• Lewica (baloldal): 8,6 százalék (30 mandátum)
• Harmadik Út: 13,6 százalék (55 mandátum)
• Konföderáció: 6,2 százalék (12 mandátum)

A 460 fős szejmben 231 képviselő kellene a kormányalakításhoz,

egy PiS-Konföderáció 212 mandátuma kevés, a KO-Harmadik Út 218 voks, ami szintén nem elegendő. Mégis, ha minden kötél szakad, a legvalószínűbb orrbefogós forgatókönyvnek mindezek alapján egy KO-Lewica-Harmadik Út hármas összefogás tűnhet, aminek azonban számos akadálya van még.

Nyerni, de nem győzni

„A PiS megnyerte a választást, de nem biztos, hogy győzött” – foglalta össze a helyzetet frappánsan Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner eredményváró élő adásában. A Nézőpont Intézet alapítója arra célzott: hiába kapta a szavazatok – és a mandátumok – többségét a jelenlegi lengyel kormánypárt, a választási matek alapján nem igazán bizakodhat abban, hogy kormányt is alakíthat.

Itt a jelenlegi (hajnali 3 óra 1 perc) feldolgozottság 31 százalékos.

Akinek kedve-ideje van, végigkattintgathatja országok szerint is az állást, jelenleg azonban úgy áll a helyzet, hogy a Polgári Koalíció vezet csaknem 38 százalékkal, a Jog és Igazságosság pedig valamicskét lemaradva 35 százalékkal megy utána, vagyis az országos exit poll eredmények ellentétét láthatjuk.

Sokan azért bizakodóak maradtak így is a PiS háza táján.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak az exit poll eredményeket ismerjük. Ami nem csoda. 

Innen szép nyerni

A lengyel választási rendszer sajátosságai miatt azonban eredményt nem lesz olyan könnyű mondani, lévén az országos listára adott voksok összege, mint olyan, csak addig számít, amíg az adott erő be nem kerül a kétkamarás parlamentbe – mandátumokat a 41 körzetbeli helyi lista eredményei alapján osztanak. A Szejm 460 képviselője mellett a Szenátus 100 tagját választják meg.

A kampány igen kiélezett volt, lényegében mindkét fél Lengyelország végét vizionálta a másik győzelme esetén, miközben maga ígér mindent: 

• béremelést
• nyugdíjemelést
• rezsicsökkentést
• rövidebb munkahetet

A jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) igyekezett az (egyébként a covid-járvány idejéig jól érzékelhető) gazdasági gyarapodásra, miként azt Rosonczy-Kovács Mihály a Mandiner videójában kifejtette, miközben Tusk kormányzása alatt adtak el számos fontos állami nagyvállalatot; a Polgári Koalíció (KO) néven összeállt ellenzéki formáció pedig a demokrácia halálát vizionálták egy PiS-győzelem esetére.

Történelmi részvétel

Aztán elérkezett a voksolás napja, amikor a modern Lengyelország történetében rekordot döntött a részvétel: az Ipsos szerint a részvételi arány 72,9% volt. Ennyien még sosem mentek el voksolni.

És az is látható, hogy a korábbi földrajzi megosztottság most is jellemezte Lengyelhont.

Ellenben zárulni látszik az olló a városi és vidéki népesség szavazókedve között.

A népszavazás

Közben egészen elsikkadt a népszavazás ügye, ami a PiS csodafegyvere lett volna a voksokért folytatott harcban, hiszen jó eséllyel tudott mobilizálni az ügyekben szimpatizálókat.

A népszavazás végül is eredménytelen lett – vagyis miközben rekordarányban mentek voksolni a lengyelek a pártokra, a négy referendumkérdés csak egy részüket mozgatta meg. A kérdések egyébként így hangzanak:

A másik három pedig az állami nagy cégek privatizációjával, a fehérorosz határkerítéssel és a nyugdíjkorhatár emelésével foglalkozik, nemleges választ várva mindegyikre.

Az eredmények ettől még beszédesek: 91-95 százalék közötti volt a nemleges válaszok aránya. Vagyis, ahogy mondani szokás, jogilag érvénytelen, politikailag viszont igen erős üzenet fogalmazódott meg. Az is látszik, hogy a PiS-szavazóknál szélesebb bázis lett megszólítva, hiszen ha a 40 százaléknyi résztvevő mind a kormánypártra adta volna a voksát, azzal bőven meglenne a szavazatok abszolút többsége. De láthatóan nem így áll a helyzet.

Szócsaták

A csodálatos az volt a választás utáni kommunikációban, hogy mindkét érdemi szereplő győztesnek kiálthatta ki magát. Meg is tették hát mindahányan.

Néhány kiragadott példa, csak az íze kedvéért:

Donald Tusk szinte repesett az örömtől az eredmények hallatán, ki is mondta: „Vége a PiS-kormányoknak!”

Mire a PiS képviselője visszaüzent Donald Tusknak: „hiába talál ki mindenféle retorikai szóvirágot!”

Maga Moateusz Morawiecki miniszterelnök közölte: szerinte az exit poll eredmények azt jelentik, hogy győzött.  

Aztán olyan is volt, hogy Tusk szövetségese kiosztotta a köztévét, mondván nekik: „pakolhattok”. 

S jött a kritika külföldről is

Például Guy Verhofstadt szerint ami történt, az „egy nagy vereség a populisták számára és új érát hoz el, s még Lengyelországot is bebetonozza. 

De láthatóan Francis Fukuyama se bírta ki megszólalás nélkül: „végre valami jó hír” – írta a PiS vereségét felidéző posztot megosztva. Így állunk tehát

***

Forrásaink egyébként úgy nyilatkoztak: valódi és érdemi eredményt inkább kedd délután felé érdemes keresni, addig marad a kristálygömb és a becsülgetések.

Aki a történtekre a maga teljes részletességében kíváncsi, ide kattintva elérheti lengyeles hírfolyamunkat.
 

A Mandiner egyébként részletes videójában összefoglalta a lengyel választás valódi tétjét mind hazánk, mind a V4-ek, mind a tágabb értelemben vett Európa – s különösen Brüsszel – szempontjából, ez az eredmények késlekedésével és a találgatásokkal egyetemben még mindig bőven aktuális:

***

Nyitóképün forrása: Jaap Arriens / NurPhoto / NurPhoto via AFP