Elindult a magyar élvonalbeli futballbajnokság: ki lesz képes megtörni az FTC egyeduralmát?

Az ember azt gondolná, hogy mivel az utóbbi tizenegy évben mindössze három csapatnak – 2014-ben a Debrecennek, 2015-ben és 2018-ban az azóta már a másodosztályba süllyedő Videoton FC Fehérvárnak, 2017-ben pedig az egy ideje szintén NB II-es Budapest Honvédnak – sikerült letaszítania a trónról a Ferencvárosi Torna Clubot, a pénteken rajtoló idényben is unalomba fulladhat az élvonalbeli magyar labdarúgó-bajnokság. Május 24. óta azonban tudjuk, ez közel sincs így. Ez volt ugyanis az a nap, amikor a Fradi egy vereséggel elbukhatta volna a bajnoki címet, miközben a Puskás Akadémia történelmet ír, ám az NB I. megnyeréséért járó serleg Felcsút helyett végül mégiscsak Budapestre, az Üllői útra került. 

Kubatov Gábor, az FTC elnöke később őszintén bevallotta, nem gondolta volna, hogy az utolsó fordulóig nyílt lesz a versenyfutás az aranyéremért, mert az utóbbi években nem ehhez szoktak hozzá. Mi sem. A fővárosi zöld-fehérek ugyanis rendre „bucira” vertek itthon mindenkit, hosszú időn keresztül nem kellett a hátuk mögé tekintgetniük, a legutóbbi évadban viszont már előre is. Ez mindenképpen újdonság volt a IX. kerületi játékosoknak, de még a hazai fociszurkolóknak is. 

Persze az is lehet, hogy a sokáig nyeregben lévő Puskás nem bírta el a terhet, a nyomást, elfáradt, kipukkadt a véghajrára, vagy egyszerűen csak arról van szó, amit Bognár György, a Paks vezetőedzője mondott: 

Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci – magyar módra 

A harminchatszoros bajnok Ferencváros a legutóbbi, sorozatban hetedik elsőségével beállította az ősi rivális Újpest 1969 és 1975 közötti klubcsúcsát, és célba vette az MTK-t, amely 1917 és 1925 között egymás után kilencszer végzett az élen. Azzal nem árulunk el nagy titkot, hogy a népligetiek ráadásul nemcsak a szakmai, de a pénzügyi mutatókban is listavezetők itthon. 

A „biznisz” nagyságát jól szemlélteti, hogy 60 milliárd forint már „nem takarja be” az immár Fizz Ligának hívott, tizenkét együttesből álló magyar első osztályt, amelynek résztvevői idén valószínűleg rekordbüdzséből gazdálkodhatnak. A sort természetesen az FTC Labdarúgó Zrt. vezeti, amelynek a 2024-es esztendőben majdnem 20 milliárdos bevétele volt, ebből a nyeresége 93,4 millió forintot tett ki. A kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci alapelv itt is érvényesül, vagyis a fradisták keresnek hazánkban a legjobban: az átlagfizetés az egyesületen belül a 2023-as bruttó 2,9 millió forintról tavaly 3,7 millióra nőtt, ami 27,5 százalékos gyarapodást jelent. Ebben ugyanakkor benne van az edzők, a segítők mellett az irodai alkalmazottak, a kommunikációs munkatársak, de a pályamunkások, a karbantartók és a takarítók fizetése is (összesen 236 főről van szó). Így azt csak megsaccolni lehet, hogy mennyiért foglalkoztatnak egy labdarúgót a felnőttkeretben, de az állomány összetételét figyelembe véve nem lennénk meglepve, ha a havi nettó játékosbérek a Ferencvárosnál meghaladnák a 10 millió forintot. 

A szórás egyébként rendkívül nagy az NB I-es mezőnyben, mert miközben a IX. kerületben majdnem 20 milliárdból működnek, a vidéki kluboknál ez a szám néhány kivételtől eltekintve a 4 milliárd forintot sem éri el. A csak magyar futballistákat alkalmazó, az előző kiírásban a dobogó legalsó fokán végző Paks például 2,9 milliárdból lett Magyar Kupa-győztes, és lépett ki a nemzetközi porondra, de a negyedik helyen záró ETO FC Győr is 3,4 milliárdból mutathatja meg magát egy európai versenysorozatban. Érdekesség, hogy az ezüstérmes Puskás Akadémia kevesebb pénzből (5,8 milliárd forintból) tudta le a 2024-es évet, mint a hatodik helyezett Diósgyőri VTK, amelynek összbevétele 7,6 milliárd volt. 

Érdemes a hazai játékosokra koncentrálni 

Nem mehetünk el szó nélkül a Magyar Labdarúgó Szövetség sok vihart kavaró „magyarszabálya” mellett sem, amely alapjaiban határozza meg az egyesületek átigazoláspolitikáját. Ha másért nem, azért, mert tényleg sok forog kockán. Az ösztönző intézkedést megszegők ugyanis nemcsak az 500 millió forintos központi támogatástól esnek el – amely a közvetítési jogokból és az értékesítésekből származik –, hanem semmilyen állami támogatást nem kapnak, így ez idényenként akár 1,5-2 milliárd forintos bevételkiesést is jelenthet, amit egyetlen klub sem tud más forrásból pótolni. A lényeg, hogy öt magyar, köztük egy 21 éven aluli futballistát állandóan a pályán kell tartaniuk a bajnoki mérkőzéseken, hogy a pénzhez hozzájussanak. A „magyarszabályt” megszegőket a taóból (társasági adó) nem zárják ki teljesen, csak diszkriminálják. Erre még Csányi Sándor MLSZ-elnök is azt mondta, hogy „egész nagy összeg ahhoz, hogy érdemes legyen jobban koncentrálni a magyar játékosokra és a magyar fiatalokra”. 

Ahogy az előző években, jelenleg is a ferencvárosiaké a legpiacképesebb állomány: cikkünk írásakor az NB I-es játékoskeretek 59 milliárd forintra becsült összértékéből több mint 35 százalékot (20,78 milliárd forintot) birtokolnak a zöld-fehérek a mértékadó szakhonlap, a német Transfermarkt szerint. Ezek a számok ugyanakkor folyamatosan változnak, miután a Fradi rendkívül aktív a nyári átigazolási szezonban, ráadásul most már nemcsak vesz, hanem el is ad, mégpedig busás haszonnal. 

Mindenhol tarol a Fradi 

A Transfermarkt több mint 130 külföldi labdarúgót tart számon a Fizz Ligában, ez az összlétszám 38 százaléka. Az átlagéletkor a 26 évhez közelít, egy átlagos élvonalbeli focista pedig 418 ezer euróba, azaz 167 millió forintba kerül nálunk. Egy ideig a legtöbbet, 4,5 millió eurót (1,8 milliárd forintot) az FTC-től távozó izraeli középső középpályás, Mohammed Abu Fani játékjogáért kellett fizetni a piacon, ám őt végül megelőzte csapattársa, a 3,5 millió eurós (1,4 milliárd forintos) árcédulájú norvég támadó, Kristoffer Zachariassen. 

Tavaly azt írtuk, minden jel arra mutat, hogy a Ferencvárosi Torna Club lesz a bajnok – ehhez most is tartjuk magunkat.

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt