Lehullt a lepel a „merényletkísérletéről”: ezért repült szotyis zacskó a TISZA-vezér lába elé

KAY NOK (Konyak)

Aki gyulai, az ismeri az örök lázadó rockert. Jellegzetes alakja a városnak, öltözete, hosszú haja szinte semmit nem változott az évek során. Emlékszem amikor 1987-ben megkezdem a gimis tanulmányaimat az ERKEL-ben, Konyak egy évfolyammal felettem járt. „C”-s volt, tesi tagozatos. Először, amikor találkoztam vele a folyóson „szecskaként”, leesett állal bámultam, hiszen életemben először állt előttem egy hús-vér rocker, egy igazi lázadó figura.

Képzeljetek el egy hátközépig érő loboncos hajú, borostás, szakadt farmeres, szegecses bőr csuklópántot viselő srácot Békés megye egyik elit gimnáziumában.

A diákok többsége (velem egyetemben) kerülte Konyakot. Egyszerűen nem illett bele az akkori közéleti normák (ne feledjük: még Kádár volt a pártfőtitkár, javában „virágzott” a szocializmus, komcsinak lenni még dicsőség volt..) által közvetített képbe. Egyébként Konyak egy békés rocker volt a hétköznapokban, az a „légynek sem tud ártani” típus.

Persze Konyak sem nagyon találta a helyét a gimiben. Iskolai ünnepségekre, suli discókba nem járt. Járt ellenben játékgépezni, (gyakorlatilag a Komló oldalában levő játékterem volt a törzshelye) kocsmázni, na és rock koncertekre. Sőt, szerintem akkoriban Gyulán rock koncert nélküle el sem kezdődött!

Igazából egy koncert „élmény” hozott össze vele! Történt ugyanis, hogy 1987 őszén a CPG félig illegális koncertet adott Gyulán a Csiga kertben, IFA platóról! A felettem járó koleszos rocker srácoktól tudtam meg az időpontot, a helyszint (este 9-kor kezdődött a koncert) és egy haverommal elmentem rá én is.

Távolabbról figyeltük az eseményeket, az IFA platón tolták a „punk -rock”-ot a szegedi srácok, a hosszú hajú, rocker srácok csápoltak, pogóztak. Mígnem felhangzott a talán legismertebb nótájuk: „Áll egy ifjú élmunkás a téren / Kommunista szombatot tart éppen”; azonban a nóta nem a később kiadott és a YouTube-on ma is hallható  „Dúúúúli, dúúúúli a réten / Dúúúúli, dúúúúli a réten” refrénnel folytatódott, hanem az eredeti szöveggel: „ROHADT BÜDÖS KOMMUNISTA BANDA / MÉRT NINCSENNEK EZEK FELAKASZTVA!”

Ahogy ez elhangzott, azonnal előjött legalább 20 rendőr a környező bokrok, fák takarásából, az IFA „beröffent”, a zenekar menekült, a tömeg szétspriccelt!

A rendőrök a hosszúhajú, bőrszerkós srácokat ütötték verték gumibottal, ahol érték, és akit leterítettek a földre, a verés után kezdték az igazoltatásukat!

A haverommal egy bokor tövében lapulva néztük az eseményeket, majd remegve a félelemtől hanyatt-homlok menekültünk a kolesz irányába!

Másnap a fél gimi erről suttogott, kissé hősnek éreztem magam én is, mert ott voltam! Igaz lapulva, menekülve, de 15 évesen mégiscsak ott voltam. De az igazi hős Konyak volt! Ugyanis neki a vállán és a hátán is látszottak a „Kádár kolbász” (gumibot) nyomai, még a lányok is félelemmel vegyes tisztelettel nézték a sérüléseit! Hős volt na!

Egy pár napig. Akkoriban nem volt internet, nem szerveződött rajongótábora, a napok hetekké, hónapokká váltak, a sztori elhalványult. Konyak nyomta tovább a játékgépet (pár hónapig azért sokan meghívták egy-egy sörre, vagy adtak neki pár 10-est, hogy gépezhessen) és az egész sztori elfelejtődött.

Mígnem harmincvalahány év után Konyak újra a figyelem középpontjába került. Konyak, harmincvalahány éve mit sem változott! Hátközépig érő loboncos hajú, borostás, szakadt farmeres, szegecses bőr csuklópántos, bőrszerkós örök lázadó rocker maradt, aki most éppen hozzávágott egy szotyis zacskót Magyar Péterhez! Mint ahogy írtam, Konyak alapvetően egy békés rocker, nem a képen látható „SAMUT” vágta hozzá MP-hez… 

Az élet megy tovább, ahogy anno a gimiben is volt ’87-ben, a napok hetekké, hónapokká válnak, a sztori elhalványul, és Konyak itt marad velünk.

Úgy ahogy megismertük: Hátközépig érő loboncos hajú, borostás, szakadt farmeres, szegecses bőr csuklópántos, bőrszerkós örök lázadó rocker-ként!

U.i: Konyak, ha összefutunk a városban vendégem vagy egy sörre!