Hadat üzent Franciaország a drogkartelleknek

„Több évtizednyi tehetetlenség, politikai mellébeszélés és eszkalálódó erőszak után Franciaország végre felismerte, hogy a drogbűnözés nem társadalmi kérdés, hanem belső biztonsági kockázat. A 2025. június 13-án elfogadott új törvénycsomag – hivatalos nevén Loi n° 2025‑532 visant à sortir la France du piège du narcotrafic – minden eddiginél határozottabban lép fel a szervezett bűnözés, a maffiahálózatok és a hozzájuk kapcsolódó társadalmi bomlás ellen.

Sokan már évek óta sürgették ezt a fordulatot. Ami eddig jobb- és baloldalon egyaránt elmaradt, most végre törvényi keretet kapott: az állam visszaveszi az irányítást, és hadat üzen azoknak, akik Franciaország egyes városrészeiben már kvázi párhuzamos társadalmakat, sőt saját törvénykezést is bevezettek.

A törvény nem kevesebbet céloz, mint a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni totális fellépést. Ehhez nemcsak szigorításokra volt szükség, hanem intézményi újratervezésre is. Megalakul a nemzeti szintű ügyészi hivatal, amely kizárólag a szervezett bűnözés elleni ügyekre specializálódik. A kormány új státusba helyezi az OFAST nevű szervezetet, amely a droghálózatok felszámolásáért felelős – végre valódi koordinációt és parancsnoki láncot építve ki a rendvédelmi erők között. Ha jobban belegondolunk, a magyar zéró tolerancia elvét követi a francia törvény. Ez nem puszta technikai változtatás. Ez stratégiai elmozdulás: az állam nem csupán üldözni akarja a drogokatr hanem el akarja vágni a drogbűnözés gyökereit – pénzügyi, jogi és logisztikai szinten.

A törvény egyik legfontosabb újítása, hogy végre megtöri a hallgatás kultúráját. Bevezetik a »repentis«, azaz bevalló tanúk programját, amely megjutalmazza azokat, akik információval szolgálnak a hálózatokról. Ez évtizedek óta a legfontosabb eszköz volt az olasz maffia elleni harcban – most végre Franciaország is belép ezen az úton. Ugye, ismerős? Ezzel párhuzamosan fordított bizonyítási teher lép életbe: ha valaki nem tudja igazolni jövedelme vagyona eredetét, az állam lefoglalhatja. A luxusautók, kriptovaluták, és egyéb »megmagyarázhatatlan« vagyonok mostantól nem puszta kirakatdarabok – hanem nyomozati és bírósági bizonyítékok. És ez? Minden a magyar törvénycsomagra passzol.

A törvény szakít azzal az illúzióval, hogy a börtönpuszta szabadságelvonás. Az új szabályozás szerint a súlyos bűncselekményekért elítélt drogbűnözők automatikusan fokozott biztonsági besorolást kapnak. A szoliter elhelyezés, a dronos megfigyelés és a telefonhasználat ellehetetlenítése nem luxus, hanem szükségszerűség. A börtön nem lehet »vezérlőterem« a maffiának. Az állam felismerte: ha a rabok továbbra is irányítják a hálózatokat a rács mögül, akkor nem jogállamban élünk, hanem gyengeállamban. A törvény továbbá előirányozza a legveszélyesebb fogvatartottak elkülönítését: különleges, magas biztonságú börtönszárnyakat építenek, hogy a legkockázatosabb bűnözőket teljesen elzárják a külvilágtól – ahogy az például Spanyolországban és az Egyesült Államokban már bevett gyakorlat.

Különösen fontos előrelépés a közösségi terek védelme. A törvény lehetővé teszi, hogy az olyan bérlőket, akik lakóingatlanjukat bűnözők bújtatására vagy kábítószer-kereskedelemre használják, a prefektus közvetlen utasítására kilakoltassák. Eddig ezek az ügyek évekig húzódtak, miközben a lakóközösségek rettegésben éltek. Most a közigazgatás visszanyeri a beavatkozási jogát.

A törvény elfogadását megelőzően a francia politikai életben ritkán látott konszenzus alakult ki. A jobboldali szenátor, Étienne Blanc (Les Républicains) és a baloldali képviselő, Jérôme Durain (Parti Socialiste) együtt dolgozták ki a jogszabály tervezetét. A parlament elsöprő többséggel fogadta el, és a közvélemény támogatása is jelentős: a franciák többsége megelégelte, hogy az állam bizonytalanságot sugároz a bűnnel szemben.Ez a törvény – ha következetesen alkalmazzák – képes lehet újra jogbiztonságot teremteni azokban a városrészekben, ahol most a félelem, az omertà és a dílerek uralkodnak.

A francia drogreform nem tökéletes – de szükséges. Lehet és kell is róla vitázni, módosítani, csiszolni. De az irány helyes. Franciaország végre kimondta: a közrend védelme nem bocsánatkérések, hanem cselekvés kérdése. Európa többi részének is érdemes tanulnia ebből. A kontinensen sokáig a tolerancia nevében húzódtak a frontvonalak. Franciaország most azt üzeni: az állam tekintélyét nem lehet tovább feláldozni a jogfosztott lakónegyedek csendes kiszolgáltatottságának oltárán. Magyarország ebben (is) utat mutatott.”

Nyitókép: MTI / Mihádák Zoltán

***