Büszkeség és bal-ítélet: diplomaügyek a Tisztelt Házban

Nagy Gábor és Veczán Zoltán cikke

Legutóbbi cikkünket ott fejeztük be – jobban mondva, hagytuk abba –, hogy felmértük, a különböző pártok képviselői milyen fokú és típusú végzettséggel ültek be a Parlament padjait koptatni. Pár szóban az eredményekről: arányaiban a legkevesebb diplomát a Mi Hazánk és a Párbeszéd hozta az Országgyűlésbe, a legmagasabb végzettséget a KDNP politikusai produkálták, ahol minden negyedik képviselő az egyetemen túlmutató végzettséget is birtokolt, Ph.D.-t, vagy valamilyen módon nagydoktori fokozatra „átváltott” korábbi végzettséget, kandidátust, miegymást. A kormánypártok képviselőinek pedig 3 százaléka maradt diploma nélkül, szemben a „hatpártoknál”, ahol négyszeres volt az arány: 12 százalék.

Azt is megígértük, elkalauzoljuk Önöket egy izgalmas Parlament-faluba, mert addig rendben, hogy a Fideszben több a jogász, a DK-ban meg a bölcsész, de lesznek még itt meglepetések, főként a vaskos „egyéb” kategóriában, amit most nem szeretnénk lelőni.

Mindazonáltal számos olvasói visszajelzést kaptunk – ezeket tényleg nagyon szépen köszönjük –, amelyek arra utaltak, hogy egyrészt úgy tűnhetett, egyenlőségjelet teszünk a végzettség és az ész megléte közé; másrészt jöttek a felkérdezések, hogy az Illető Által Nagyon Utált Politikust vajon minek is számoltuk, és mi van a Nagy Disznósággal, amit az említett honatya elkövetett.

Az első vádra röviden válaszolnánk: természetesen

Sőt. Inkább érdekességképpen szerettük volna bemutatni azoknak az embereknek az edukációs hátterét, akik a következő négy évben mindannyiunkra érvényes döntéseket hoznak majd a Tisztelt Házban. És itt kapcsolódnánk rá a második kérdéskörhöz, a végzettséghez kapcsolódó botrányokhoz, mert természetesen emlékszünk ezekre.

A műfaj sajátosságainak megfelelően most csak azokat vesszük elő, amelyek a jelenleg is honatyaként fungáló képviselőket érinti. Mert, és ezt fontosnak tartjuk leszögezni, szerintünk sem a diploma határozza meg, mennyire okos, művelt valaki – hazudni róla mégis sokat elárul az ember jelleméről. Egyébként kimondottan előny nem jár vele, és nem is előírás a parlamentben. Mint azt a HVG valamelyik cikkében kiszúrta, a húsz éve alakult Országgyűlésben többeknek például érettségije sem volt.

Lássuk hát az elmúlt év, évek Nagy Ügyeit! Annyit elöljáróban elárulnánk, hogy minden jel szerint – a képviselők aránya dacára – ebben bizony a baloldalnak van kétharmada!

Alapvetően kétféle botránnyal találkozhattunk: hamisan feltüntetett végzettség és plágiumvádak.

Kezdjük talán Hajnal Miklóssal, akire viszonylag sokáig hivatkoztak közgazdászként úgy, hogy egyébként sosem fejezte be az egyetemet. Sőt, ő maga is ekként hivatkozott magára, „nyilván, én magam is közgazdász vagyok” – mondta egy műsorban (és még május közepén is így szerepeltette magát LinkedIn oldalán); az eset külön bája, amikor Fekete-Győr András, Hajnal volt pártelnöke az ATV-ben azt mondta, igazából nem a diploma a fontos ahhoz, hogy valaki jogász vagy közgazdász legyen (a szívsebészekre ellenben például nem tért ki hasonló logikával...). A hatpárti ellenzék belső dinamikái kapcsán érdekes fordulat volt, amikor az LMP-s Hajdu Mária szóvá tette, hogy ez azért mégsem igazán példás magatartás (a MSZP-s Bangóné Borbély Ildikót hasonló vétségért, behazudott diplomáért vágták ki a listáról), a párt pedig erre felfüggesztette Hajdu tagságát. Hajnal pedig egyrészt egyéni képviselőjelöltként győzött és ült be a Házba, ráadásul, mint bejelentette, a Momentum elnöki posztjáért is indul.

Kicsit régebbi,

akinek szintén feltüntették a végzettségnél a pártja honlapján, hogy egyetemi, noha csupán az abszolutóriumot szerezte meg. Nem szép, mondhatni, még ha nem is turnézta végig vele Hajnalhoz hasonlóan a médiát. Itt érdemes kitérni a fideszes Kósa Lajos, ugyancsak adminisztrációs hibával indokolt, „megelőlegezett” egyetemi végzettségéről is – Kunhalmi esete azért jóval kínosabb, mert ráadásul a párt oktatáspolitikusaként is működött, közben olyan pitiáner ügyekbe keveredett, mint a ma már megmosolyogtató diákigazolvány-ügy; miközben bolondos kijelentéseivel sokszor borzolja pártja és az ellenzék kedélyeit.

„2001-ben a Harvard Egyetem jogi karához tartozó kutatóprogramnál helyezkedtem el, először mint kutató, később mint kutatásvezető a fegyveres konfliktusmegelőző stratégiák és sérülékeny csoportok védelmének területén” – írta egyik, korábbi önéletrajzában a párbeszédes Szabó Tímea, amely mára így módosult: „A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végzett, majd a Harvard Egyetem jogi karán is tanult. Kezdetben öt évig újságíróként brit és amerikai lapoknak illetve hírügynökségeknek tudósított. Ezután a Harvard Egyetem jogi karához tartozó kutatóprogramnál dolgozott kutatásvezetőként.”

Csakhogy a Kontra arról írt pár hónappal korábban, hogy a nyilvánosan elérhető információkból nem derül ki, hogy Szabó pontosan mikor járt a világhírű egyetemre, és tulajdonképpen mit is csinált ott. Diplomát nem itt kapott, az biztos, viszont a Helsinki Bizottság egyik, 2008 januári tanulmányából arra lehet következtetni, amely szerint a politikus összehasonlító menekültjogot tanult Cambridge-ben.

Van azonban pozitív példánk is az Országgyűlésből: az úgyszintén a Párbeszéd frakcióját erősítő

még a Mérce.hu főszerkesztőjeként, most pedig józsefvárosi családapaként. Mint ahogy azt a portálunknak adott interjújában is megjegyezte, nem tudatos marketingről van szó, hiszen nem tudja, „valamelyik jobban rezonál-e”. Tegyük hozzá gyorsan, arról már nemigen ejtett szót, hogy miként, kikkel karöltve, együttműködve tudott bejutni a Házba. Erről egyébként ITT írtunk.

És álljon itt emlékeztetőül a szakdolgozatokra vonatkozó botrányokból kettő, most is az Országgyűlésben ülő honatya ügye! Mint arról a Mandiner is beszámolt, a KDNP-s Semjén Zsolt szakdolgozatánál találtak arra utaló jeleket, hogy forrásmegjelölés nélkül szerepeltethette mások gondolatait a műben, emiatt vizsgálták is utóbb az írást. Ugyanakkor például az akkor frissen alapított pártja, a DK élére álló Gyurcsány Ferenc szakdolgozata már nem lehetett része hasonló vizsgálatoknak, ugyanis – hogy-hogy nem, a több száz szakdolgozat közül egyedüliként – az szőrén-szálán eltűnt.

Mi viszont nem „szublimálunk”, cikkeink, írásaink mindig, a világ bármely pontjáról elérhetők a Mandiner.hu felületére kattintva, így lesz ez akkor is, amikor a következő epizódban bemutatjuk a parlamenti falut.

Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner