Nemrég megjelent a Mandineren egy kisebb szociográfiai statisztika arról, miként alakult az ellenzéki jelöltek megoszlása vidéki-fővárosi horizont tekintetben, mennyire törekedtek mások mellett arra, hogy az országos aránynak megfelelően legyenek képviselőik vidékről és Budapestről a felálló új Országgyűlésben.
Jámbor esetében ez az aspektus természetesen nem releváns, a fővárosban született, április harmadikán budapesti választókerületet húzott be. Szövetségeseivel ellentétben nem állt be a bűnbakképzésbe: a végtelenségig elfajuló „vidékizésbe”. Portálunknak adott interjújában többek között arról beszélt, egyáltalán nem gondolja, hogy valaki attól, hogy fideszes, ostobább lenne. (Egyike az ellenzéki „alapvetéseknek”: a tanulatlan Fidesz-KDNP-s szavazók nem látnak át kormánypropaganda szitáján.)
Csakhogy Jámbor egyike azon baloldali politikusoknak, aki felsőfokú végzettség, illetve nyelvvizsga bizonyítvány nélkül futnak neki a következő parlamenti ciklusnak. Ez bizony nála imázskérdés. (A neomarxista társadalompolitikai kép, a politikai aktivizmus és az egyébként valóban megsüvegelendő szociális érzékenység mellett.)