Előveszem Csics Gyula 1956-os naplóját, mondom a gyerekeknek, hogy ezt a naplót 1956-ban egy ugyanannyi idős kissrác írta, mint ők. Rögtön van jelentkező a felolvasásra. Csender Levente írása.
A programprospektusokban nem szerepel, és a bejárat körül sem hívja fel rá semmi a figyelmet, hogy odabent filmeket vetítenek. Ide csak betévedni lehet, ahogyan az álmaimban tévedek be, mindig meglepetten, mindig örvendezve, hogy vannak még ilyen helyek.
A tanév szeptemberi indítása komolyabb zökkenők nélkül megvalósulhat.
A főhős (talán Seymournak hívták) elgurítja a golyót, és már a gurítás pillanatában tudja, hogy az bizony tökéletes lesz, és meg fogja nyerni vele a játékot. Ő is valamiféle mennyei pillanatként éli meg a helyzetet, élete egyetlen mennyei pillanataként. Ilyenkor mintha az egész univerzum rendjét látná át az ember.
Hajnalban indulunk a Hősök teréről Gesztre néhány kollégával, hogy bejárjuk a megújuló Tisza-kastélyt.
Könyvtár és kert. Ha ez a kettő megvan, olyan nagy baj már nem lehet.
A kertember talán még sohasem állt olyan jól az előkészületekkel, mint most, a szökőnap elmúltával, eddigi élete legmelegebb februárjának végén.
Fontos átszervezés következik!
Kónya Gábor Lajos rendőr törzszászlóst Hősi Halottá nyilvánította és soron kívül rendőr főhadnaggyá nevezte ki Pintér Sándor.
A művészethez nem sok pénz kell, legfeljebb annyi, hogy az ember élhessen és dolgozhasson. Olyan nincs, hogy egy tehetségtelen emberhez hozzávágnak egy halom pénzt, és onnan kezdve remekművek kerülnek ki a műhelyéből. Győrffy Ákos írása.
