Előveszem Csics Gyula 1956-os naplóját, mondom a gyerekeknek, hogy ezt a naplót 1956-ban egy ugyanannyi idős kissrác írta, mint ők. Rögtön van jelentkező a felolvasásra.
(Nyitókép: MTI / Bojár Sándor)
Tíz év kényszerpihenő, kitérő, vargabetű, szabadúszó, író, idegenvezető, kényszervállalkozó, egyéni próbálkozó életmód után visszatértem a tanári pályára. A helyi általános iskolába magyartanárnak. Nem akarok már vidéki bedolgozó lenni, sokat utazni. Biciklivel akarok járni dolgozni, és minél többet a gyerekeimmel lenni. A tanársághoz meg van végzettségem, nyolc év tapasztalatom s talán egy kis érzékem is. Kérdezte az iskolavezetés rögtön a felvételi beszélgetésen: a fizikával hogy áll, az informatikával, a testneveléssel esetleg? Tudom, hogy nagy a tanárhiány, de én azt kértem, hogy maradjunk a magyar nyelv és irodalom tájékán, nekem az jobban fekszik. Maradtunk. Kaptam a magyaróráim mellé tanszobát és drámaórákat.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
Nemcsak Hadházy Ákos szerint voltak „csalódástkeltően” kevesen a baloldal politikusának rendezvényén.
A 2010 óta meddő próbálkozásaiba fulladó ellenzék és mögöttük álló globalista megbízóik most újra ezt a szlogent próbálják elővenni; elvégre Medgyessy is ezzel nyert, nemde? Ungváry Zsolt írása.
Egy fotó tanulsága szerint a nemzeti ünnepen Magyar Péter pártja pólók, és pulóverek között árusítja a lyukas, '56-os zászlót.
Őrizzük hát és adjuk tovább a szabadságszeretet és a magabíró Magyarország csak ránk jellemző eszméjét! Nagy Ervin írása.
Mutatjuk a magyar lakáspiac idei legdrágább és legolcsóbb ingatlanjait!
A szír ortodox keresztények megható énekkel üzentek Magyarországnak.
