Jacek Karnowski, a lengyel Sieci című hetilap főszerkesztője a Mandinernek hangsúlyozta, hogy az ukránok továbbra is „hősként” ünneplik az olyan mészárosokat, mint Stepan Bandera, vagy Roman Suhevics. Ezt pedig a lengyel társadalom soha nem fogadhatja el.
A szervezők várnak mindenkit, aki jelenlétével is demonstrálni kívánja a bátor nemzeti kiállás és az összefogás erejét, jelentőségét.
Oroszország saját értelmezése szerint szellemi honvédelmet folytat. Ez az ő dolguk. Mi magyarok nem szeretnénk április 4-ét ismét „felszabadításként” értelmezni – mondja Máthé Áron. Interjúnk.
Kit lehet hősnek nevezni ebben a történetben? A választól jóval többet kaptunk, mint amire számítottunk.
A magyar–ukrán kapcsolatok szakértője számos érdekes dologról beszélt.
„Néhány tucat nukleáris robbanófej elég arra, hogy a földi élet jelentős részének a végére pontot tegyen” – mondta Máthé Áron történész a Mandinernek.
Jaroszlav Hunka esete idehaza is kisebb közéleti hullámokat vert. Nem más, mint Ungváry Krisztián rántott kardot.
Történelmünk arra tanít minket, hogy lehet akármilyen fejlődés az országban, ha nem a nemzeti érdek szerint valósul meg, akkor végső soron nem minket fog gazdagítani. Máthé Áron írása.
Magyar önkéntesek fogtak fegyvert 1939-ben Lengyelország védelmében. A korabeli hazai sajtó nem írhatta meg a valóságot, mert azzal a nemzeti érdeket, a revíziót veszélyeztették volna, amit egyedül Németország biztosíthatott.
Oroszország elmaradottsága nem kulturális, hanem politikai: az emberi szabadság és méltóság megbecsülése, a népképviseletnek és a jog uralmának a tisztelete az, amelynek terén a nyugat sokkal előrébb jár.
