Untergang?

„Jaroszlav Hunka, az ukrán Waffen-SS veterán, és Ungváry Krisztián, a magyar történész esete.

2023.szeptember 22-én a kanadai parlament alsóházában fogadták Zelenszkij ukrán elnököt és kíséretét. Az ünnepélyes alkalom részét képezte, hogy egy 94 éves idős kanadai ukrán, Jaroszláv Hunka is részt vehetett az ülésen. Mint olyasvalaki jelent meg, aki már a második világháborúban is az »oroszok« ellen harcolt. Az egész jelenlevő gyülekezet felállva tapsolta meg. A probléma csak az volt, hogy Hunka egykor a Waffen-SS 14. »Galizien« (ukránul: Halicsina) hadosztályának volt a tagja. Az eset után kanadai zsidó szervezetek tiltakozni kezdtek, majd a parlament elnökének le is kellett mondania.

(...) Jaroszlav Hunka esete idehaza is kisebb közéleti hullámokat vert. Nem más, mint Ungváry Krisztián rántott kardot – nem először – a Waffen-SS és az ukránok védelmében. »Perverz együttállás egy SS-veterán ügyében – Jaroszlav Hunka és a Fidesz kettős mércéje« című írásában nemcsak leegyszerűsítésekből fakadó ferdítések vannak, hanem olyan állítások is, amelyek súlyos morális kérdéseket vetnek fel.

Ungváry a következőt állítja: »A náci megszálló politika ilyen szempontból épp az ukránoknak adta a legkevesebb lehetőséget. A korabeli német iratok is megállapították, hogy a Reichskomissariat Ukraine hivatalnokai ‘négerstátusban‘ [szó szerint így írták] kezelték a helyi lakosságot, amin azt kell érteni, hogy az érintetteknek a legalapvetőbb kulturális és létfenntartási szükségleteit sem biztosították.«

Ungváry Krisztián saját korábbi könyve is ellentmond a cikk leegyszerűsítő állításainak. »A magyar honvédség a második világháborúban« című művében oldalakon keresztül részletezi, hogy a német politikai és hadvezetés legfelső szintjén nem volt egyetértés Ukrajna és az ukránok sorsát illetően, és ez megnyilvánult a napi gyakorlatban, ami az ukránok már-már szövetségesi státuszú kezelésétől az Untermensch számára tartogatott kizsigerelésig terjedt.

(...) A szavakkal világokat lehet teremteni, a történelem pedig kényes jószág. Óvatosan kell vele bánni. Akkor van igazán értelme, ha a ma élők közösségének épülését szolgálja, ha közelebb visz saját jelenünk megértéséhez. De a fenti, kérdéses megállapítások vajon kinek-minek az épülését segítik? A divatosan hangzó, tudományosnak mutatkozó szövegek ugyanis nem izgalmas szellemi felfedezések kifejezését szolgálják. Ezekkel olyan világokat is lehet teremteni, amelyekben rémálmok fognak uralkodni.”

***

Nyitókép: Youtube