Kezdjünk atombunkert építeni? – szakértőt kérdeztünk a harmadik világháború kirobbanásának veszélyeiről

1945 augusztusában megváltozott a világ: az Egyesült Államok ledobta Hirosimára és Nagaszakira az atombombát. A pusztítás képei bejárták a világot, a földdel egyenlővé vált városok rémképe olyan látvány volt, amit az akkor élő emberek soha nem felejtettek el. Az atomháborútól való rettegés hosszú évtizedekre a nyugati világ lakosságának általános állapotává vált.

Az atomháború réme a hidegháború alatt

„A háború lezárása után megkezdődött az atomfegyverkezési verseny, és sorban jelentették be a különböző kísérleteket: föld alatti, levegőbeli, vízfelszín alatti kísérletek történtek. 

Ennek hatására megjelentek a különböző túlélőkészletek, családi atombunker, levegőszűrők stb.” – fejtette ki Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának az alelnöke.

A kommunista blokk országaiban is jelen volt a félelem, itt azonban az emberek (a szűk elit kivételével) maximum a pincéjükbe menekülhettek volna az atombomba elől. A történész elmondta, hogy az MSZMP vezető testületének egyik ülésén elhangzott: „akik Hirosimában az árokba feküdtek, túlélték”. A ’80-as évek elején pedig Hódmezővásárhelyen egy polgári védelmi gyakorlat keretében azt próbálták el, hogy a Népkert állomásra atom-töltetű rakéta esett. Az egyik teendő: a Hódiköt kötőgépeit porvédő ponyvával húzzák be… Miközben ma már tudjuk: szovjet atomtöltetek voltak Magyarországon is, és a NATO tervezői számoltak egy Magyarország elleni atomcsapással.

Nyugaton részben a fentebb vázolt rettegés ihlette az 1960-as ’70-es évek békemozgalmait – mondta a történész. „De ezek a mozgalmak a szovjet propaganda termékei is voltak. Az egyik jelszavuk az volt (némi túlzással): »inkább legyen szovjet uralom, mint nukleáris holokauszt«. Ez volt az az emlékezetes időszak, mikor a 80-as évek elején a fiatalok keresztbe feküdtek az úttesteken, meg a vasúti síneken, hogy ne lehessen úgymond az »amerikai imperializmus« rakétáit telepíteni.”

A történész arra is emlékeztet, hogy

hiszen az Able Archer hadgyakorlat során csak néhány ember józanságán múlt, hogy végül nem tört ki háború. A gyakorlat annyira jól sikerült, hogy a szovjetek igazinak vélték a fenyegetést, és ilyenkor a korabeli doktrína szerint a legfontosabb elsőként tömeges csapást mérni az atomfegyverekkel.

Visszatérő félelem

A Szovjetunió megszűnésével az atomháború veszélye lekerült a napirendről – mondta Máthé Áron. A félelem más irányba terelődött, új formákat nyert.

„A nukleáris terrorizmus kérdése az megmaradt. Komoly kérdés volt, hogy mi lesz a sorsa azoknak a különböző robbanófejeknek, amelyek a volt szovjet köztársaságokban voltak tárolva... De igazából innentől kezdve három évtizedig nem téma az atomháború” – mondta a történész. Majd hozzátette: természetesen Észak-Korea valamint Irán kapcsán is időnként felmerült az atomkérdés, de mégsem olyan mértékben, mint korábban. Pakisztán és India szembenállása is felvet problémákat, de egyikük sem birtokol olyan mértékben atomtölteteket és az azokat hordozni képes fegyverrendszereket, mint az USA és mint a volt Szovjetunió vagy ma Oroszország.

S akkor 2022 februárjában az orosz hadsereg megtámadta Ukrajnát. A történész elmondta: többször felbukkan a hírekben a „harmadik világháború” réme, de sokan nem gondolnak bele, hogy a harmadik világháború egyben atomháború is lenne. 

– mondta Máthé Áron, aki hozzátette: sokkal több országnak van atombombája, mint a hatvanas években. 

A zöld aktivisták igazi ellensége: az atomerőmű 

Csernobil traumája a mai napig kihat, az elmúlt években számtalan népszerű filmes alkotás készült a témában. Az atomerőművek esetleges baleseteivel kapcsolatban sokkal több aggodalom fogalmazódik meg, mint a nukleáris fegyverek miatt. A különböző zöld pártok mindent megtesznek, hogy bezárassák az atomerőműveket a nyugati országokban (lásd Németország – a szerk.).

„Én ezt egy elmebajnak tartom, hogy a békés célú atomenergiától félünk, és a nukleáris fegyverektől meg nem. Senki nem mondja el, hogy az orosz vezetés igenis kész bevetni a nukleáris fegyvereket, hogyha olyan helyzetbe kerülnek, és ezt világosan le is szögezték, nem is egyszer” – jelentette ki Máthé Áron.

Miért ne történhetne meg?

A történész az iraki-iráni háború (1980-1988) egy epizódjával illusztrálta, hogy egy szorult helyzetben levő ország bizony képes olyan fegyvert bevetni, amiről azt gondolnánk, hogy senki nem meri használni. 

„Szaddám Huszein csak azzal tudta a saját túlélését biztosítani, hogy tömegpusztító fegyvert vetett be: mérges gázt. Válogatás nélküli alkalmazta a gázt, nemcsak a harcmezőn, hanem a kurd felkelőkkel szemben-, illetve végül az iráni civil célpontokra mért csapásokban is. Ha egyszer már volt olyan a történelemben – nem is régen –, hogy egy rendszer saját túlélése érdekében tömegpusztító fegyvert vetett be, amikor rosszul állt a szénája, akkor nem látom be, hogy 

– fejtette ki Máthé Áron.

A történész elmondta: komolyan kellene venni ezt a veszélyt, és éppen ezért nem szabadna a harmadik világháború kitörésére törekedni. 

„Volt már olyan a történelemben, hogy egy hatalom, a Lengyel Népköztársaság erőszakot alkalmazott a saját társadalmával szemben. Ez a lengyel hadiállapot 1981-től a 80-as évek végéig. Hadiállapotnak nevezzük, de nem fegyver által, hanem politikai úton szenvedtek vereséget a lengyel kommunisták. Persze a hasonlat részben sántít, de amíg nincs kimerítve minden politikai eszköz, addig nem szabadna egy olyan eszkaláció irányába érdemes terelni a dolgokat, aminek a végén azért ott rezeg a léc, hogy esetleg valaki megnyom egy piros gombot” – zárta Máthé Áron.

Nyitókép: Alex Vámos/Unsplash