A NEB és a Nemzeti Múzeum beszélgetésén szó esett arról is, hogy mi csúszott el 1989-ben.
„Történetek a XX. századból” címmel indított vitaestsorozatot a Magyar Nemzeti Múzeum a Nemzeti Emlékezet Bizottságával közösen. A programsorozat keretében az elmúlt évszázad egy-egy kiemelt korszakáról folytatnak eszmecserét a meghívott szakértők, miközben kapcsolódó emléktárgyakat és különleges fotódokumentációt is megtekinthet a közönség.
A sorozat első alkalmával a Nemzeti Múzeum második világháborús szerepe volt a középpontban, a második alkalommal Mindszenty hercegprímás hányatott sorsa és helytállása került fókuszba. A júniusi rendezvény „1989 ma már történelem” címmel zajlott, Gál Vilmossal, a Magyar Nemzeti Múzeum főmúzeológusával és Máthé Áron történésszel, a NEB elnökhelyettesével az MCC képviseletében jelen sorok írója beszélgetett.
Már az est címe is gondolatébresztő hatású volt, ugyanis Máthé Áron szerint a rendszerváltás időszaka, noha történészi korszakhatárokkal elméletben lezárható, a gyakorlatban máig ható, ma is zajló társadalmi folyamatokat jelent. Ahogy kifejtette, természetesen a közmegegyezés ismer kezdőpontokat, ilyen Monor vagy Lakitelek, és a vége is azonosítható az utolsó szovjet katona kivonásával, azonban
Gál Vilmos hozzátette, hogy az ellenzéki értelmiségi találkozók mellett az 1988-as Duna Kör által szervezett, bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás és az erdélyi falurombolással szembeni demonstráció is fontos mérföldkövek. Ezek a megmozdulások a pártpolitikán kívüliségük és össztársadalmi támogatottságuk miatt nehezen voltak megfoghatók a hatalom számára, és egyértelműen jelezték a diktatúra elbizonytalanodását.
Szó esett arról is, hogy a rendszerváltás gyors hullámverése egyik évről a másikra hozott radikális változásokat: 1988-ban még gumibotoztak a rendőrök március 15-én, '89-ben már erre nem volt felhatalmazásuk. A változásokat azonban nem érte meg ugyanúgy minden társadalmi szegmens, míg az elit hatalomátmentése ma már kikutatott, ténynek tekinthető jelenség, addig a többséget váratlanul érintette a korábbi fogódzók eltűnése. Gál Vilmos felidézte, hogy a mezőgazdaság privatizációjával és a nehézipar összezuhanásával
amit a nyugati határok megnyitásának hurráoptimizmusa mellett szintén nem szabad elfelejteni.
A rendszerváltás utáni időkre is kitekintettek a beszélgetés résztvevői: Máthé Áron úgy fogalmazott, hogy a nyolcvanas években nem épült a kommunista vezetéssel szemben ellenelit, ami több más tényező mellett közrejátszott az MDF bukásában, és aminek hatásait ma is érezhetjük. Hasonlóképp vélekedett Gál Vilmos is, ahogy kifejtette, a kulturális szférában és az egyetemeken nem történt valódi rendszerváltás vagy csak csonkának nevezhető, hiszen a korábbi ideológiai műhelyek termelik újra magukat.
A NEB és a Magyar Nemzeti Múzeum sorozata ősszel folytatódik.
Fénykép: NEB Facebook-oldala
Az illegális bevándorlás nem szűnt meg, és nem változott a migráció és a terrorizmus együtt járása sem. Constantinovits Milán írása.
Reménykedjünk benne, hogy üzeneteink célba érnek. És ha nem is David Pressmannél, akkor egy remélhetőleg józanabb, bölcsebb és magyarbarátabb utódjánál. Constantinovits Milán írása.
Makacsul tovább él a magyar közélet egyes bugyraiban a „ne történjen semmi, ne változzon semmi” posztkádárista pocsolyaérzete.
Az EBESZ volt sajtószabadság-referense szerint az új intézmény úgy működik majd, mint a rendszerváltás előtt a Belügyminisztérium III/I, III/II és III/III csoportja együtt.
A magyar válogatott sikere azoknak is üzen, akik kirekesztik magukat a közös élményből. Constantinovits Milán írása.
Ő nem a rendszerváltásban csalódott, hanem abban, ami utána jött.
A Nemzeti Múzeum korábbi igazgatója úgy véli, a sajtófotó kiállítás korhatár nélküli bemutatásával nem vétett a törvény szellemisége ellen.
Kövesse a Facebookon!
