Kovács Gergely rámutatott, hogy az egyházüldözés során változatos hatalomtechnikai eszközökkel élt a kommunista államvezetés, és nagy súlyt fektettek a propagandára, amely az egyház elmaradottságát, feudalizmusát hirdette. Mindszenty alakját és tevékenységét megidézve a történészek egyetértettek abban, hogy a hercegprímás egyház-politikusi és emberi karaktere folytán is Rákosi személyes ellenségének számított, így az ellene való fellépés kegyetlenségében ez is tükröződött.
Szóba került, hogy a hercegprímás elfogásakor és koncepciós perénél a katolikus egyház vezetése hallgatásba burkolózott. Ahogy Kovács Gergely megfogalmazta, Mindszenty élete, az egyházüldözés folyamata, a társadalom áthangolása számos tanulsággal szolgál, többek között azzal is, hogy bár a történelem az élet tanítómestere, de sohasem tanulunk eleget belőle. A szakértők zárszavukban utaltak rá, hogy
a történettudomány még adós a hercegprímás életének kevésbé kutatott szakaszainak feltárásával,
így az 1945 és 1948 közti egyház-vezetői munkásságával vagy épp az emigrációban töltött éveinek feldolgozásával.
Kovács Gergely kiemelte, hogy Mindszenty József életszentsége, tiszta és egyenes jelleme mindnyájunk számára példa lehet.