Anya, csak egy nincs: Cromwell harminc ezüstje és sok ördög.
Az emlékek félrevezethetnek: a múlt folyamatosan dolgozik bennünk. Cserna-Szabó András legújabb, Anya csak egy nincs című regényében ismét a rá jellemző ironikus, nyers hangon szólal meg; ezúttal azonban a groteszk humor mögött különösen személyes és érzékeny történet húzódik meg. Az anyákról.
A könyv a családregény és az autofikció határán mozog. Utóbbi műfaj napjainkban különösen népszerű, hiszen húsba vágóan valóságosnak mutatja azt is, ami talán sosem történt meg, de akár megtörténhetett volna. A regény nem hagyományos családtörténetet mesél el: inkább azt vizsgálja, miként formálódik a múlthoz való viszonyunk. Az emlékek ugyanis nem változatlanok, hanem az elbeszélés során alakulnak át, ahogyan a saját családunkhoz fűződő kapcsolatunk is folyamatosan változik.
Valóban csak egyetlen anyánk van? A regény egyik központi kérdése erre keresi a választ. Az életünkben számos anyafigura jelenik meg: édesanyák, nagymamák, mostohaanyák, keresztanyák és pótanyák alakítják személyiségünket. A kötet érzékenyen mutatja meg, hogyan élnek tovább bennünk ezek a kapcsolatok, még akkor is, amikor már csak töredékekből próbáljuk összerakni a történetet.
A családi legendák és anekdoták mellett fokozatosan előkerülnek azok a történetek is, amelyekről korábban hallgattak. A könyv egyik legerősebb motívuma egy tragédia felidézése: amikor a nagyszülők elvesztett gyermekük nevét adják a később születő lányuknak. Ez az egyszerre megrendítő és nyugtalanító történet túlmutat az egyéni sorson; a veszteség, az öröklődő traumák és a családon belül tovább élő minták kérdéseit is felveti.
A regény hátterében erősen kirajzolódik a kelet-európai létélmény, amelyben a hallgatásnak különös szerepe van. Az emlékezés itt nemcsak egyéni folyamat, hanem közös tapasztalat is: annak felismerése, hogy a múlt terheit gyakran észrevétlenül hordozzuk tovább. Egyszerre családi nyomozás, önismereti utazás és keserédes számvetés arról, hogyan élnek tovább bennünk azok, akiktől származunk, még akkor is, amikor már csak történetek, emlékfoszlányok és kimondatlan mondatok maradnak utánuk.
A 17. századi Anglia Cserháti Lenke regényében nem pusztán a kosztümös romantika díszlete, hanem vallási fanatikusokkal, politikai árulásokkal és félresikerült merényletekkel teli káosz. A Cromwell harminc ezüstje abba a korszakba vezeti az olvasót, amikor a király a parlamenttel, a protestáns a katolikussal, a testvér a testvérrel fordult szembe – és amikor még a karácsony betiltása sem számított meglepetésnek.
A Libri Talent-ösztöndíjas szerző történetének középpontjában három gyerekkori barát, Reginald, Gregory és Eustace áll, akiket a polgárháború és Oliver Cromwell hatalmi törekvései lassan egymás ellen sodornak. A regény legerősebb kérdése nem is az, ki melyik oldalon áll; hanem az, meddig őrizhető meg az emberség egy olyan korban, ahol kémek figyelnek minden sarkon, nők férfiruhában harcolnak, és ahol a politikai lojalitás gyakran a túlélés záloga.
Visszatérő témái – a hit és a hatalom, az árulás és a túlélés, valamint az identitás és a szerepjáték kérdései – végül ugyanabba a dilemmába torkollnak: meddig maradhat önmaga az ember, ha a történelem folyamatos alkalmazkodásra kényszeríti? Cserháti könyve éppen ezért több egyszerű történelmi kalandregénynél: nemcsak a korszak brutalitását mutatja meg, hanem azt is, hogyan őrli fel a politika a személyes kapcsolatokat és az egyéni meggyőződéseket.
Cserháti Lenke láthatóan otthonosan mozog az angol történelem egyik legzavarosabb időszakában. Bár az előszó szerint a könyv nem kíván akadémiai pontosságú történelemkönyv lenni, lenyűgöző mennyiségű valós eseményt, történelmi alakot és korabeli szöveget épít be a cselekménybe. I. Károly és a parlament konfliktusa, a puritánok és az anglikánok vallási harca, a puskaporos összeesküvés emlékezete vagy Cromwell titkosszolgálati hálózata nem puszta háttérként szolgál, hanem aktívan alakítja a szereplők sorsát.
A Cromwell harminc ezüstje így egyszerre történelmi kalandregény és sötét hangulatú hatalmi dráma: lendületes történet arról, hogyan válik a túlélés ára egyre nagyobbá egy olyan korban, ahol a „jó oldal” sokszor csupán nézőpont kérdése.
A Libri Talent-ösztöndíjas szerző első műve egyszerre mágikus realista faluregény, pszichológiai thriller és ökohorrorba hajló látomás. A történet egy ködbe burkolózó partiumi faluban játszódik, ahol nyolc nap alatt régi titkok, elhallgatott traumák és megmagyarázhatatlan események buknak felszínre. A regény egyik legnagyobb ereje, hogy végig bizonytalanságban tartja az olvasót: nem lehet tudni, hol kezdődik a természetfeletti, és hol az emberi gyarlóság, a bűntudat vagy a kollektív paranoia.
Horváth Adélt elsősorban a zárt közösségek működése érdekli. A Sok ördögök világában a pletyka nem pusztán háttérzaj, hanem maga a közösség szervezőereje: mindenki figyel mindenkit, a szégyen és a megfelelési vagy akár „megfejtési kényszer” pedig lassan felőrli a szereplőket. A falusi lét itt nem romantikus közeg, hanem egyfajta megfigyelőrendszer, amelyben az elfojtott düh és a kimondatlan sérelmek lassan önálló életre kelnek. A regény legizgalmasabb kérdése talán éppen az, hogyan válik a pletyka kollektív intuícióvá, és miért hisszük el olyan könnyen egymás legrosszabb feltételezéseit.
A Sok ördögök egyik legfontosabb tétje, hogy újraértelmezi a faluregény hagyományát. A természet egyre fenyegetőbb szereplővé válik. A farkasok, az erdő és a nyomasztó táj nem egyszerű díszletek: olyan közeg, amely felerősíti a szereplők belső vívódásait, félelmeit és gyengeségeit. A regény középpontjában az emberi gyarlóság áll: az a folyamat, ahogy a hétköznapi kísértések, apró megalkuvások és rossz döntések lassan alakítják a szereplők sorsát. Horváth Adél attól teszi univerzálissá a történetet, hogy alakjai nem rendkívüli hősök vagy gonosztevők, hanem esendő emberek, akik újra és újra szembesülnek saját korlátjaikkal és döntéseik következményeivel.
A regény atmoszférája több fontos irodalmi előképet is megidéz. Ott vibrál benne Krasznahorkai László Sátántangójának végítéletszerű faluvilága, Mihail Bulgakov A Mester és Margaritájának groteszk démonikussága és Bodor Ádám regényeinek nyomasztó, peremvidéki hangulata is. A partiumi táj itt egyszerre ismerős és lidérces térként jelenik meg, ahol a szereplők mintha a saját múltjuk és a közösség kimondatlan törvényeinek fogságában élnének. Horváth prózája egyszerre nyers és érzéki, és jó ritmussal adagolja a kimondatlan feszültségeket és a lassan felgyülemlő rettegést.
A Sok ördögök nem klasszikus bűnregény és nem hagyományos horror. Sokkal inkább annak a története, hogyan munkálnak tovább bennünk és körülöttünk a kimondatlan terhek.
Nyitókép: Shutterstock
A Gutenberg-galaxisnak nincs vége, sőt éppen a tiktokozó tizen- és huszonévesek adhatnak neki új lendületet. A Z generáció olvasási és kultúrafogyasztási szokásairól Kiss-Kozma Georginát, az MCC Ifjúságkutató Intézet igazgatóhelyettesét, a Szociológia Műhely kutatótanárát kérdeztük.
A többi irreleváns.
A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek a 16. kerületben vannak ingatlanai.
Tárik Meszár közel-kelet szakértő új könyvében hét közkeletű sztereotípiát vesz górcső alá az arab világról. És árnyaltabb, tényekre alapozott képet fest a Közel-Keletről, mint amit a nyugati híradások és a közbeszéd sugallnak.
A Könyvmolyképző Kiadó arra kéri könyvkereskedő partnereiket, hogy a jövő héttől hagyjanak fel a fóliázás gyakorlatával.
Győzelemmel rajtoltak a vb-n a franciák. Nehezen lendültek játékba a felek a Franciaország–Szenegál találkozón, de a második félidő már élvezhető volt, négy gólt is láthattak a szurkolók New Jersey-ben.
Mint látható, Magyarország Európa legkevésbé korrupt államai közé tartozik.
Ehhez képest a független média zászlóshajóinál nem találkozni ezzel a témával.
