Magyar Péter úr! Ha „rendszerváltás”, hát legyen „rendszerváltás”!

Az igazikonzervatív független újságíró a választás napja óta egyetlen betűt sem írt a leendő kormányról, nem vizsgál tárcavárományosi önéletrajzokat, nem mereng azon, hogy miként reagált volna, ha Orbán Viktor szervezett volna díszszemlét valamely beiktatására, s pláne nem akad fenn azon, ha a leendő miniszterelnök a Mi Hazánk sógorkinevezésről szóló posztja alatt röhögő fejecskével gúnyolódik;

tehát hogy miután tömegek fejébe verte bele a propagandájával, hogy fizetésének felét karitatív célra ajánlja fel, ebből végül mi lett, és miért nincs jele e nagyvonalúságnak a vagyonnyilatkozatában, vagy hogy mi újság az aláírásával, amelyet állítólag odahamisítottak egy fegyverszállításos európai parlamenti határozatra – ehelyett egyetlen témája az, hogy huhú, hihi, mekkorát bukott a Fidesz (amely mellett annak első kétharmada idején teljes mellszélességgel állt ki).

Dehogy, hiszen szólásszabadság van, miért dirigálna neki bármely internethasználó. S ha valaki azt hinné, hogy csak azért van ott ilyen nyugalom, mert a választások után elnémult a sok „fideszes droid”: az újságíró április 12. előtti bejegyzései alatt is legfeljebb elvétve szól be neki egy-egy polgár. Simán leírhatta azt is, hogy a Mandiner mást se csinál, csak hazudik – egy haja szála sem görbült ezért.

Nagy Attila Tibor politikai elemző maradéktalanul kötekedésmentes véleménycikket ír „Magyar Péter hatalomgyakorlása új kérdéseket vet fel” címmel, mire odasereglik Facebook-oldalára a szokásos keménymag, és kifejti:

(érthetetlen, hogy egyáltalán miért nyitja ki még mindig), takarodjon most már az egyik női nemi szervbe. Közben az Operaház főigazgatója egy személyes élménye alapján saját Facebook-oldalán kifakad a bosszúszomjas tiszás keménymag csőcselék-jellegű magatartása miatt, mire a kommentszekció – valamiféle cáfolatnak szánva – felszólítja, hogy a magánvéleményét tartsa magában, továbbá prostituáltnak nevezi a főigazgató édesanyját, és egyes fideszesekre mutogat, mondván, ők is beszéltek csúnyán, be lehet fejezni a hőbörgést.

Magyar Péter megosztja azt a pillanatnyi közvélemény-kutatási eredményt, amely szerint pártja (most, hogy két buli között vagyunk, amikor a győzteshez húzás törvénye már érvényesül, kormányozni viszont még nem kormányoznak) 70:23-ra vezet a Fidesszel szemben –

egyben „szellemi fogyatékosnak” vagy bűntársnak minősítve azt, aki máig sem tiszás, továbbá felvetve, hogy ezek a zavaró tényezők akár el is takarodhatnának ebből az országból.

Nos. Állítólag jelentős részben azért klassz, hogy az történt április 12-én, ami, mert most végre vége a „gyűlöletkeltő” politikának, vége a mindennapok átpolitizáltságának, vége van az elnyomásnak. A kirekesztés és a gyűlölködés rendszerét felváltja a tisztelet, a szabadság és a szeretet rendszere, kvázi.

Persze értem én, hogy még nem lépett hivatalba az új kormány, nem kérhető számon rajta semmiféle ígéret,

Ezek a honfitársaink hogyan definiálnák a „rendszerváltást”? Eddig ellenzékiként gyűlölködtek, mostantól kormánypártiként – az úgy érdemben más „rendszer”? Aki hatalom nélküli kisemberként is kényszeresen dirigálni akar még a Fidesz-pártisággal nemigen vádolható Nagy Attila Tibornak is, az miért biztos abban, hogy ha ő politikus lenne, soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattasson másokat?

Hát a leendő kormányfő által a Mi Hazánk Facebook-oldalán elhelyezett különféle sírva röhögős reakciók milyen rendszerváltást képviselnek a politikai ellenfél tisztelete tekintetében? Pozitív vagy negatív irányút? Április 12. előtt se volt túl meggyőző érv, hogy a kormányzati „gőzhengerrel” szemben muszáj agresszíven és erőszakosan nyomulni,

Tűrhetetlen, hogy Orbán a kétharmadok nyolcadik esztendejében karácsony előtt egy parlamenti kérdésre azzal felelt, hogy „Boldog karácsonyt” – micsoda megkönnyebbülés, hogy ezt a rendszert most leváltottuk egy olyanra, amelyben a leendő kormányfő a kétharmad mínusz tizedik napján beleröhög egy őt kritizáló pártelnök arcába!

Pedig simán adná magát egy valódi „rendszerváltás”. Ha ugyanis az állítás az, hogy eddig csupa-csupa farizeus volt kormányon, akkor „rendszerváltás” címén nyilvánvalóan nem azzal a tőrőlmetszett farizeus hozzáállással kellene indítani a következő ciklust, hogy

Sem pedig azzal a farizeus szöveggel, hogy „kövezzük meg az opportunistát, aki eddig jól megélt a NER-ből, most viszont hirtelen átáll (annál jobban már csak azt kövezzük meg, aki továbbra sem áll át, miközben sosem élősködött az államkasszán, az erkölcstelen lúzer mindenit) – s egyben éljen vezérünk, aki a Diákhitel Központ élén közel másfélszer annyi adófizetői forintot keresett, mint akkoriban Orbán Viktor (de azért közben jó pénzért, az AirBnB-n adta ki a gellérthegyi apácaliliomos lakás árából vett belvárosi ingatlanát, hős belső ellenállóként ő így tiltakozott a diákokat sújtó lakbéremelkedés ellen), majd egészen 2024 februárjáig véletlenül csupa „NER-közeli”, messze átlag felett fizető munkahelyet választott magának, mielőtt a kegyelmi botrány felhajtóerejét kihasználva átállt volna.

Ehelyett Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit országában akár egy olyan rendszerre is válthatnánk, amelyben fideszes és tiszás, keresztény és ateista, valamint mindenki más is a következő négy év programjává teszi saját magára nézve, hogy minimum eggyel előrébb lép a sarkalatos erényekben. Igazságosság, mértékletesség, erősség, okosság – micsoda pazar fordulat lenne, ha akár egy-egy facebook-komment közzététele, akár egy jogalkotási folyamat előtt automatizmussá válna egy erény-checklist lefuttatása.

Továbbá: Ha a politikai közösségem teret vesztett, akkor a következő megnyilvánulásommal tudok-e személyesen, akár magamat is felülmúlva megújulni mértékletességben és okosságban (például mecénásként bizonyítva, hogy nemcsak addig fontos nekem egy értékrend, amíg anyagi hasznom származik belőle), vagy ha erre nem érzem magamban az erőt, akkor hajlandó vagyok-e bátran és igazságosan lelépni, megvédve ezzel közösségem feddhetetlenebb tagjait? Vagy: ebből a törvényjavaslatból, amelyet a túláradó hatalmammal épp előterjesztenék, az igazságosság és az erősség erénye árad, vagy a bosszú és a megfélemlítés mételye? És így tovább.

cserébe viszont van bennük jó sok okos gondolat, amelyeket némi fáziskéséssel, 2026-ban akár meg is lehetne szívlelni. A lehető legparádésabban bizonyítván, hogy tényleges igény van egyik oldalról egy valódi rendszerváltásra, a másik oldalról pedig egy nem az árral haladó, hanem szuverén, keresztény Magyarországra.

***

(Nyitókép: Attila Kisbenedek / AFP)