Jön a TISZA – és végre, végre elhozza nekünk a projektalapú oktatást és a valóság megnézését!

„Orbán Viktor szakvizsga és érdemi gyógyítói tapasztalat nélküli egészségügyi államtitkára” – ezzel az epitheton ornansszal jellemezte a TISZA-vezér minden lehetséges alkalommal Takács Pétert, az orvosi diplomával, négyéves rezidens orvosi tapasztalatokkal és közigazgatási szakvizsgával rendelkező, majd a teljes egészségügyi ranglétrát végigjárt szakembert,

Ami önmagában véve abszolúte nem dráma – csak kár, hogy itt az elmúlt két évben arra lett kondicionálva a nép, hogy aki nem az adott szakma legtipikusabb művelőjeként élte le eddigi életét, az ab ovo alkalmatlan egy szakpolitikusi pozícióra.

Nézzük inkább az „oktatáspolitikai” interjút, amelyet a leendő miniszterelnök készített leendő beosztottjával, az oktatásiminiszter-jelölttel – ha Havas Henrik lennék, már rég kiakadtam volna azon, hogy egy jogász belekontárkodik a szakmámba; de mivel nem Havas Henrik vagyok, hanem csupán egy pedagógusdinasztia tagja, épp csak szikár tényellenőrzés jelleggel villantanék fel néhány részletet.

„Olyan alternatív, eddig ki nem próbált dolgokat lehet csinálni, amit egyébként rengeteg országban csinálnak. Projektalapú oktatás, ki a természetbe, a valóságot megnézni” – veti fel Magyar Péter, aki ennél nyitottabb kapukat már nem is igen döngethetne.

– melyikünk oktatná ki a mindenre elszánt rajongótáborral bíró leendő főnökét ország-világ előtt élő adásban?

A Nemzeti alaptantervről szóló hatályos jogszabály szerint a tanórai foglalkozások „megszervezhetők a hagyományos, tantermi szervezési formáktól eltérő módon, így különösen projekt oktatás, erdei iskola, múzeumi foglalkozás (…) formájában is”. A „módszertani alapelvek” szakaszban kifejezetten szerepelnek a „témahetek, tematikus hetek, projektnapok, témákhoz szervezett események, tanulmányi kirándulások” mint amelyek alkalmasak a tantárgyakon átívelő ismeretátadásra és készségfejlesztésre. Lehet, hogy van, ahol ezeket mégse alkalmazzák –

Ha csak az elmúlt hétre szűrve rákeresünk a „projekthét” kifejezésre, sok egyéb mellett a következőket találjuk: húsvéti projekthét és digitális témahét zajlott a Derecskei Bocskai István Általános Iskolában (érzelmi és közösségi nevelés, környezeti tudatosság, hagyományőrzés, mozgás és ritmusérzék, kreativitás, kommunikációs készség – ezeket fejlesztették a húsvéti héten, míg a digitális napokon a kritikai gondolkodás, a logika, a digitális készségek, biztonság és tudatosság, valamint a kommunikáció és az együttműködés állt középpontban). A digitális héthez hasonlóan országszerte megrendezett fenntarthatósági témahéten

plein air napot rendeztek a Városligetben; a Fiumei úti sírkertben tanulmányozták a XIX. századi síremlékkultúrát – egy teljesen állami iskolában. Ugyanezen témahét egy székesfehérvári általános iskolában (amely már 11. alkalommal csatlakozott a projekthez) idén ökoszisztéma-figyelő kirándulásokkal, menetrend-értelmezéssel, barkácsolással, KRESZ-szabályok játékos tanulásával, fára mászással zajlott. A nagyrécsei körzeti iskola ötödikesei a minap Budapesten nézhettek be a média kulisszái mögé (filmjeleneteket forgathattak, időjárás-jelentést tesztelhettek); ugyanők április közepén a modern fizetési eszközökkel ismerkedhettek interaktív online előadás formájában;

S sorolhatnánk; mintha volna itt orbáni vívmányként például egy „Határtalanul” program is, amelynek keretében a hetedikesek barangolhatnak határon túli magyarlakta területeken, állami finanszírozással ismerkedve történelemmel és földrajzzal (is) a helyszínen, élményszerűen.

„Egészségtudatosság, környezettudatosság, pénzügyi tudatosság” – sorolta Magyar Péter, hogy mi mindent kellene most majd bevinni az iskolákba. Eltekintve attól, hogy maga a NAT is számos ponton kitér a pénzügyi tudatosságra (konkrétan ott van benne például, hogy a tanuló „megtervezi egy fiktív család költségvetését”), évente projekthetet is tartanak „Pénz7” néven; idén 1455 iskolában 222 000 diák „pénzügyi és vállalkozói felkészültségét, tudatosságát és szemléletét” fejlesztették „iskolai tananyagokkal és iskolán kívüli kísérőprogramokkal”, 840 pénzügyi és vállalkozói önkéntes közreműködésével.

Meghökkentő továbbá, hogy miközben Lannert Judit (joggal) szorgalmazza a társadalomtudományos műveltség és az érzelmi intelligencia fejlesztését, egyidejűleg kifejti: a matematikára „lehetne több órát szánni, de ha van etika meg nagyon sok egyéb tantárgy, akkor ez ugye nem fog menni”. Elismerve, hogy a szakember sok-sok éve alaposan kutatja az oktatást, tanári oldalról mégis furának tűnik, ha valaki egyfelől problémának tartja a diákok túlterheltségét és mentális állapotát, valamint a tananyag sok-sok külön tantárgyra való szétbontását, másfelől viszont

A nyolcadikos etikatankönyv például csoportos projektfeladatok és gondolkodtató kérdések formájában érinti többek között a pszichológia, a médiahasználat, a fogyasztói és pénzügyi tudatosság, a fenntarthatóság és az európai uniós ismeretek területét. „Keress irodalmi vagy filmes példákat arra, hogyan tudnak jól együttműködni egy közösség tagjai, vagy hogyan hiúsulhat ez meg” – buzdít az egyik, tipikusan tantárgyakon átívelő feladat. „Készítsetek SWOT-analízist a csoportotokról” – olvassuk néhány oldallal arrébb;

„Szerinted mely országok euróérméi láthatók a képeken? Rajzoljátok le, mit javasolnátok a leendő magyar euró számára” – földrajz, történelem, művészettörténet, vizuális kultúra, állampolgári ismeretek, satöbbi, árad a multidiszciplinaritás és a kreativitás. Itt és most, kormányváltás előtt. Lásd még az uniós tagsággal vagy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos pro-kontra érvelési feladatokat – ezek esetében is a fizikától az állampolgári ismeretekig szintetizálódhat minden tudás, a kritikai gondolkodás fejlesztése mellett.

Ezt kellene megszüntetni azért, hogy több matekórán ülhessen a kamasz? Magam is fontosnak tartom a számtant,

Én azért előbb bíznám a gépre a deriválást, mint a bántalmazó magatartás jeleinek bulikban történő felismerését (7. osztályos etika). A kommentelők között persze akad, aki azt írja, az etika tök fölösleges, mert az ő gyerekének folyton szabadfoglalkozás van az órán – ilyen esetben azonban nem a tantárgy jétjogosultságát kellene megkérdőjelezni, hanem a szabotőr tanár alkalmasságát.

A legérthetetlenebb azonban mégis az, amit az oktatáskutató a kritikai gondolkodásról mond: „kiirtották, ugye nem véletlenül, hogy a nemzeti alaptantervben sincsen, egy másik szót használtak rá, a megértő gondolkodást, nem tudom, tehát igazából nem sok értelme van, tehát, hogy effektíve nem is szerepel a NAT-ban” – állítja a leendő miniszter. Most így hirtelen a „megértő gondolkodás” kifejezést nem találom az alaptantervben, de lehet, hogy csak én keresem borzasztó rosszul – noha egyébként rég rossz, ha valakinek a gondolkodása nem képes a megértésre, csak a kritizálásra.

történelemből a „történelmi folyamatokkal, eseményekkel és személyekkel kapcsolatos eltérő álláspontok” kritikus értékelése; a Magyar Péter által leszólt állampolgári ismeretek keretében pedig a „nyitott, érdeklődő és kritikus polgári mentalitás”, amellyel a tanuló, „ha szükséges, kritikusan viszonyul emberi cselekedetekhez, magatartásformákhoz”. Hogyan fedezhető fel ebben a kritikai gondolkodás „kiirtása”?

De hogy a végére jusson valami pozitívum is: a beszélgetésben belengetett szülőtámogatás, azaz az, hogy a szülőket külön segítenék abban, hogy jól neveljék-segítsék gyermekeiket, mindenképp üdvözlendő és fejlesztendő terület – jó is, hogy bőven van mire építeni:

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

***