Így lehet sikeresen megbirkózni egy menekültválsággal

Szerző: Dócza Edith Krisztina, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője

Brazília számára a migráció nem központi kérdés, a lakosságnak csak csekély százaléka bevándorló, és a latin-amerikai migránsok leginkább az Egyesült Államok felé veszik az irányt. Az utóbbi években azonban váratlan kihívással találta szemben magát: közel egymillió venezuelai érkezett az országba. 

Az önkéntes belső áthelyezési program célja az volt, hogy megakadályozzák Roraima és az északi határvidék összeomlását – fogalmazott Gustavo da Frota Simões, a Brazil Hadsereg Parancsnoki és Vezérkari Főiskolájának professzora annak kapcsán, hogy hogyan érintette Brazíliát a venezuelai menekültválság. A szakértő a Migrációkutató Intézet kerekasztal-beszélgetésére érkezett Budapestre.

***

Venezuelában zajlik a világ egyik legnagyobb menekültválsága. Brazília ma mennyire érintett ebben: mennyire jelentős célország regionális összehasonlításban, és hogyan változott a venezuelaiak beáramlása az elmúlt években?

Nagyjából nyolcmillió venezuelairól beszélünk, akik elhagyták az országukat. Ez Venezuela teljes, a kivándorlás előtti, körülbelül 32 milliós lakosságának mintegy 25 százaléka. A venezuelaiak többsége – körülbelül hétmillió ember – Latin-Amerikában és a karibi térség országaiban maradt, tehát a régión belül telepedett le. Közülük közel 900 ezren érkeztek Brazíliába – ez a szám önmagában nem tűnik jelentősnek, ha figyelembe vesszük, hogy az ország lakossága meghaladja a 200 millió főt. Egy 900 ezres migrációs hullám országos szinten nem lenne különösebben nagy kihívás. 

Az első hullám során több mint 80 ezer venezuelai érkezett Roraimába, ami túlterhelte az egészségügyi rendszert. Tehát ha Brazília teljes népességéhez viszonyítjuk a számokat, akkor nem beszélhetünk rendkívüli nagyságrendről. Ugyanakkor Roraima az Amazonas-medence része, amely több mint négyezer kilométerre fekszik a fővárostól. Ez az ország egyik legkevésbé lakott állama, valamint egy rendkívül elszigetelt és szegény térsége. 

A brazil kormány 2018-ban kormányzati–humanitárius műveletet indított a venezuelai menekültek és migránsok megsegítésére. Hogyan állt fel a rendszer, és pontosan milyen feladatokat lát el benne a brazil hadsereg?

A kormány a Casa Civilt, vagyis azt a minisztériumi szervet bízta meg a művelet vezetésével, amelynek feladata a különböző minisztériumok munkájának összehangolása. Ezt követően a Casa Civil egy katonai parancsnokot nevezett ki a Humanitárius és Logisztikai Műveleti Csoport élére – portugálul ez az Operação Acolhida, angolul pedig Operation Welcome. Tehát a hadsereg és a Védelmi Minisztérium részéről egy háromcsillagos tábornok (General de Divisão – a szerk.) vezeti a műveletet, aki a műveleti kötelék parancsnoka, miközben a stratégiai irányítás a Casa Civil kezében maradt. A hadseregnek azonban nagyon fontos szerepe van. Ennek oka, hogy – ahogy az előző válaszomban is említettem – Roraima állam rendkívül elszigetelt térség. Nem áll rendelkezésre sok infrastruktúra, és kevés a szövetségi intézmény is. Az egyetlen szervezet, amely képes volt egy ilyen léptékű válság kezelésére – különösen egy olyan válságéra, amely jelentős logisztikai kapacitásokat igényelt – a hadsereg volt. Ne felejtsük el, hogy több mint négyezer kilométerre vagyunk a fővárostól. A hadsereg szerepe három területre osztható. Először is, a katonák nyújtják az egész művelet általános biztonsági hátterét, beleértve a venezuelai migránsok, valamint a velük dolgozó személyek (például a szövetségi rendőrség, más minisztériumok munkatársai, illetve a civil szervezetek képviselői) biztonságának garantálását. A második terület az infrastruktúra biztosítása; több mint 15 ezer ember befogadására alkalmas menedékhelyekről beszélünk. A hadsereg állította fel a sátrakat, telepítette a vízellátó rendszereket, a mellékhelyiségeket, a víztárolókat és minden egyéb szükséges létesítményt. Ők felelnek az élelmezéshez kapcsolódó rendszerekért is. A harmadik terület a logisztika, ami magába foglalja például a sátrak és más felszerelések elszállítását a fővárosból vagy olyan nagyvárosokból, mint Rio de Janeiro és São Paulo Roraima államba. A hadsereg a humanitárius logisztikában is kulcsszerepet játszik: ugyanis a program egyik alapvető pillére az, hogy az északi, elszigetelt államba érkező venezuelaiakat önkéntes áttelepítés keretében Brazília más részeibe szállítsák, köztük Rio de Janeiroba, São Pauloba vagy Brazíliavárosba, ahol jobb gazdasági kilátások és több munkalehetőség várja őket.

Az önkéntes belső áthelyezési program mennyire sikeres a gyakorlatban?

A gyakorlatban rendkívül sikeres. Miért volt erre szükség? Mindenekelőtt azért, hogy megakadályozzák Roraima és az északi határvidék összeomlását – 800 ezer ember érkezése már ehhez vezetett volna. A program az egészségügyi rendszer túlterhelődése után indult el: a kórházakban, az oltási rendszerben és általában minden területen válságos helyzet alakult ki. Az állam és az északi határvidék összeomlását azonban sikerült megakadályozni. A program másik célja az, hogy jobb integrációs lehetőségeket biztosítson a venezuelaiak számára. 

Húsfeldolgozó üzemekben, gyárakban és építőipari munkaterületeken helyezkedtek el. Vagyis Brazília északi részéből úgy kerültek át az ország középső térségeibe, hogy már konkrét munkalehetőség várta őket. A számok szintén a program sikerét támasztják alá: majdnem minden negyedik Brazíliába érkező venezuelai részt vett ebben az áttelepítési programban, körülbelül 200 emberről beszélünk. 

A venezuelai migráció milyen hatással volt a brazil munkaerőpiacra és a befogadó közösségekre? 

Gazdaságilag mindkét fél számára kedvező lehetett: a migránsoknak és a brazil munkaerőpiacnak is. A venezuelaiak többnyire olyan munkákat végeztek, amelyeket nem sok brazil vállalt volna el. Ezek nem kifejezetten jó állások, és nem is különösebben jól fizetett munkák. Ugyanakkor bizonyos iparágakban már kezdték érezni, hogy egyre kevesebb brazil munkavállaló áll rendelkezésre, ezért szükségük volt a migránsokra, hogy betöltsék ezeket az üres álláshelyeket. Ami viszont problémát jelent, az az oktatási szabályozásunkhoz kapcsolódik: Brazíliában nagyon nehéz egy külföldinek elismertetnie a diplomáját, ez egy rendkívül bürokratikus folyamat, és sok venezuelait érintett hátrányosan. Bár egy bukott államról beszélünk, Venezuelában az 1990-es évektől kezdve, a Chávez- és a Maduro-rezsim idején sokat fektettek az oktatásba. Így a venezuelaiak formális iskolázottsági szintje viszonylag magas volt, sokan közülük egyetemi diplomával érkeztek Brazíliába. 

Amikor Roraimában dolgoztam, találkoztam egy venezuelai szövetségi bíróval, aki utcazenésznek állt, mert tudott szaxofonozni. Ebből próbált megélni, holott nagyon komoly jogi tudása volt.

A 2024 utáni venezuelai politikai helyzet, a regionális migrációs korlátozások, az újonnan megjelenő migrációs útvonalak és más nemzetiségek növekvő jelenléte mellett milyen jövőbeli forgatókönyvekre készül Brazília?

A migráció egyetlen brazil kormány számára sem tartozik a legfontosabb prioritások közé. Már csak azért sem, mert a Brazíliában élő bevándorlók száma a lakosság egy százalékát sem éri el. Tehát a migráció nem számít igazán nagy témának, még most sem, amikor az év második felében választások lesznek. A szövetségi és az elnökválasztási kampányban sem szerepel az öt legfontosabb, legtöbbet tárgyalt ügy között. Az oktatás, a bűnözés, általában a gazdasági kérdések sokkal sürgetőbb problémák, ezért nem készülünk különösebben semmilyen jövőbeli forgatókönyvre a venezuelai migrációval kapcsolatban. Az Operação Acolhida műveletet továbbra is működtetni fogjuk, ahogyan az elmúlt nyolc évben is tettük. És bár a nyolc év alatt háromszor is kormányváltás történt – először volt egy inkább jobbközép kormány, utána Bolsonaro alatt egy jobboldali kormány, majd a jelenlegi elnök, Lula alatt egy baloldali kormány –, a műveletet végig fenntartottuk, politikai ideológiától függetlenül. És azt gondolom, hogy folytatódni is fog, mert a venezuelai migráció nem állt meg. Kevesebb, mint 2018-ban vagy 2019-ben volt, de nem szűnt meg. 

Nyitókép: Venezuelai migánsok sétálnak át a brazil határon/Alan CHAVES / AFP)