Finn szakemberek épp most mutatták ki, hogy transzneműnek lenni problémás, de az uniós bírák nem tágítanak.
„Történelmi döntés született” – harsogják lelkes honfitársaink, például a „Magyar Péter miniszterelnököt támogató” nyilvános Facebook-csoportban is,
üdvözölve az Európai Bíróság keddi ítéletét, amely az Unió értékeivel ellentétesnek és az uniós jogot sértőnek minősíti a magyarországi gyermekvédelmi törvényt, amelynek elemeire 2022-ben többen szavaztak, mint ahányan most a kormányváltásra.
3,6–3,88 millió magyar szorgalmazta ugyanis a népszavazás keretében a tilalmakat, amelyekről most Luxembourgban 23 uniós bíró egyebek mellett kimondta: az például, hogy a diákok részére a nemi életről tartott foglalkozások „nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére” (ismétlem: „népszerűsítésére”), ellentétes a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvvel – márpedig, „bár kétségtelen, hogy (…) a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel az oktatás tartalmára és oktatási rendszerük szervezeti felépítésére vonatkozóan, e hatáskör gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot”, így a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket is.
Amely szabadság bizonyos feltételek mellett korlátozható ugyan – Magyarország konkrétan „a kiskorúak egészséges fizikai, szellemi, érzelmi, illetve erkölcsi fejlődésére” hivatkozott,
indokolandó, hogy miért nem enged be az iskolákba minden létező „szolgáltatót” –, a Bíróság szerint azonban a magyar érvelés nem fogadható el, mivel sérti a nemen vagy a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Ami egyben azt is jelenti, hogy ha a homoszexualitást, a biszexualitást és a leszbikusságot kifejezetten szabadna népszerűsíteni, csak a transzneműséget nem, az pontosan ugyanennyire ellentétes lenne az uniós joggal, hiszen éppúgy fennállna valamiféle megkülönböztetés. Ha csak egyetlen aprócska kis identitásocskával kapcsolatban is fenntartások fogalmazódnának meg, minden egyéb identitás maradéktalan „elfogadása” mellett, az már bizony sérti az Alapjogi Charta vonatkozó passzusát,
márpedig jogsértőknek miért is járna az uniós lóvé.
A HVG jelzi is: „a blokkolt uniós forrásokból körülbelül 7-800 millió euró e miatt a jogszabály miatt elérhetetlen Magyarország számára. Ha a parlament megsemmisíti a kifogásolt módosításokat, ez a pénz felszabadul”. (Élmény látni, ahogy a kormányváltással bizonyos értelemben tényleg ugrásszerűen nőtt a szólásszabadság: hirtelen simán lehet beszélni arról, hogy a források visszatartása minimum részben LMBTQ-ügyi packázás, vagy hogy Gödön nem mérhető szennyezés; ennél már csak a szeretetország rügyfakadása mámorítóbb, amelynek keretében a HVG publicistája szerint például „ketté lehet hugyozni” a keresztény Magyarország védelmezőit, akiknek egyike egyébként ebben a mondatban is – az elvárható keresztény mértéktartással – publicistának nevezte az illetőt, ahelyett, hogy minimum véresszájú propagandistának minősítette volna; de ez a mértéktartó hangvétel most már nyugodtan „kettéhugyozandó”, Bayer Zsolt időnkénti erős szavainak egyidejű mély megvetése mellett, áradjon).
Szóval ott tartottunk, hogy LMBTQ-ügyben nincs olyan, hogy egy kicsit beleállok, egy kicsit kívül maradok – padlógázzal kell menni, nincs kecmec. A megkülönböztetés az megkülönböztetés.
Mondjuk eleve fura, miért tekinthető „történelmi” döntésnek az, hogy jogellenesnek minősíttetett például az LMBTQ iskolai „népszerűsítése”. Ha soha senki nem is akart ilyen propagandát folytatni, sőt, egyenesen abszurd dolog iskolai dragqueen-látogatásokat vizionálni, akkor leginkább irrelevánsnak kellene nevezni a bírósági ítéletet, legalábbis ezen részeit.
Az égvilágon semelyik szolgáltató szabadsága nem sérül azzal, hogy egy ország nem engedi meg neki azt, amit esze ágában sincs valaha is megtenni.
Nem teljesen világos továbbá, kit és mennyiben bélyegez meg az, ha nem népszerűsítjük az „identitását”. Bárki is a vakok megbélyegzésének érzi, hogy nem agitálunk a látás nélküli élet mellett?
Épp most jelent meg egy nagyszabású, sőt egyedülálló finn kutatás: kontrollcsoportokat is figyelve megvizsgálták az összes olyan személy (szám szerint 2083 fő) adatait, akiket 1996 és 2019 között tinédzserként, illetve 23 éves koruk előtt nemi diszfóriával kezeltek az országban, értve ez alatt a nemi „átalakító” műtéteket is. Kiderült:
a kortársaikhoz képest eleve háromszor gyakoribb pszichiátriai bajaik nemhogy nem szűntek meg az esetleges hormonális és műtéti „tranzícióval”, de még fokozódtak is.
Azok körében, akik végül nem kezdtek bele orvosi „átalakításba” (sok esetben azért, mert ahhoz túlságosan súlyosak voltak a pszichés zavaraik), két évvel később a pszichiátriai kezelés alatt állók aránya néhány százalékponttal nőtt (például 65 százalékról 67 százalékra), míg az orvosilag „nemet váltók” körében a helyzet ennél jóval drasztikusabban romlott: a nőből „férfivá” alakulók esetében 22-ről 55 százalékra, a férfiből „nővé” válók esetében pedig 10-ről 61 százalékra – utóbbiak tehát az orvosi „tranzíció” után két évvel már majdnem olyan arányban szorultak pszichiátriai ellátásra, mint akiken az állapotuk súlyossága miatt nem végeztek „átalakítást”.
„Inkább legyen egy élő lánya, mint egy halott fia” – mondták az elmúlt években-évtizedekben számos kétségbeesett szülőnek, akiknek gyermekében felmerült a nemváltás gondolata;
a mostani kutatás azonban megerősíti: az öngyilkossági hajlam nem a nemi diszfóriából ered, hanem az amellett meglévő súlyos pszichés problémákból, és adott esetben a nemi diszfória helytelen kezeléséből. Az ösztrogén például kifejezetten okozhat depressziós tüneteket – mutatnak rá a finn kutatók: így amelyik fiú nővé szeretne lenni, és tömi magába ezt a hormont, már fokozza is a súlyos depresszió kockázatát.
Amikor tehát az Európai Bíróság azt fejtegeti, hogy „a pluralizmuson alapuló társadalomban” bizonyos nemi identitások és szexuális irányultságok előnyben részesítése „összeegyeztethetetlen” a hátrányos megkülönböztetés tilalmával, e tilalom megsértése pedig „semmiképpen nem” igazolható, „többek között a gyermek mindenek felett álló érdekének előmozdítására irányuló céllal sem”, továbbá amikor a Bíróság – és ennyiben valóban történelmi az ítélet – most első alkalommal az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkének különálló megsértését mondja ki, állítva, hogy a nemváltoztatás megjelenítésének vagy népszerűsítésének tilalma „nyilvánvalóan és különösen súlyosan sérti a nem ciszgender (…) személyek jogait”,
azzal gyakorlatilag azt állítja, hogy egy összezavarodott diáklány esetében teljesen mindegy, hogy nő marad-e vagy „transzneművé” lesz, egyik megoldást sem szabad előnyben részesíteni, sőt, „nyilvánvalóan” ártunk a szegény lánynak, ha előnyben részesítjük a nemváltoztatás nélküli pszichiátriai kezelést.
„Nyilvánvalóan és különösen súlyosan” sértjük a jogait, ha nem engedünk a közelébe olyasvalakit, aki akár csak egy apró bogarat is a fülébe ültetve azon transzneműség felé mozdítaná el, amelyről finn egyetemek komolyan vehető szakemberei épp most szállították le a lehető legegyértelműbb számokat. Abból a Finnországból, ahol EU-szerte következetesen az egyik legmagasabb a tinédzserkorú öngyilkosságok aránya (Magyarország egyelőre az uniós átlag körül található a sorban).
Majd ha előállnak egy olyan kutatással is, amely szerint a gyerekkori traumáikat megfelelő szakember segítségével feldolgozó és a születési nemüket megtartó nők vagy férfiak is csak betegebbek lesznek pszichésen, mint akik nem kezdenek bele efféle terápiába, akkor elkezdhetünk vitatkozni arról, hogy léteznek-e előnyben részesítendő irányok. Addig viszont, amíg efféle súlyosbodásra csak a transzneműség esetében van bizonyíték, nyugodtan megállapíthatjuk:
a „pluralizmuson alapuló” európai társadalomban két tucat idegen bíró hatalmi szóval gleichschaltolná a magyarokat, az Alapjogi Charta 7. cikkének megsértésével avatkozva bele mások magán- és családi életébe.
„Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs, és azonnal végre kell hajtani. Magyarországnak most meg kell semmisítenie azokat a rendelkezéseket, amelyek sértik az EU-s jogot” – mutat rá a HVG. Mondanám, hogy köszönöm, én inkább lemondok az uniós pénzekről – de nekünk itt ugye nem osztanak lapot, „ketté lehet h*gyozni” a keresztény Magyarország védelmezőit. Így tehát legyen a 2022-es népszavazás 3,8 milliós tömegén belüli tiszások dolga, hogy ezt lerendezzék.
Amellett pedig az irgalmas Isten óvjon minden lázadó, izgalmakra és változásra vágyó magyar fiatalt!
***
Ezt is ajánljuk a témában
Rákosiék alatt segédmunkás bárkiből lehetett – az új, nyugatos kormányból a Tanár Úr nem néz ki ilyen mértékű toleranciát. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Segítség, a szakmai és a családi életükben egyaránt válaszokat találó középosztálybeli értelmiségieket akarnának faragni a XXI. századi lányokból! Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: AFP/Stephanie Tacy)
Rengeteg a kérdés a hamarosan hivatalba lépő kabinet kapcsán. Megnéztük milyen modellek voltak eddig Magyarországon.
Választás elé állította Brüsszel Magyar Pétert: fizet vagy befogadja a migránsokat. A telexes riporter pedig nem muzsikált jól a Szijjártó Péterrel készített inrejúban az elemző szerint. Ezek voltak az előző nap legolvasottabb hírei.
Ami a szívén, az a száján.
És elindul a felzárkózás Lengyelországhoz, a visszailleszkedés Európába.
A liberális, baloldali(as) szavazók azért érzik sajátjuknak Magyar Pétert, mert tudat alatt az a meggyőződésük, ők segítették hatalomba.
Ez lenne a kiút az ostobaság országából.
Az amerikai elnök ezt azután közölte, hogy Izrael és Libanon washingtoni nagykövetei egyeztettek egymással.
Alighogy pajzsra emelte új, eurokonform vezérét a nemzet, egy névtelen illető máris bejelentette: hamarosan indul a Szivárvány tévé.
Választás elé állította Brüsszel Magyar Pétert: fizet vagy befogadja a migránsokat. A telexes riporter pedig nem muzsikált jól a Szijjártó Péterrel készített inrejúban az elemző szerint. Ezek voltak az előző nap legolvasottabb hírei.
