A „mocskos” rendszer 16. évében vígan műsort vezető Havas Henrik szerint a Mandiner szerzőire most az éhhalál vár

„Ami engem illet, 77 évesen semmire nem vágyom, nekem pont elég, ha végre kirúgják (…) Sulyok Tamást (…), és végre eltakarodik Polt Péter, a legfőbb ügyész, én már jól fogom érezni magam. Ami a médiát illeti, nagyon komolyan mondom, tényleg sajnálom a támogatás nélkül maradó Mandiner meg Origo, meg stb. munkatársait, mert attól tartok, hogy éhen döglenek.

– írta ki magából Havas Henrik „tanár úr” április 13. hajnalán, miután menőzött egyet azzal, hogy milyen sokan nézték hétvégén a podcastját.

Nos, a Mandiner külső szerzőjeként igazán örülök, hogy az oly cizelláltan fogalmazó Havas Henriknek 16 évnyi Orbán-kormány után, nyugdíjasként az hiányzik a boldogságához, hogy „kirúgják” a köztársasági elnököt, a protokolláris rangsor élén álló közjogi méltóságot, akit az aktuálisan hatályos jogszabályok alapján a rangsor harmadik helyén álló miniszterelnök egyébként nem rúghat ki, de mivel ez kell a Havas Henrikek boldogságához, nyilván meg fogják ezt valamiképpen oldani a szent jogállamiság jegyében.

Örvendetes továbbá – miközben természetes is –, hogy a Havas Henrik által mocskosnak nevezett rendszer tizenhatodik esztendejében senki nem akadályozza meg abban, hogy „nagy nézettségű” műsorokat készítsen. Bele is kukkantottam az általa reklámozott vasárnapi élő adásába, amely szerinte jobb volt minden más csatorna műsoránál: a huszonötödik másodpercben hangzik el benne az első, teljesen fölösleges trágár szó, majd arról kezd eszmét cserélni a munkatársával, hogy milyen nap van épp, szombat-e vagy vasárnap –

Különös ugyanakkor, hogy mindeközben leendő ellenzéki újságírók éhen döglésétől tart az a Havas Henrik, aki a legelső Orbán-kormány alatt dolgozott a köztévé vezető szerkesztőjeként is (1999-ben kapta meg a Táncsics Mihály-díjat), és aki a lehető legtermészetesebbnek tartja, hogy a dunakanyari háza mellett Tenerifén is van egy ingatlana,

Értem én, persze, hogy sugárzó tehetségről van szó, aki megérdemli (nincs is jobb tollú újságíró, mint aki nyolc soron belül kétszer használja másokra a „g”-vel kezdődő négybetűs trágárságot), és egyébként is, „nem az adófizetők pénzéből” szedte meg magát (mint például az az ember, akit épp miniszterelnöknek választott) – de tényleg nem világos, hogy ha bizonyos benne, hogy eddig, kvázi 16 éven át sokmilliós közpénzek folytak a Mandiner újságíróinak bankszámláira, akkor miből gondolja, hogy ezeknek az állítólag milliókkal kitömött szerzőknek most majd hirtelen lisztre se lesz elegendő vagyonuk, hogy lepénykenyeret süssenek maguknak egy kis tűz mellett.

Miközben a „mocskos” rendszerben csak az a beszédhibás, demagóg ellenzéki influenszer nem szedte meg magát csordultig, aki nem akarta, tán a nyugatos jogállamban majd blokkolják a konzervatív publicistákat az összes létező, tartalommegosztásra alkalmas online felületen? Állítólag adócsökkentéssel kombinált béremelés jön, 480 forintos benzinnel és kibővülő támogatásokkal – ebben a már-már zavarba ejtő pénzbőségben miért kellene attól tartani, hogy hirtelen nem telik majd az embereknek Mandinerre? S ha úgy esne: rendeletileg tiltják majd meg, hogy az ikszes Mandiner-munkatársakat valamely diszkontáruház árufeltöltőként alkalmazza?

Még a segédmunkásnak lefokozott nagyapámék sem haltak éhen, hanem gürcölhettek annyit, hogy jusson valami (mégoly szerény) étel az asztalra, a sok-sok gyerekszájnak is – ez azokban az években volt, amelyekről Havas azt meséli, náluk „Fater és a nagymama is baromi jól keresett, ha kiejtettem a számon, hogy kérek egy versenykerékpárt, azonnal megkaptam. Magnóm is nekem volt először az osztályban”. Így persze világos, hogy muszáj volt a kétezres években négymilliós fizetést kiharcolnia magának – ki mint szocializálódik, úgy tartja a markát.

„Na, ez megvan, de hogy hogyan tovább, azt nem tudom” – írja Havas „tanár úr”. Én viszont tudom, hogy részemről hogyan tovább: dolgozom, alkotok, gondolkodom, imádkozom, írok ezt-azt, mint eddig, szerető családban, hűséges barátokkal, húsvéti örömmel. Ha pedig a fényességes européer jogállam egy ajtó becsukásával akadályozni próbálna, akkor visszamászom az ablakon. Ahogyan azt Havas Henrik vágyainak beteljesítője recitálná:

***

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)