Hogyan éljük túl a kétharmadot? (Útmutató)

„»Elkeserítő, de elfogadjuk a nép akaratát, ha a nép dönt, hát dönt« – mondta két Fidesz-szimpatizáns nő, azt kérve, hogy írjuk le: »méltósággal, tartással fogadtuk el«” – olvashattuk a Telex eredményváróról készült riportjában a választás éjszakáján, egy sor másik higgadt, tárgyilagos állampolgári értékelés mellett. Hogy azután már hétfőn megkezdődjék a józan hibaelemzés, a tanulságok levonása, a „mit kellett volna jobban” kérdés önkritikus boncolgatása –

(Igen tanulságos visszaolvasni az akkori beszámolókat: „ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja”; „sok a cigány, sok köztük kevésért megvehető, meg is veszik őket” – elemzett például az újságíró-színikritikus egy VIII. kerületi szavazókörből, amely kerületben idén a szavazatok 63 százalékát Bódis Kriszta kapta. Ugyanez az újságíró a mostani választások előtt lefogadta, hogy ha a TISZA nyer, fix, hogy hétfőn Orbán leveszi a benzinről az ársapkát – se ezért a rosszhiszemű feltételezésért nem gyakorolt eddig önkritikát a szerző, sem a VIII. kerületi választók minősítgetéséért.)

Ez az éles különbség már csak azért is biztató, mert eszünkbe juthat Olofsson Placid atya négy túlélési szabálya, amelyet ő ugyan a Gulag túléléséhez dolgozott ki és alkalmazott sikeresen, de hasznos lehet bármely szituációban, így a mostaniban is, útmutatóként mintegy a következő időszakhoz: a négy pont egyike szerint ha nem értek egyet azzal, hogy alacsonyabb rendű volnék, mint az aktuálisan fölém kerekedők, akkor

A választási vereség feldolgozása és értelmezése terén ezt eddig messzemenően sikerült bizonyítani, maradjon is így. Fidesz-szavazó újságírók és influenszerek simán bocsánatot kértek Hann Endrétől – eközben nincs nyoma annak, hogy az érintettek megkövették volna Orbán Viktort azon állításokért, hogy

„Orbán Viktor nem fog habozni, ha veszélyben látja a hatalmát, hogy igénybe vegyen olyan eszközöket is, amit eddig még nem vett igénybe” – adta meg az alaphangot Kéri László és Bárándy Péter 2024 novemberében a kisebbik Magyar-fiú csatornáján. „A közgazdászprofesszor szerint Orbán Viktor megkérdőjelezheti a választás eredményét, előfordulhat, hogy nem adja át a hatalmat, hanem inkább rendkívüli állapot bevezetését jelenti be” – idézte kicsivel később Róna Pétert a Magyar Hang. „20%, hogy nyer a Tisza és Orbán átadja a hatalmat, 40%, hogy nyer a Tisza, de Orbán nem adja át a hatalmat; 40%, hogy a Fidesz már április előtt elcsalja a választást” – harsogta januárban piros alapon fehér betűkkel Márki-Zay Péter.

De nézzük a túlélés többi szabályát is.

Volt a választás előtt a Mediánnak egy felmérése, amelyben megkérték a TISZA, illetve a Fidesz szavazóit, saját szavaikkal mondják el, mi a legfőbb oka annak, hogy a választott pártjukra fognak szavazni. A fideszesek csupa konkrétumot említettek, a legkülönbözőbb indokokat hozva fel („családok és fiatalok támogatása”, „migrációellenesség”, „biztonság”, „megélhetés, gazdaság”, „bizonyított, jó irányba vezet” satöbbi),

(az egészségügyi rendszert összesen 4 százalékuk említette, a külpolitikát 2 százalék, de a „korrupció felszámolása” választ sem adták többen 13 százaléknál). A változás reményét pedig nyilvánvalóan közvetíteni tudta egy olyan ember, aki két éven át kizárólag egy-két, hatalomtechnikailag fontos vágókép elkészítése céljából fáradt be a munkahelyére, azon kívül más dolga sem volt, mint járni az országot és folyamatosan posztolgatni a facebookon. A két év brutális kampányüzemmód meghozta gyümölcsét –

Ettől még az összes rendszerhibát egyenként, gondosan fel kell tárni, ki kell metszeni, a megfelelő frissítéseket elengedhetlenül le kell futtatni, az egyes szereplők számára pedig már csak az üdvösségük szempontjából is indokolt a lelkiismeret-vizsgálat és adott esetben a háttérbe vonulás – az azonban csak leszívja az energiákat (és doppingolja az ellenfelet), ha bárki elkezd név szerint másra mutogatni, mondván, részben az ő személyén múlt a dolog.

Ha valakit nemhogy zavar, de sért minden trágár beszéd, az én vagyok –

Kicsi a valószínűsége annak, hogy valaki azért szavaz egy vulgáris kifejezéseket használó, másokat lealjassenkiző miniszterelnök-jelöltre és azért lájkol Tibi atyákat, mert a másik tábor egyik publicistája időnként vállalhatatlan hangnemben bírál másokat. Ez legfeljebb alibi volt (miközben egyházi iskolában dolgozó tanárok is tömegével nevelték ki a mocskosfideszezőket). Az biztos, hogy most itt a kiváló alkalom a megújulásra, ezen a téren is a cizellált, intelligens, tárgyilagos stílushoz való visszatérésre, amellyel egy koszos kapulajban ülve cigiző-kólázó, de a színpadon is legfeljebb a felső tagozatos irodalmi szöveggyűjteményből idézgető politikussal szemben nem nehéz valódi minőséget felmutatni – de nem azért kell így tenni, mert egy adott publicistán érdemben múlt volna a választás, hanem mert nehéz időkben különösen alap, hogy

Amihez szorosan kapcsolódik a túlélés egy további szabálya:

Nagy pozitívuma a tiszás kétharmadnak, hogy most aztán el kell tűnnie a néplelket mérgező mindensz*rizmusnak. Eddigi művelői kénytelenek felfigyelni minden egyes beérő gyümölcsre, bizonyítandó választásuk helyességét; eddigi bírálói pedig magukat tagadnák meg, ha most ők kezdenék a hazájukat gyalázni. Míg az elmúlt években a harsány összeomlás-narratíva mellett propagandaszövegnek volt elkönyvelve minden kedvező statisztika és örömteli tapasztalat,

Végül pedig különösen is megszívlelendő Placid atya negyedik szabálya:

A Fidesz-KDNP évei alatt templomok újultak meg, egyházi iskolák nőttek ki a földből, közösségi terek jöttek létre, zarándokutak épültek ki. A fenekünk alá lett téve az infrastruktúra, kvázi. Most itt az idő, hogy ezeket testben és lélekben is jobban benépesítsük: ha az állam többé nincs segítségünkre a romboló tendenciák elleni küzdelemben, akkor erősítsük meg családjainkat, kisközösségeinket és imaéletünket. A bűnösök megkövezése legyen a pogányok és a farizeusok tévútja: mi inkább nézzünk magunkba és tekintsünk a feltámadt Krisztusra. „Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk; / ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk”.

***

(A nyitóképen: Olofsson Placid bencés szerzetespap, pedagógus; kép forrása: MTI / Soós Lajos)

***