Súlyos következményei lesznek, ha a német polgári pártok továbbra is nemet mondanak az orvosságra

Az Alternatíva Németországért (AfD) párt népszerűségi csúcsokon jár a közvélemény-kutatások szerint, a nagykoalíciós kormány erői pedig drámaian zsugorodnak. Május 12-én három felmérés is rekordnak számító 27-28 százalékon mérte az AfD-t, a Kereszténydemokrata Unió és a Bajorországi Keresztényszociális Unió szövetségét (CDU–CSU) pedig a valaha volt legalacsonyabb szinten, 22-23 százalékon. A Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) már csak 12-13 százalékon áll, vagyis a koalíció tagjai a népesség alig 34-36 százalékának bizalmát bírják, pedig tavaly nyerték meg a választást. 

Amikor egy lakossági fórumon elhangzott az a kérdés, hogy miben lett jobb az emberek élete, amióta kancellárrá választották, hatalmas nevetés tört ki a közönség soraiban. Merz nem tudott érdemben válaszolni. Szintén kinevették, sőt kipfujolták a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) kongresszusán, amikor a megszorításokat említve azt mondta: „Ez nem gonoszság részemről.” Kicsivel több mint egyévnyi kormányzás után már arról beszélnek, ki lehet az utódja, a 2029-ben esedékes következő választásig ki mentheti meg a pártot, hogy ne kelljen megvárni a teljes összeomlást. 

Szeptemberben az AfD várhatóan megnyeri a Szász-Anhalt tartományi választást, helyben 41 százalékon áll a felmérésekben. A tartományi parlament abszolút többségéhez már csak az kell, hogy a jelenleg 7 százalékra mért SPD az 5 százalékos bejutási küszöb alá csússzon.

A politikai tűzfalnak nevezett stratégia azonban – vagyis hogy soha senki ne lépjen koalícióra az AfD-vel – nem oldja meg az alapvető problémát. Olyan ez, mintha az orvos ahelyett, hogy próbálná meggyógyítani a beteget, inkább eldobná a lázmérőt. A probléma az, hogy a polgári pártok már több mint egy évtizede nem folytatnak polgári politikát. A polgároknak pedig elegük van ebből. Ez a politika abból állna, hogy megértik, mi fontos és helyes az embereknek és a társadalomnak. Ezt aztán világosan és egyenesen ki kell mondani, s a párbeszéd alapján kell hozni konkrét politikai döntéseket. Polgári politikusok számára a legfőbb parancsolat a „ne hazudj”. Ehhez képest az egykori polgári pártok már rég nem azzal foglalkoznak, ami van, hanem azzal, amit szeretnének, hogy legyen. 

Az orvosság pedig a szavazók akaratának felismerése: a polgárok egy konzervatív, CDU–CSU–AfD összetételű koalíciót szeretnének.

Nyitókép: Mandiner-archív