Külföldről buktathatják meg Magyar Pétert, sőt: pont az, aki ezt a legkevésbé sem akarja

Magyarországon az idő megállni, a pillanat ránk zárulni látszik, a közélet egyelőre egy végtelenített április 12-e – s egy kicsit most nem nézünk a tányér szélén túl. Csak azért nem idézem Rilke tökéletesen ideillő Párducát, nehogy bárki helytelen következtetést vonjon le a rácsokra vonatkozó sorokból. De a tányér szélén túl azért ettől még van világ; nem állt meg az európai politikai fősodor erjedése attól, hogy egy közepesen jelentős tagállamnak most épp az európai politikai fősodor ellenzékéből lett elege.

És mivel a gazdasági helyzet a politika sajátos katalizátoraként működik – a gazdasági bajok négyzetre emelik a politikai hibák hatását, s leértékelnek minden kampányfogást, míg a jó gazdasági helyzet elsimítja a politikai hibákat, és az ellenzéki kampányt értékeli le –, a Fidesz kampánybéli szorult helyzetében ma valójában Magyar Péter európai szövetségesei vannak. Közöttük is leginkább Friedrich Merz német kancellár, aki lázongó pártja élén épp egy közgazdasági csodát felügyel. Miközben az Európában modellteremtő Románia és Lengyelország eladósodás közben legalább képesek voltak ugrásszerű gazdasági növekedésre, Merz kancellár Németországának 500 milliárd eurós (178 ezer milliárd forint; kicsit több, mint négy évnyi magyar költségvetés) adósság felvételét követően épp 0,6 százalékos gazdasági növekedést jósolnak idénre, jövőre majd esetleg 0,9 százalékot. Épp most felezték meg a prognózist áprilisban a fontosabb gazdaságkutató intézetek. A nagy európai terv – hogy a közös európai eladósodással a covid után mesterségesen kialakított és így is csekély uniós növekedést a következő években az eddig még ki nem próbált német eladósodással tartanák fenn – megbukni látszik.

Áll tehát Merz kancellár egy lefulladt gazdaság parancsnoki hídján, tarsolyában a „külkancellár” imidzsét romba döntő nulla külpolitikai sikerrel – Ukrajnában sem béke, sem győzelem, sem EU-csatlakozás nincsen folyamatban, a transzatlanti kapcsolatokért végzett munkáját most koronázza meg egy amerikai csapatkivonás, az európai érdekek német érvényesítéséről az iráni háború ügyében sehol egy vakhang. Merz kancellár pedig a hídon áll, és veszekszik a kispártiság felé igyekvő szociáldemokratákkal, akik képen röhögik, ha a német gazdaság számára egyértelműen és világosan szükséges strukturális reformokat – a jóléti állam gazdasági realitásokhoz igazítását, bizony – egyáltalán fel meri vetni. A szocik blokkolnak, keresztbefekszenek, összekacsintanak a Thatcher előtti Nagy-Britanniát játszó, valóságtól elrugaszkodott szakszervezetekkel. 

Friedrich Merz nem valamiféle szerencsétlen, szánnivaló hülye. Friedrich Merz az európai politikai fősodor foglya. Ma Európában, benne Németországban a választók abszolút többsége jobboldali; miután azonban e jobboldali többség nagy része az európai fősodron kívül helyezkedik el, a jobboldal fősodron belüli része nemes egyszerűséggel ignorálja, és a baloldallal kényszerül politikára akkor, amikor az egyébként fontos és legitim baloldali politikára Európának sem pénze nincs, sem szüksége. A baloldal pedig kihasználja ezt a pozíciót, s – a maga szempontjából teljesen helyesen – ellehetetleníti a jobboldali gazdaságpolitikát.

Németországban nagyon közel a robbanás; akár szeptemberben, a szász-anhalti tartományi választásokon bekövetkezhet az AfD abszolút többsége, s azelőtt is politikai taposóaknák tucatjaira léphet rá a kancellár, hiszen a CDU-sok borzasztóan idegesen figyelik a közvélemény-kutatásokban az AfD féklámpáját. Egyszerűen túl nyilvánvaló a nyilvánvaló: az európai politikai fősodornak csak borzasztóan drága ragtapaszai vannak a status quo egy-két évvel való továbbgörgetésére, de megoldásai egy strukturális válságban lévő Európa számára nincsenek.

És itt jön a képbe Magyar Péter, aki (összhangban választóinak akaratával, akik belefáradtak a Brüsszel és Budapest közötti konfliktusokba, és szimbolikus értelemben is vágytak a visszatérésre Európa szívébe, legyen az bármilyen hely is) az Európai Néppártban kezdte politikai pályafutását, a vezető német kormánypárt szoros ölelésében. 

Ne vakítson el bennünket a végtelen április 12-e: ezek a vastörvények természetesen Magyar Péterre is vonatkoznak. Ahogy Orbán Viktor újraválasztási esélyei nagyban függtek attól, hogy sikeresnek látszott-e a Trump-projekt, úgy Magyar Péter politikai túlélése is jelentős mértékben múlik a Merz-projekten. A Trump-projekt nem néz ki jól; de hogy a Merz-projekt szénája jobban állna, azt józan ember nem gondolhatja. Friedrich Merz a mennybe viheti a magyar miniszterelnököt, ha végül egyben tartja pártját, s megmenti a tartós kormányzóképtelenség szégyenétől az európai fősodrot – hisz mi szükség van itt holmi Orbánokra, ha tud kormányozni a régi gárda is.

A meccs nyitottabb, mint a német politika rezdüléseire most épp tökéletesen érzéketlen Magyarországon bárki gondolná. Miközben a német rezsim a Fidesz hatalomtechnikusainak legharmatosabb álmait megszégyenítő hatékonysággal használnak fel állami erőforrásokat az AfD hatalmon kívül tartására, Friedrich Merz kormányzásának egyszerűen nincsenek semminemű sikerei.

Könnyen lehet tehát, hogy Magyar Péter hamarosan válaszúton találja magát – az összeomló európai fősodor és egy kényszeredett orbáni út között.

Nyitókép: Tobias SCHWARZ / AFP