Amikor újjászületett Ausztria-Magyarország: sci-fi 2043-ból

„Így 2043 tavaszán durva belegondolni: több mint húsz éve már annak, hogy Oroszország támadást indított Ukrajna ellen. Azóta sok víz lefolyt már a Volgán meg a Dnyeperen, de ami nem változott: a világban a történelem vérrel írott fejezetei ismétlődnek.

Emlékeznek még idősebb olvasóink? 2023 folyamán már úgy tűnt, hogy az ukrajnai háborút esetleg tűzszünettel lehet lezárni és valamiféle béketárgyalásokkal legalábbis elhúzni az időt addig, amíg mindenki belefárad a se-béke-se-háború feszültségébe.

De nem így történt. Amikor az amerikai politikusok egy része az ukrajnai kalandból való kihátrálást kezdte pedzegetni, meg azt, hogy akár a határok kérdése is előkerülhet a tárgyalásokon, a lengyelek meglépték azt, amitől mindenki tartott. Bevonultak Nyugat-Ukrajnába, miután Zelenszkij ukrán elnök szózatot intézett az ukrán néphez és formálisan felkérte Lengyelországot hogy »hadseregével biztosítsa az ukrán állam önvédelmi küzdelmének zavartalanságát.« Ez már azután történt, hogy 2024 végén Bahmutot az oroszok bevették, és Vuhledárnál és Avgyijikánál a maradék, teljesen kivérzett ukrán erők kapituláltak. Ukrajna az állami lét szétzilálódása felé tántorgott: a fegyverszállítmányok eltulajdonításából meggazdagodott oligarchák és a régi családok között viszály dúlt, radikális csoportok jelentek meg, s a nemzetközi neo-náci mozgalom frontról visszaszivárgó tagjai fellendítették a drogkereskedelmet és a prostitúciót. Gabrielle d’Annunzio mintájára még saját területre is szert tettek az egyik városkában. Kijev és tágabb vonzáskörzete afféle senki földje lett. A nagyvárost a különböző nemzetközi szervezetek és ENSZ-békefenntartók biztosították, de azon kívül mintha nagy vonalakban megismétlődött volna Sienkiewicz látomása: »A polgárháborúk még sokáig elhúzódtak. Azután jött a ragály meg a svédek. A tatárok csaknem állandó vendégek voltak Ukrajnában, tömegesen hajtván rabságba a népet. Elnéptelenedett a Köztársaság, de elnéptelenedett Ukrajna is. Farkasok üvöltöztek a hajdani városok üszkei fölött, s a hajdan virágzó ország olyan volt, mint egy nagy temető.« Igaz, Lengyelország most nem néptelenedett el, hiszen a kiürülő Ukrajánából milliók költöztek át. Felpörgették a lengyel gazdaságot, de közben óriási szociális feszültséget is okoztak. Tatár hordák sem jártak portyázni, helyettük a csecsen martalócok betörései keltettek nyugatalanságot. Járványból sem pestis volt, hanem a rezisztens TBC okozott nyomorúságot. A frontvonal elvileg még állt, de komolyabb hadműveleteket egyik fél sem kezdeményezett csaknem tíz éve.”

Nyitókép: STR / NurPhoto / NurPhoto via AFP