„A történelmi párhuzamok néha ordító erővel jönnek szembe. Ha esetleg a felső képen látható arcot valaki nem ismerné, ő Károlyi Mihály. Gazdag, grófi család sarja. Az I. világháború végét követő nehéz időkben rövid ideig Magyarország miniszterelnöke volt. Ezalatt az idő alatt sikerült a hadsereg maradékát is felszámolnia aminek köszönhetően a trianoni békediktátum visszautasítására Magyarországnak semmilyen ereje érdekérvényesítő képessége nem maradt. 1919 januárjában már az új Magyar Népköztársaság első elnöke lett, majd pedig a kormány és az ő személyes tevékenysége tette lehetővé az 1919 márciusában kikiáltott, Kun Béla vezette tanácsköztársaság dicstelen 133 napját. A Horthy-korszak alatt emigrációban élt, ezalatt folyamatosan Magyarország olyan ellenségeinek kínálta fel a szolgálatait, mint Benes és Masaryk, a kisantantot létrehozó két csehszlovák politikus, valamint Karl Renner osztrák kancellár. Célja Horthy Miklós kormányzó eltávolítása volt a hatalomból. De mind az idegen vezetők, mind az emigráns kollégák lassan egyre inkább kerülni kezdték, eltávolodtak tőle, mert annyira radikálisnak, összeférhetetlennek bizonyult. Aztán 1947-ben viszont a Rákosi Mátyás által levezényelt kommunista hatalomátvételt követően megkapta a franciaországi nagyköveti posztot.
Az arisztokratából bolsevik-párti, radikális baloldali politikussá avanzsált Károlyi nem volt egy lángész, de nagy ambíciói voltak, és amint látjuk, egy ócska, megvehető, igazi gazember volt. (Bár a Telex, HVG, 24.hu stb. őt is folyamatosan igyekeznek mosdatni, és időnként megjelentetnek egy-egy cikket, miszerint nem volt hazaáruló. De, az volt.) Földosztással és mindenféle egyéb ígéretekkel egy rövid időre sikerült népszerűvé tennie magát, még a hangzatos nevű »Függetlenségi és 48-as Pártot« is megalapította, de aztán a hatalom megszerzését követően nagyon rövid idő alatt tette teljesen tönkre a háborút követően amúgy is szenvedő, kiszolgáltatott Magyarországot, és adta át a hatalmat egy még destruktívabb marxista-bolsevik erőnek – amely ideológiával egyébként masszívan szimpatizált.
Hmmm... nem tudom... van-e bármilyen párhuzam... nehéz találni... ja, nem.
A Károlyi féle párt pontosan ugyanilyen Tisza-párt féle piros-fehér-zöldes, hazafias párttal verte át a választókat (Függetlenségi és 48-as Párt). Aztán mikor hatalomra jutottak átadtak mindent a moszkvai elvtársaknak. A korábbi miniszterelnök, Tisza István végig ellenezte a háborút, Károlyiék mégis a nyakába akarták varrni. Tisza ellen merényletet követtek el, amiben Károlyi közvetlen munkatársai is a gyanúsítottak körébe kerültek.
A történelem kőkeményen ismétli önmagát. Mára annyi változott, hogy – egyelőre – még csak fenyegetőznek a merényletekkel, gyilkossággal, akasztással. És az elvtársak most nem Moszkvában vannak (sőt, Moszkva kifejezetten pragmatikus viszonyra törekszik), hanem Brüsszelben.”