Marxtőkéje a Nemzeti Színházban (X)

A Nemzeti Színház színpadán Vidnyánszky Attila rendezésében megszülető Marxtőkéje nem magyaráz, nem ítélkezik és nem menteget. Tetemre hív. Két részben, valóságrajzként, amelyben nem minden az, aminek látszik.


A Nemzeti Színház színpadán Vidnyánszky Attila rendezésében megszülető Marxtőkéje nem magyaráz, nem ítélkezik és nem menteget. Tetemre hív. Két részben, valóságrajzként, amelyben nem minden az, aminek látszik.


Gálvölgyinek fontosabb volt Orbánon rúgni egyet (mintha jutalékot kapna érte a Tiszától), mint arra ügyelni, hogy amit mond, az hiteles és pontos legyen. Horváth K. József írása.


Ehhez képest ma közöl a Népszava egy cikket, aminek Erkölcs a címe. Ez már önmagában meghökkentő, mert úgy tesznek, mintha ők az erkölcs jegyében működnének. Horváth K. József írása.


„Törni-zúzni tanítanak, de hogy holnap is van nap, az nem számít.”


Erre a kérdésre igyekszünk választ adni gondolkodástörténeti és történelmi összefüggések felvillantásával. Boros János, az MTA doktora és Palkó Attila, filozófia szakos bölcsész írása.


Amit az átlagosnál kedvezőbb feltételek között tevékenykedő termelők realizálhatnak.


Ebben a történetben inkább az aggasztó, hogy amikor Vidnyánszky Attila bátran betrappol a balliberális felségterületre, akkor a jobboldalon is kikerekedett szemmel néznek.


Még az egykori KISZ- és MSZMP-tag jobberek is.


A Soros-féle nyílt társadalom, mint ideológia, valójában éppen olyan illúzió, mint a Marx által hirdetett kommunizmus.






