Össztűz alatt Németország: nemcsak a kormány omlott össze, de az energiaválság is berobbant
A Scholz-kormány bukása csak nyitánya annak a válságfolyamatnak, amelybe Berlin az elmúlt évekbe kormányozta magát az elhibázott energiapolitikájával.
Semmibe veszik az értelmes munkát, a fizikát, ténylegesen veszélyeztetik a létezésünket.
„A Marx idejében állítólagosan növekvő tömeges elszegényedés felszámolása mára átadta a helyét annak a célnak, hogy megteremtsék az egyformán energiahiánnyal küzdő társadalmak általános egyenlőségét. A szocializmus/kommunizmus a gyakorlatban mindig az emberek egy alacsonyabb társadalmi színvonalon történő kiegyenlítését jelenti. Mark Twain állítólag azt mondta, a baloldallal az a probléma, hogy a legtöbben a gazdagok iránti gyűlöletből lettek kommunisták, nem pedig a szegények iránti szeretetből. Ma inkább így fogalmazna: a Zöldekkel az a probléma, hogy a legtöbben az iparból és a haladásból származó jóléttel szembeni gyűlöletből lettek Zöldek, nem pedig az az iránti szeretetből, hogy mindenkit egészséges környezetben illessen meg a jólét.
A Zöldek ördögei a megfizethető energia, az ipari termelés és a mobilitás, a zöldcél pedig az iparosodás előtti körülmények közötti élet világszerte. Ugyanakkor a nemek közötti természetes kapcsolatoknak (elvitatva annak női és férfi létezési formáit), a hagyományos családnak, valamint a sokszínű nemzeteknek és nemzetiségeknek szerintük el kell tűnniük a színről. A Zöldek kommunista társadalma csak a zöld-genderizált-vegán egyenemberekké való átalakulást ismeri. A tényleges sokszínűség márpedig máshogy fest.
A kommunisták a demokratikus alapszabályok fölébe helyezték magukat, hogy érvényre juttathassák küldetésüket. A Zöld Internacionálé ugyancsak a demokratikus társadalmak alapszabályai fölé helyezi küldetését. A cél ismét minden eszközt szentesít. Csupán az ideológiai mágneses pólus mozdult el, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának moszkvai Marxizmus–Leninizmus Intézetétől a nemzetközi NGO-k (nem kormányzati szervezetek) metropoliszaiba. Pimasz módon az utolsó nemzedéknek nevezik magukat, semmit nem tudnak arról, hogy az őket megelőző generációk mi mindent építettek fel, semmibe veszik az értelmes munkát, a négy számtani alapműveletet, valamint a fizikát, továbbá ténylegesen veszélyeztetik a létezésünket. Remélhetőleg valóban a szélsőséges zöldfelfogás legutolsó tévelygői.”
(A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból.)
Nyitókép: Annalena Baerbock és Robert Habeck, a német Zöldek társelnökei (Fotó: Hendrik Schmidt / dpa / AFP)