Orbán Viktor évértékelő beszédében lényegében a középosztály megerősítésének programját hirdette meg – de miért kell a középosztályt megerősíteni?

Boros János, az MTA doktora és Palkó Attila, filozófia szakos bölcsész írása

A középosztályt nyugaton az antikvitástól a felvilágosodáson át napjainkig a stabil és sikeres állam alapjának tekintették. Egyedül a marxizmus és az abból kinövő baloldali ideológiák próbálták felszámolni. Ez Kelet-Európában megbukott, de 1990 után a Nyugaton az újbaloldali eszmék – mint a sokszínűség, egyenlőség, elfogadás (DEI) programok és a genderideológia – egyre inkább kormányzati politikává váltak. A Nyugat világpolitikai gyengülése ezzel párhuzamosan zajlik, ami nem véletlen egybeesés. Ha Magyarország sikeres akar lenni, a középosztály megerősítése kulcsfontosságú. Sok közgazdász elemzi ennek gazdasági előnyeit, mi pedig a nyugati gondolkodás történetén keresztül mutatjuk be, miért a középosztály a tartós államberendezkedés alapja. 

Arisztotelész – középosztály: rend, béke, kormányozhatóság

Az erős középosztályra épülő stabil állam koncepciója nem új keletű; alapjait Arisztotelész már több mint kétezer éve lefektette. Szerinte a tartós társadalmi rend és stabilitás záloga az, ha az állam nem a szélsőségekre, hanem a mértéktartó középosztályra épül. Nem véletlen: ez a réteg nemcsak vagyoni helyzete, hanem értékrendje alapján is középen áll. Nem jellemző rá a politikai hisztéria, tagjai közül nem kerülnek ki zsarnokok, és ódzkodnak attól, hogy forradalmak útján, a törvényesség keretein túllépve politikai hatalomra törjenek.

A középosztály tagjai azok, akik a legtöbbet teszik a közösségért. Bár nem törekszenek önkényesen hatalomra, szívesen vállalnak közhivatalt. S ami talán a legfontosabb: Arisztotelész szerint a középosztály a társadalom valódi összetartó ereje. Soraiban különböző hivatású, más-más élethelyzetben lévő, eltérő anyagi hátterű emberek találhatók, ám a középosztályhoz tartozás tudata elfedi e különbségeket, és egységbe kovácsolja a közösség tagjait.

Mindez olyan leírást ad, amely napjainkban is érvényes, és a nyugati állam- és közösségszervezés alapját képezi. Gondoljunk csak bele: 

A modern társadalmak gerincét alkotó hivatások – a közigazgatás, az oktatás, a kereskedelem, az orvostudomány és a jog – hagyományosan ehhez a réteghez tartoznak. Nem véletlen, hogy azok a társadalmak, ahol erős középosztály van, kevesebb belső feszültséggel küzdenek, és ellenállóbbak a kívülről érkező kihívásokkal szemben.

Hobbes – a középosztály mint a szuverenitás és az együttműködés alapja

Bár a középosztály fogalma az antikvitástól folyamatosan a nyugati politikai gondolkodás centrumában volt, fejleményként mindenképpen ki kell emelni a felvilágosodást, azaz a modern állam születésének és az annak megalapozásaként szolgáló szerződés­elméleteknek a korát. A kor gondolkodói közül érdemes kitérni Thomas Hobbesra, akinél a középosztály megléte végérvényesen összekapcsolódott a szuverenitás fogalmával. 

Kortársaihoz hasonlóan Hobbes is a természeti állapotból indul ki. Ebben a társadalom előtti állapotban mindenki egyenlő – nemcsak a szabadság, hanem a veszély tekintetében is. Az irodalom is gyakran ábrázolja ezt a kaotikus világot. William Golding A Legyek Ura, Robert Musil Törless iskolaévei és Ottlik Géza Iskola a határon című műve mind ilyen törvények nélküli állapotot mutat be.

Ebben az állapotban az egyén szabadságát semmi nem korlátozza, még az emberölés tilalma sem. Ez azonban belső ellentmondáshoz vezet, hiszen a szabadság és az önfenntartás iránti törekvés kölcsönösen kioltják egymást. Az egyetlen kiút az észszerű számítással megkötött társadalmi szerződés. Az emberek lemondanak korlátlan szabadságukról, hatalmukat egy szuverénre ruházzák, ami jellemzően a nemzetállamot, akár a királyt, de leginkább a parlamentet jelenti. A szuverén garantálja a biztonságot és az együttélés szabályait. A szerződés azonban csak akkor marad fenn, ha mindenki belátja: a törvények betartása nagyobb hasznot hoz, mint azok megszegése. A stabil rend záloga az erős szuverén, aki képes érvényt szerezni a jog uralmának.

Ugyanakkor a szuverén csak akkor lehet erős, ha erős a polgári társadalom, vagyis a középosztály. A szuverén hatalmát a polgárok szerződése hozza létre, ez adja legitimációját. Egy stabil államban a polgárok nem fordulnak saját maguk ellen, hiszen a szuverén ereje és jóléte az ő erejükből és jólétükből fakad. Ha azonban a hatalommal való visszaélés miatt úgy érzik, hogy a szuverén már nem őket képviseli, a társadalmi szerződés felbomlik, és ismét a természeti állapot zűrzavara következik.

Hobbes megállapításai szintén máig ható relevanciával bírnak. A világ egyre nagyobb mértékű összekapcsoltsága, az információ gyors áramlása, a kulturális hatások egyre könnyebb keveredése kihívás elé állítja a nemzetállamokat és a nyugati politikai közösségeket. Ilyen kihívások közepette csak az a közösség lehet erős és önazonos, ahol a kormányzás a széles társadalmi rétegek érdekében, minél inkább a közösség egészére tekintettel és erős felhatalmazás mellett folyik. A rend nem magától marad fenn – csak ott, ahol van, aki megvédi.

A régi-új baloldal és a középosztály „elrablása”

Egészen a 19. századig a politikai filozófusok közös törekvése volt, hogy választ találjanak a jó élet feltételeire és a pusztító veszélyek kivédésére. Ekkor azonban egy olyan intellektuális katasztrófa következett be, amely egyszerre hordozta magában a 20. század borzalmainak csíráit, s vezetett végül a nyugati államok napjainkban tapasztalt meggyengüléséhez. Eszméi kidolgozásával Karl Marx mesterséges törésvonalat húzott a nyugati államok társadalmában és az emberiségen belül is. Ezt a törést ő az elnyomók és elnyomottak közötti harcként értelmezte. 

Innen nézve Marx filozófiája nem más, mint a Nyugat és annak középosztálya elleni támadás. Ott, ahol erős volt a középosztály, Nyugat-Európában, megjelentek ugyan kommunista mozgalmak, de nem tudtak érdemben megerősödni. A kommunizmus végül elbukott, így Közép-Európa népei nekiláthattak újraépíteni az ideológiával és erőszakkal felszámolt középosztályt. 

Azaz csak nekiláthattak volna, mert a kommunizmus bukásával csak a politikai rendszer omlott össze, de a kommunisták maradtak. Sőt, egy váratlan fejleményként a nyugati liberálisok, akik a nyugati hagyomány és éppen Thomas Hobbes, John Locke és John Stuart Mill örökösei voltak, egyre inkább a marxizmusból ismert tételeket vallottak. Mintha elfelejtették volna, mit tanultak egykor a filozófia nagyjai­tól és a történelemből. A progresszív liberálisok nem fogadják el, hogy a politikai stabilitást a társadalmi többség által megválasztott kormányok biztosítják. Baloldalnak nevezik magukat, miközben valójában magával a társadalommal állnak szemben. Ezt látjuk ma nyugaton: addig tagolják a társadalmat elnyomottak csoportjaira, míg vissza nem tér a természeti állapot. 

A dolog úgy áll, ahogy Arisztotelész írja, a szélsőségesek állnak szemben a mérsékeltekkel. A politikai bal-jobb felosztás valójában tévedés. 

Velük szemben nem egy „jobboldal” áll, hanem maga a társadalom, a mértéktartó közép, amely biztonságot, nyugalmat és kiszámíthatóságot akar, és amely szerint 

A középosztály legfőbb védelme a műveltség, a vitakészség és a politikai tisztánlátás, valamint az érdekeit és értékeit képviselő politikum. A szerződésünk évezredes, de a jövő kihívásaira fel kell készülnünk. Ha széles és művelt közép­osztály épül, amely érti a nyugati hagyományt, akkor sem Marx, sem a kommunizmus, sem annak modern változatai nem lesznek képesek meghonosodni Magyarországon. fíA középosztály megerősítése nemcsak gazdasági, hanem szellemi feladat is!

Nyitókép: Wikipédia