A baloldalon az erkölcs tényleg luxus – aki áprilisban oda szavaz, az a magyarság pusztulásra szavaz

Az erkölcs luxus, állítja Fredrik Backman svéd író. A keresztény Magyarországon elmondható, hogy az erkölcs nem luxus. 

És ez nem véletlen. A magyar kormány ugyanis nagyon is erkölcsi alapokon áll, azaz tudomásul veszi, hogy a nép a főnök, ezért úgy cselekszik, hogy az a nép hasznára legyen, előnyére váljon. Mondjuk: ez a minimum. Ezért választották meg. 

Ehhez képest ma közöl a Népszava egy cikket, aminek Erkölcs a címe. Ez már önmagában meghökkentő, mert úgy tesznek, mintha ők az erkölcs jegyében működnének.

Németh Péter főszerkesztő a cikkét egy Gulyás Gergely-idézettel kezdi: 

A miniszter azzal érvelt, hogy Magyar Péter lehallgatta a feleségét, ily módon az ő támogatásához eleve egyfajta erkölcsi romlottság szükségeltetik.

Az igazság fáj, ugye, Péter? Talán ezért kezdi azonnal relativizálni az állítást, mint aki azt akarja bizonyítani, hogy a Fidesz erkölcstelen, a Tisza pedig erkölcsös. Markos György mondta Nádas Györgynek egy katonajelenetben, hogy ne nevettessen, mert cserepes a szám. 

Aztán kezdi sorolni, hogy a Fidesz ilyen-olyan, erkölcsileg vállalhatatlan tetteket követett el, amelyek egyszer és mindenkorra megkérdőjelezik a párt tisztaságát. Szerinte a politikai verseny arról szól, hogy tudomásul vesszük, elfogadjuk az ellenfél létét, illetve jogát arra, hogy megküzdjön a kormányzásért. Gulyás állításából Németh Péter szerint az is kiderül, hogy „alapvető erkölcsi normákon lépnek túl akkor [az ellenzékiek], ha nem őket támogatják, ha van saját véleményük, akaratuk.” Nem derül ki, kedves Péter. Az derül ki, hogy aki erkölcstelen politikai erőt támogat, az magát az erkölcstelenséget támogatja. A Fideszre, bárhogy is szeretné az ellenzék, ez nem húzható rá. Már csak azért sem, mert közel 3 millió százezer ember nem lehet erkölcstelen. 

A jobboldal ez esetben annyit tehet, hogy igyekszik megvilágosítani a Tisza támogatóit erről az anomáliáról. De ha nem sikerül, akkor nem sikerül. Kénytelen tudomásul venni a választáson való indulását. 

Belátom, az erkölcsi romlottságot nehéz elviselni. Sajnos azonban az érem másik oldala az, hogy a romlottságból – ha ne adj’ Isten sor kerül rá – erkölcsileg romlott kormányzás is következik. 

Már eleve a baloldaliságból mint olyanból hiányzik a tisztesség zamata. Tudjuk jól, hogy már a kezdet kezdetén se volt meg, amikor Lenin forradalomnak hazudta a szentpétervári ideiglenes kormány megpuccsolását, többségnek a marakonyi kisebbséget. És éppen ma számolt be a lapunkban Nizalowski Attila Karl Marx életének azon részteleiről, amelyek kimaradtak az ismeretterjesztés legtöbb forrásából. Elhazudták őket. E szerint Marx „erkölcse” odáig terjedt, hogy gyereket csinált a cselédnek, akit aztán letagadott, illetve ráfogta Engelsre. Hogy sosem gondoskodott családja eltartásáról, három gyermeke éhen halt. Hogy óvakodott a fürdéstől, ami miatt büdös és rühes volt. Hogy már 18 évesen levelet kapott keresztény apjától, aki kétségbeesve leste fiát, s úgy látta, hogy a Sátánnal szövetkezett. Korabeli elvtársai számoltak be róla leveleikben, naplóikban, hogy Marx gyűlölte az emberiséget, a pusztulását kívánta. 

Ezek a gyökerek. Csoda hát, hogy a baloldal esetében erkölcsről csak idézőjelben lehet beszélni. Még akkor is, ha a Népszava ennek ellenére annyira etikusnak tartja magát, hogy a főszerkesztői cikk címébe emeli ezt a fogalmat, idézőjel nélkül. S próbálja lenézni a szerinte erkölcsdeficites jobboldalt...

(Fotó: Soós Lajos, MTI / MTVA)

***