Beszéljenek a tények: kell befogadnunk bevándorlókat, vagy nem?

„Üres lózungok helyett beszéljenek a tények: kell befogadnunk bevándorlókat, vagy nem?

Június 12-től alkalmazni kell az uniós Migrációs Paktumot. Ursula von der Leyen múlt héten a sajtótájékoztatóján ki is emelte, hogy ennek végrehajtása az Európai Bizottság fontos célja. Magyar Péter megpróbálta kisebbíteni ennek jelentőségét, és hivatalosan fenntartja azt az ígéretét, hogy hazánk nem fogad be bevándorlókat. Azonban nem mondott olyat, hogy Magyarország ne hajtaná végre ezt a jogszabálycsomagot, sőt: nehéz elképzelni, hogy a frissen odaígért uniós pénzek tényleg megérkeznének, ha ebben ellenállást tanúsítana a kormány.

Mit tartalmaz tehát ez a Paktum? Több rendeletből áll, melyek közül a legfontosabb a 2024/1351 rendelet, rövidítve AMMR. E jogszabály előírja, hogy azok a tagállamok, melyek a Bizottság hivatalos helyzetértékelése szerint nem állnak migrációs nyomás alatt, kötelesek szolidaritást vállalni az ilyen nyomás alatt álló országokkal. Magyarország a Bizottság szerint nem áll nyomás alatt, azaz a szolidaritási rendszernek nem a kedvezményezettje, hanem a kötelezettje.

Ez azt jelenti, hogy az AMMR szerinti kötelező szolidaritás valamelyik formáját Magyarországnak alkalmaznia kell. Fontos, hogy a szolidaritás formáit a tagállam nem minden esetben választhatja meg.

A lehetőségek:

Relokáció (leánykori nevén kvóta): menedékkérők fizikai áthelyezése és a menekültügyi eljárás lefolytatása.

Pénzügyi hozzájárulás: bürokratáról magyarra fordítva ez egy pénzbüntetés azoknak, akik nem akarnak befogadni menedékkérőket – összege át nem vett személyenként kb. 20 ezer euró, azaz 7-8 millió forint.

»Alternatív szolidaritási intézkedések«: erre hivatkozik a kormány, mint a befogadás és a pénzfizetés elkerülésének módja. Elsőre remekül hangzik, de van egy bökkenő: az AMMR 65. cikk (1) bekezdése szerint csak akkor lehet ezt a lehetőséget választani, ha a kedvezményezett tagállam (tehát akin segíteni kell) ezt abban a formában kéri. Ez tehát teljesen kiszolgáltatottá teszi Magyarországot: ha a kedvezményezett tagállam nem kér olyan intézkedést, amiben hazánk szívesen segítene, akkor más módon kell szolidaritást vállalni. Például befogadással vagy pénzfizetéssel. Közel sem olyan egyszerű tehát a helyzet, hogy csak úgy ki lehet kerülni a legrosszabbat.

Tovább is van: az AMMR Preambulumának (33) bekezdése szerint »Bizonyos körülmények között, a kedvezményezett tagállamok számára a kellő kiszámíthatóság biztosítása érdekében a felelősséggel kapcsolatos kiegyensúlyozó intézkedések alkalmazása kötelezővé válik.« Az AMMR 63. cikk (3) bekezdése szerint a szolidaritásra kötelezett tagállamok (»hozzájáruló tagállamok«) kötelesek átvenni embereket, ha a tagállamok összességében nem vállaltak elég áthelyezést. Ez azt jelenti, hogy van olyan eset, amikor mindenképpen kötelező a kvóta szerinti bevándorló-elosztás. Nem igaz tehát Magyar Péter azon ígérete, hogy a Migrációs Paktumot végre lehet hajtani anélkül is, hogy bárkit befogadnánk.

Ezt a Paktumot Orbán Viktor nem hajtotta volna végre. A következő időszak fontos tanulsága lesz, hogy az új kormány mit kezd a helyzettel.”

Nyitókép forrása: Sameer Al-DOUMY / AFP

***