kertember
A kertember 40. – Lelkek
Repült is a képzelete mindjárt, itt hagyva csapot és papot, ítéletidőket, vissza az időben úgy háromezer évet, egyenesen Krétára, bele a minószi kultúra és civilizáció közepébe, erotikus jelenetekkel tarkított freskók közé, a szigetlakók egyszerre zárt és nyitott társaságába, akiket körülölelt a tenger.
Gaz és ember: A kertember 37.
Leguggolt a málnák közé. „Ember a gazban – gondolta –, tehát egyfajta gazember.” Vagy mégsem. Na jó, egy kicsit, bizonyos szemszögből.
A Kertember 34. – Mi hát a kert?

Az van, hogy a kert szimbóluma egyrészt a földi paradicsomnak és magának a kozmosznak, amelynek középpontja az édenkert, másrészt előképe mintegy az égi paradicsomnak.

A benti kert – A kertember 32.
Ez a világ végképp megérett a pusztulásra. Tekintve, hogy a benne lakó emberiség jelentős hányada menthetetlenül hülye.
Füge a télben – A kertember 31.
De talán jobb ezt nem tudni – vélte a kertember –, a tudás amúgy is a nem tudás. Ez hát a cél, a holtig való tanulás egyetlen célja és egyben oka.
A kertember 27. – Benti cica, kinti macska – 4. rész
A kertember is így tett, karjait széttárva és az ég felé lökve üdvözölte az északi szelet, magában bocsánatot kérve tőle azokért a megjegyzésekért, amelyekkel általában illette.
A kertember 23. – Könyvtár és kert
Könyvtár és kert. Ha ez a kettő megvan, olyan nagy baj már nem lehet.
Ezékiel kenyere – A kertember 22.
A kertember talán még sohasem állt olyan jól az előkészületekkel, mint most, a szökőnap elmúltával, eddigi élete legmelegebb februárjának végén.