Gaz és ember: A kertember 37.
Leguggolt a málnák közé. „Ember a gazban – gondolta –, tehát egyfajta gazember.” Vagy mégsem. Na jó, egy kicsit, bizonyos szemszögből.
Leguggolt a málnák közé. „Ember a gazban – gondolta –, tehát egyfajta gazember.” Vagy mégsem. Na jó, egy kicsit, bizonyos szemszögből.
Az van, hogy a kert szimbóluma egyrészt a földi paradicsomnak és magának a kozmosznak, amelynek középpontja az édenkert, másrészt előképe mintegy az égi paradicsomnak.
Ez a világ végképp megérett a pusztulásra. Tekintve, hogy a benne lakó emberiség jelentős hányada menthetetlenül hülye.
De talán jobb ezt nem tudni – vélte a kertember –, a tudás amúgy is a nem tudás. Ez hát a cél, a holtig való tanulás egyetlen célja és egyben oka.
A kertember is így tett, karjait széttárva és az ég felé lökve üdvözölte az északi szelet, magában bocsánatot kérve tőle azokért a megjegyzésekért, amelyekkel általában illette.
Könyvtár és kert. Ha ez a kettő megvan, olyan nagy baj már nem lehet.
A kertember talán még sohasem állt olyan jól az előkészületekkel, mint most, a szökőnap elmúltával, eddigi élete legmelegebb februárjának végén.