Füge a télben – A kertember 31.

2024. november 28. 03:55

De talán jobb ezt nem tudni – vélte a kertember –, a tudás amúgy is a nem tudás. Ez hát a cél, a holtig való tanulás egyetlen célja és egyben oka.

2024. november 28. 03:55
Hegyi Zoltán

Ekkora csendet tán még senki nem hallott a világon. A napocska hasztalan próbálta átszúrni a ködöt. A hegyet sem látta már vagy öt napja. Gondolataiba merülve baktatott lefelé az alsó kert irányában. Leakasztott egy fügét a fáról. A gyümölcs már könnyedén szakadt el az ágról. Beleharapott. Hűvös erotika a szórt fényben, vöröslő hús a mindenségben. Levelek a földön. A keskeny sétány másik oldalán illendően felöltözött gránátalmafák. A frászt hozták rá a sötétben, amikor késő délután lesétált a kutyával a mezőre. Még nem szokta meg a téli jelmezüket, amelyben feléje hajoltak a szélben, mintha súgni akartak volna valamit a fülébe. A titkot talán. Az idő megállításának képességét, esetleg. Ősz vége, tél eleje. Aztán fordul a nap, és uzsgyi, futás megint bele a nyárba, az éppen az imént vissza­sírt kánikulába. Van az a tévképzet, hogy ilyentájt nincs már dolog a kertben, szerszámok vakarászása legfeljebb, és halálos fenyegetések beleüvöltése a vakond harminckettedik kupacának közepébe, beígérve a gázolajat mint végső csapást. 

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!