Éjjel álmot lát, éleset, a szivárvány minden színében tündöklőt.
Eljött a betakarítás ideje. Az első paradicsomok és padlizsánok, valamint cukkinik, sárgák, zöldek, csíkosak, patisszonok, fehérek és élénk narancsszínűek, és lehet tököt gyalulni. Fügék garmadája, mediterrán erotika. Tökörészés közben a közeljövő fürkészése, hogy miből mennyi várható még nagyjából, feltéve, ha el nem viszi valami. A paradicsomkertben a menetrend szerint érkező viharok leszaggattak néhány gyümölcsöt, ezeket a kertember összeszedegette és a kerti asztalra helyezte, a nap hathatós közreműködésével remélt utóérés reményében. Betegségnek egyelőre nyoma sincs, a poloskák viszont rendületlenül támadnak. Ezek most éppen piros-fekete mezbe öltöztek, csíkosak, állítólag a krumplibogár lárvájával táplálkoznak, de mivel krumplibogár egy szál sincs, beérik a paradicsommal és a mángolddal. Mivel a vegyszeres védekezés ki van zárva (mérget a multinál is lehet kapni), egy módszer marad, egyesével belepöckölni őket egy vizes vödörbe, és reménykedni, hogy nem tanulnak meg közben úszni. Elég undorító elfoglaltság és látvány, de talán nem annyira, mint a besörözött vagy besózott spanyol csigák haláltusája és eltüntetése. Azok idén eddig nem jelentkeztek, íme az aszály egyetlen előnye. Egy kicsinyke gránátalma maradt a fán a sok virág nyomán, miként barackból is csak egy maradhatott, ezeket dédelgeti most a kertember a tekintetével a Hegylakóra gondolva közben, és így hát arra is, miként mennek a dolgok évszázadokon át ugyanúgy, semmit sem megértve az örökös harc közepette. Aztán rézsűt rak, és támfalat nehéz kövekből, és elfárad erősen. Leül, és az életen gondolkodik egy csöppet, a sajátján, ezt ritkán teszi, kevés rá az idő, egyre kevesebb. Haj őszül, fogak hullanak, szemek beszürkülnek, hallás tompul, ízületek kopnak és fájnak, hol itt, hol ott, hol meg egyszerre. Na jó, de mindez azt jelenti, hogy még nem halt meg, ezt köszöni hát meg, ami most van, meg azt a fröccsöt, ami előtte gyöngyözik pohárban az asztalon a gondosan és spirálisan elhelyezett elsodort paradicsomok és türelmetlen fügék mellett, amik az utóérésre várakoznak, akár a kertember maga. Kisvártatva bemegy hát egy másodikért a nyári konyhába.
Repült is a képzelete mindjárt, itt hagyva csapot és papot, ítéletidőket, vissza az időben úgy háromezer évet, egyenesen Krétára, bele a minószi kultúra és civilizáció közepébe, erotikus jelenetekkel tarkított freskók közé, a szigetlakók egyszerre zárt és nyitott társaságába, akiket körülölelt a tenger.
Nem az a lényeges, hogy a külföldi ízt ne válasszuk, hanem az, hogy miért válasszuk a hazait mindenből, amiből csak lehetséges.
A mesterséges intelligencia segítségével kifejlesztett festék akár 5–20 fokkal hűvösebbé teheti az épületeket a normál festékhez képest a legnagyobb hőség idején is.
Leguggolt a málnák közé. „Ember a gazban – gondolta –, tehát egyfajta gazember.” Vagy mégsem. Na jó, egy kicsit, bizonyos szemszögből.
José Mourinho és Ole Gunnar Solskjaer is nem kívánatos személlyé vált a török nagyvárosban.
Geert Wilders, míg a Holland Szabadságpárt előretört, korábbi kényszerkoalíciós partnerei is gyengültek.
Meg se nézi a nyomorultja videót, amiben ennek ellenkezőjéről beszélek.