Magyar Péter egyetlen percre sem csendesedik el

A megállás nélküli, tébolyult menetelés mögött nem a küldetés tiszta fénye, hanem a rettegés fekete örvénye kavarog.

Leguggolt a málnák közé. „Ember a gazban – gondolta –, tehát egyfajta gazember.” Vagy mégsem. Na jó, egy kicsit, bizonyos szemszögből.
Már negyedik napja esett az aranyat érő. A kertember nem bánta. Végül is nem akart sem strandolni, sem kertmoziba menni. A növényei viszont fellélegeztek a szárazság után, és ő együtt lélegzett velük, közös volt a lélegzetük a jóban és a rosszban. Igen ám, de a gyomok, a gazok sem akartak lemaradni a növekedési versenyben, sőt mintha még virgoncabbnak tűntek volna a leggyorsabb zöldborsónál is, pedig azok a tél eleji vetésnek köszönhetően igazán kitettek magukért.