Nincs megállás, ez a Magyarflix – de valamit elfelejtett közölni a miniszterelnök!
Egyelőre nem sok kormányzást láttunk. Kovács András írása.

A megállás nélküli, tébolyult menetelés mögött nem a küldetés tiszta fénye, hanem a rettegés fekete örvénye kavarog.

„Honfitársak?! Ugyan már! Tisztelt befektetők! A megállás nélküli, tébolyult menetelés mögött nem a küldetés tiszta fénye, hanem a rettegés fekete örvénye kavarog.
Magyar Péter egyetlen percre sem csendesedik el: ha a sors úgy kívánja, az éjfél sötétjében, a hajnal szürkületében vagy a vasárnap szentségében is posztol, gúnyos bohócfejekkel pecsételi meg a virtuális teret, kommentál, vagy önmagáról készített videókkal ostorozza tovább Orbán Viktort és a Fidesz birodalmát.
Sokan ámulva nézik e monumentális, tébolyult energiát és Savonarolát idéző rendíthetetlen hitet, amellyel napról napra folytatja két éve megkezdett bosszúhadjáratát. De csak kevesen látják meg, kevesen értik meg azt a mély, fojtogató rettegést, amely e lélek mélyén munkál, amely nap mint nap a falhoz állítja őt, és szüntelenül ott zümmög a fejében, mint egy kitörölhetetlen átok.
Az elme belső monológja így visszhangzik a sötétben: »Nem én nyertem meg ezt a választást. Nem rám szavaztak az emberek. Semmi hatalmam sincs azok fölött, akik felemeltek, nekik viszont minden hatalmuk megvan ahhoz, hogy a mélybe taszítsanak. Egyetlen esélyem maradt a túlélésre, hogy a csúcson maradjak, és ott tündököljek abban a nárcisztikus napfényben, amely nélkül elsorvad a testem, a lelkem és minden gondolatom: ha folyamatosan bizonyítom a népemnek – a szavazóknak és a mögöttem álló, láthatatlan erőknek –, hogy nélkülem ez az egész kártyavár összeomlik. Hogy a sárkány, aki nem más, mint Orbán Viktor, újra visszatér, és tüzet okádva ragadja el tőlük a királyságot, amit most megszereztünk.«
Nem az elhivatottság, nem a tiszta küldetéstudat, és nem is a magasztos igazságba vetett hit vezérli – ugyan már. A félelem hajtja őt. A zsarnoki félelem hajtja napról napra, óráról órára, percről percre előre. Ez egy folyamatos, tébolyult készenlét, egy végletekig befeszült állapot, egy ugrásra kész, feszült figyelem, amely nem engedheti meg magának, hogy bármit is kiadjon a kezéből.
Mert abban a pillanatban, amint kiderül, hogy már nincs rá szükség, mint egy elhasznált eszközt, el fogják dobni. És ezt a sötét igazságot ő is pontosan tudja.”
Ezt is ajánljuk a témában
Egyelőre nem sok kormányzást láttunk. Kovács András írása.

Nyitókép: Facebook