Egy másik kertben – A kertember 28.

Egy másik kertben üldögél most a kertember. Húsz év után elköszön, búcsúzkodik, emlékeket idéz, részleteket ragasztgat. Tudta, hogy előbb-utóbb eljön majd ez a pillanat, mégis különösen érzi magát benne. Ringlószilvafa alatt ül a lassacskán vándorló árnyékot követve a székkel. A termés sárga, egyszer, vagy húsz évvel ezelőtt lett belőle pálinka is. A kertemberék hordókba szedték a gyümölcsöt, aztán felrakták a cefrét a lovas kocsira, és felmentek a girbegurba, köves, kavicsos úton a főzőhöz. A nap végeztével a kertembernek ugyanolyan szaga lett, mint a mesternek, és utána évekig rá sem tudott gondolni semmiféle pálinkára, ha megérezte az illatát, menten sarkon fordult. Ez viszont kimondottan jót tett a portékának, beérett szépen. Akkoriban még a kerekes kútról hordták a vizet,az összegyűlt tehenek udvariasan megvárták, míg a kertember sorra felhúzza vödröket, utána léptek oda a vályúhoz.