Hazugságok, balhék és bukás: miért pózolt Magyar Péter a volt brit kormányfő könyvével?

Valós üzenetet látunk vagy a filmszínház újabb fejezetét? Kovács András írása.

Pont az ilyenek miatt tanul egyre több amerikai gyerek otthon… Taps. Taps. Taps. Éljenek a libsik!

„Participation trophy – vagyis amikor már csupán a részvételért is kupát kapnak a gyerekek. Ez az oktatási rendszer züllesztette le az amerikai és nyugati oktatásrendszert annyira, hogy ma már kézírást sem kell tanulniuk és az analóg órákat lecserélik az iskolákban, mert az bonyolult. Ez járul ahhoz is, hogy általánosítva és statisztikàk szerint, életképtelen generációk nőnek fel.
Lannert Judit terve, hogy ne legyenek osztályzatok egy tipikus libsi mentalitás.
Egy gyerek nem azért kap jó vagy rossz jegyet, hogy megalázzák, hanem, hogy megtanuljon önmagáról dolgokat, hogy megtanuljon küzdeni, hogy megtanulja kezelni a csalódást, az igazságtalanságot, vagy épp megtanulja mi az, hogy motiváltság.
Nem ettől kap traumát a gyerek. Sokkal inkább attól, ha mindent alátesznek, mindig csak simogatják, ha elhitetik vele, hogy neki mindig igaza van, s mindent jól lát…. Na meg attól, ha a szülei a telefont nyomogatják ahelyett, hogy leülnének vele a házihoz.
Lannert Judit hozza a nyugatot már elzombisító »oktatási javaslatokat«. Pont az ilyenek miatt tanul egyre több amerikai gyerek otthon… Taps. Taps. Taps. Éljenek a libsik!”
Nyitókép: Hegedüs Róbert / MTI