Volt egy terület, ahol nem kicsit, hanem nagyon voltam kritikus az Orbán-kormányokkal

„Lannert Judit – oktatási és gyermekügyi miniszter  eleinte azon tiszás miniszterek közé tartozott Vitézy Dávid és, hát, nagyokat hunyorítva Kapitány, Kármán és Orbán miniszterek mellett, akikkel kapcsolatban pozitív várakozásaim voltak. Mint azt hűséges olvasóim pontosan tudják, volt egy terület, ahol nem kicsit, hanem nagyon voltam kritikus az Orbán-kormányokkal – ez a közoktatás-politika volt. Az egész területről sütött, hogy a miniszterelnököt mélységesen nem érdekli. Adminisztrálva volt, kitatarozva, néha megtolva egy kis pénzzel, de átgondolva sohasem. Ennek következtében a magyar közoktatás egy funkcionális analfabétákat termelő, kultúraátadásra és megfelelő munkaerő kitermelésére nagy tömegben egyaránt alkalmatlan, csekély hozzáadott értékű zombi, Magyarország toronymagasan legnagyobb gazdasági növekedési gátja. Lannert Judit pedig egy oktatáskutató. Lehet eszdéeszesezni, de engem ez nem érdekelt, azt feltételeztem, hogy őt legalább érdekli ez az egész, és sokat tud róla. Átgondolt, gyökeres, tartalmi oktatási reformot reméltem tőle.

Ehhez képest muszáj megvallanom, hogy Lannert miniszter asszony számomra mélységes csalódás. Hivatalban van harmadik hónapja, és egy koherens programmatikus gondolatmenet sem hagyta el a száját azzal kapcsolatban, hogy hogyan kívánja alapjaiban megváltoztatni az erre rászoruló magyar közoktatást. A 20. században ragadt tanárszakszervezeti lobbinak természetesen teljesítette minden haszontalan kívánságát – nem lesz teljesítményértékelés (nem hullanak ki a rossz tanárok), lesz szabad tankönyvválasztás (újra lehet tankönyvírással pénzt keresni, ez az oktatásban olyan, mint az egészségügyben az orvosok és gyógyszercégek viszonya) –, de egyébként semmit, tényleg semmi koncepcionálisat, átfogót, oktatáskutatóhoz méltót nem mondott és nem cselekedett.”

Nyitókép: Facebook