A biztonságpolitikai szakértőt – természetesen – kérdeztük a Merkavákról is, amelyek bizonyították már a szovjet haditechnika ellen a Közel-Keleten.
Somkuti Bálint szerint kettő dolgot kell figyelembe venni az izraeli harckocsikkal kapcsolatban. Az egyik, hogy ezidáig nemigen exportálták ezeket az eszközöket az izraeliek. (Csupán Kolumbiának tudtak eladni 2014-ben pár darabot, illetve a Fülöp-szigetek vásárolt tavaly néhány, Merkava-alvázra épített, hídvető páncélost – a szerk.) „Ennek javarészt az lehet az indoka, hogy számos olyan alkatrész található ezekben a harckocsikban – beleértve a páncél felépítését –, amik minősített katonai információknak számítanak; az izraeli fél nyilvánvalóan nem akarta, hogy ezek az adatok kikerüljenek.”
A másik – folytatta az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója –, hogy a Merkavák kifejezetten az izraeli elvárásoknak lettek kifejlesztve. Ez azt jelenti, hogy a harckocsik-kal szemben támasztott hármas szempontrendszert – tűzerő, védettség, mobilitás – az izraeli tervezők összevonták; utóbbi kettőt egy tényezőnek tekintették. Ebből adódik, hogy egy rendkívül jól védett, védhető harckocsiról beszélünk, azonban a mozgékonysága nem a legjobb. Ráadásul a harceszköz kifejezetten a közel-keleti viszonyokhoz lett adaptálva, tehát saras, havas környezetben – mint ami egyébiránt Ukrajnára jellemző – nem igazán lett letesztelve. „Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fog működni, hanem azt, hogy a közel-keleti viszonyokra kifejlesztett harcjárműnek ismeretlenek a képességei olyan körülmények között, mint ami Ukrajnában – netalántán – Lengyelországban tapasztalható.”
Mint mondta, a konkrét eszközök (Merkava Mk.2 és Mk.3) a nyolcvanas, kilencvenes évek termékei, fejlesztései, ami nem jelenti azt, hogy elavult harckocsikról lenne szó.