Túlélni mindenáron – bemutatjuk Izrael fegyveres erejét!

Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész

Seregszemle cikksorozatunkban eddig Lengyelország, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Románia, Szlovákia, Szerbia, Finnország, Ausztria és Törökország haderejéről írtunk. Most Izrael kerül sorra!

Ultima ratio regum – a királyok végső érve, ez állt a 17. századtól a francia ágyúk csövén. Napjainkra sajnos Európában elfelejtődött ebben a frappáns és tömör mondásban kifejezett alapigazság. A felismerés, amely kontinensünk „békés” mindennapjaival szemben maga a véres valóság a nyugati világ egyik legtávolibb csücskében, Izraelben.

Ez a mindenféle erkölcsi sallangtól mentes axióma pedig nem más, mint az a tény, hogy

Izrael hadtörténelméről hosszan lehetne írni, de terjedelmi okok miatt csak a legfontosabbakra, legérdekesebbekre tudok kitérni, és azokra is röviden. Példának okáért a világtörténelem egyik legelső gerillaháborújának meglehetősen részletes beszámolóját olvashatjuk az ószövetségi Makkabeusok könyveiben, egy gerillamozgalom tipikus sikereinek és kudarcainak leírásával együtt. Ami nekem, hadtörténésznek – és különösen a terület kutatójának – kifejezetten érdekes volt, az az, hogy mennyire egybevág a makkabeus mozgalom tapasztalata Mao Ce-tung két évezreddel később papírra vetett észrevételeivel a gerillaháború fázisairól.

Ugyan napjainkra a történelmi legendát számos fontos részlettel egészítették ki a régészeti felfedezések eredményei, de Mászáda védőinek tagadhatatlanul heroikus ellenállása éppúgy ide illik, mint az 1948-as függetlenségi háború hősi cselekedetei. Ez utóbbiban történt, hogy az ENSZ fegyverembargója alatt álló,

Így került Dávid-csillag a Csehszlovákiában (után)gyártott, II. világháborús elődjeiknél az elérhető motorok és fegyverek korlátozott száma miatt rosszabb képességekkel rendelkező Messerschmitt (Avia S-199) vadászgépekre.

Harckocsirajongóként kedvenc példám a klasszikus páncélos mentalitással végrehajtott ellentámadás 1973-ban, a két egyiptomi hadsereg csatlakozási pontjára mért csapással. A merész művelet sikere végül a 3. egyiptomi hadsereg bekerítéséhez, a déli fronton tűzszünethez, ezáltal a háború végéhez vezetett. Nem mellesleg a támadás vezetője az az Ariel Saron – a későbbi miniszterelnök – volt, aki sebesülten is az élről vezette katonáit.

Jól mutatja a tényleges és valós fenyegetés gyakorlati hatását, hogy a 2006-os libanoni beavatkozás hibáit – a légierő szerepének túlértékelésétől a hagyományos harcászati eljárások fontosságán át a tartalékosok mozgósításának hibáiig – feltáró Winograd-jelentés tanulságait rövid időn belül beépítették az Izraeli Védelmi Erők, a Tzahal terveibe és kiképzésébe.

Ariel Saron (balról a 2. álló) és katonatársai 1955-ben (fotó: Wikipedia)

A katonai szuverenitás felé

Kezdjünk is bele az izraeli hadiipar ismertetésébe!

A zsidó állam vezetése szinte a kezdetektől

ezért hamar megjelentek a hazai fejlesztésű, de legalábbis helyben modernizált eszközök a hadsereg fegyvertárában. Az M50/51 Super Sherman, másképp Isherman (israeli Sherman), vagy a szintén az M4 Sherman amerikai harckocsi alapjaira épült SOLTAM L/33 önjáró löveg az első lépések voltak azon az úton, amelynek a végén az önálló izraeli harckocsifejlesztés csúcsa, a Merkava (Harci Szekér) áll.

A Merkava példáján keresztül könnyen bemutatható szinte az összes olyan elvont, de elengedhetetlen katonai fogalom, amiről már eddig is sok szó esett. Doktrínák, stratégiai megközelítések, illetve ezek gyakorlati vetületei. Mire is gondolok? Ahogy a korábbi, az európai harckocsikról szóló cikkeimben is kifejtettem, egy harckocsi tervezésénél három, egymásnak ellentmondó szempont között kell egyensúlyt teremteni: a mozgékonyság, a védettség és a tűzerő. A nagyjából évtizedenként lezajlott arab-izraeli háborúk (1948, 1956, 1967, 1973) tanulságai alapján a zsidó állam katonai vezetése megfogalmazta azt az igényt, hogy a kezelők a harckocsi elvesztése árán is éljék túl a találatokat. Könnyen belátható, hogy az ellenséges országok óriási lakossági fölénye miatt

Így került a motor és az erőátvitel a legtöbb modern harckocsival ellentétben előre, és így kapott már a Merkava első változata is különleges alakú tornyot, valamint a kortársainál vastagabb páncélzatot. Ez természetesen elkerülhetetlenül a mozgékonyság rovására ment, ugyanis a főfegyverzet több szempontból adott volt. Az első változatok a legalacsonyabb lőerő/tonna aránnyal rendelkeztek a modern harckocsik közül, amely nyomán megszületett egy kreatív mondás: a Merkava az első olyan modern tank, amely szakít a hármas felfogással, és egyszerre képviseli a túlélőképességet, valamint a tűzerőt. Az egyedi elrendezés nemcsak a személyzet védelmét növelte, hanem lehetővé tette egy kisebb küzdőtér kialakítását a jármű hátsó részén. Ebből akár egy 60 milliméteres aknavetőt tudott használni a személyzet, de sebesültek vagy éppen kisebb deszantok szállítását is lehetővé tette.

Merkava IV tank (fotó: Wikipedia)

Emellett a Merkava a modern harckocsiknál több géppuskával rendelkezik, a toronyra akár 3 különböző kaliberű ilyen fegyver is kerülhet, a löveggel párhuzamosított 12,7 milliméteres nehézgéppuskán kívül. Érdekesség, hogy a jelenleg szolgálatban álló Merkava IV-es 1500 lóerős német dízelmotorja és a hozzákapcsolt erőátvitel került volna a török Altayba is. Ezek a fejlesztések a korábban lomha harckocsit meglehetősen fürgévé tették, az új erőátvitellel a 65 tonnás jármű gyorsulása 32 km/órára a korábbi 15 másodpercről 10 alá csökkent.

A filmekből jól ismert UZI alapozta meg a zsidó állam kézifegyveriparát. A helyi fejlesztésű IWI Tavor bullpup karabély mellett – bár katonailag nincs igazán jelentősége –

Izrael modern kori történelme során az állami ellenfelek helyét fokozatosan átvették a különböző ellenálló csoportok és terrorszervezetek, bár utóbbiba a tévéállomással, és szociális ellátó rendszerrel is rendelkező Hizb’álláhot (Hezbollah) elég nehéz besorolni. Ezek az úgy nevezett erőszakos nem-állami szereplők (Violent Non-State Actors – VNSA) új típusú fenyegetéssel jelentek meg, amelyre a lakosság és az ország védelmében szintén reagálnia kellett az izraeli katonai és politikai vezetésnek. Ezek pedig az eleinte rögtönzött, majd egyre kifinomultabbá váló rakéták voltak.

Ez az új kihívás, különösen a jelentős károkkal, sőt halottakkal is járó, a 2006-os libanoni háborút kísérő rakétatámadás-sorozat nyomán jött létre a Vaskupola rendszer. Az ugyanis viszonylag hamar kiderült, hogy az akár millió dolláros darabárat is elérő, ballisztikus rakéta elleni képességgel is rendelkező Patriot rakéták indítása ezen improvizált eszközök ellen nem kifizetődő. Ugyanez a probléma hívta életre az izraeli katonailézer-programot is.

Gilboa Snake

A felsorolás végén még egy területre szeretnék kitérni, ez pedig a napjainkra a török Bayraktarok által elhomályosított drónprogram. Az első izraeli drónok bevetésére még 1982-ben, egy mára elfeledett, azonban történelmi fontosságú összecsapásban került sor. Az akkor még elsősorban felderítő és csali szerepet betöltő távirányított repülőeszközök a libanoni Bekaa-völgy felett zajló összecsapásokban szerepeltek először nagy sikerrel. A dél-libanoni területen lezajlott művelet célja a szír légvédelem kiiktatása volt, amelyet

A sikert a drónok által nyújtott felderítés, az általuk felfedett elhelyezkedésű légvédelmi ütegek és radarok megsemmisítése, valamint a digitális zavaró eszközök fölénye az analóg légvédelmi eszközök felett tette lehetővé. Terveim szerint később egy írásban részletesen bemutatnám, hogyan vezetett ez a siker a Szovjetunió összeomlásához.

Izraeli tartalékosok a Golan-fennsíkon (fotó: Wikipedia)

Százezrek készenlétben

Rátérve az izraeli fegyveres erőkre: a fentiek miatt nem meglepő, hogy a Magyarországgal immár összevethető, 9,3 milliósra növekedett lakosságú ország

akiket 465 ezer tartalékos egészít ki.

A szárazföldi erőkhöz 126 ezer katona és a tartalékosok jelentős része, 400 ezer fő tartozik. A 480 aktív Merkava III/IV harckocsi mellett 790 van tartalékban 370 Merkava II-es mellett. Az öregedő M113-as csapatszállítók cseréje megkezdődött, de még mindig 500 darab áll szolgálatban és 5 ezer (!) van tartalékban. Érdekesség a zsákmányolt T-54/55-ösökbők átalakított Achzarit nehéz lövészpáncélos (215 darab) és utódja, a Merkava torony nélküli változata, a Namer (120 db.), amelyek páratlan védelmet kínálnak a mozgásban lévő gépesített gyalogságnak. A több ezer, részben hazai gyártású kerekes szállító járművet 600 amerikai M109 páncélozott önjáró löveg és 48 MLRS rakéta sorozatvető egészíti ki.

A megrendelt 50 feletti darabból egyelőre ismeretlen mennyiség állt rendszerbe. A korábbi időszak 4. és 4+ generációs eszközei közel a legnagyobb erőt a 25 darab F-15I vadászbombázó képezi, amelyet 84 darab F-15 Eagle egészít ki.

A Khell Ha’ Avir igáslova a Barak, azaz villámnévre hallgató 330 darab feletti számban rendszeresített F-16-os. A légi flottát 4 légtérellenőrző, 11 légi utántöltő, valamint 13 közepes szállító gép egészíti ki. A 48 AH-64 Apache harci helikopter mellett 22 nehéz és 48 közepes szállítóhelikopter alkotja a légierőt, szinte kivétel nélkül amerikai gyártmányok.

Nem meglepő módon a legkisebb haderőnem a haditengerészet, ide – a 9500 fő mellett – 7 izraeli gyártású korvett és 8 szintén hazai rakétás gyorsnaszád tartozik. A fő erőt 8 német gyártású, hagyományos meghajtású tengeralattjáró képviseli.

F35-ös az izraeli légierőben (fotó: Wikipedia)

Atom, nők

Két dologra térjünk még ki a cikk végén!

Az egyik az a hivatalosan a mai napig hivatalosan el nem ismert izraeli atomfegyverek témája, amely azért is érdekes, mert a zsidó államról az feltételezhető, hogy kis mérete ellenére a teljes nukleáris triásszal rendelkezik. Ugyanis egyes információk szerint mind saját gyártású ballisztikus rakétái, mind a tengeralattjárók szintén hazai előállítású cirkálórakétái, illetve a légierő gépei is rendelkeznek nukleáris képességekkel, így garantálva az első vagy a második csapás képességét, ezzel is jelentősen hozzájárulva Izrael biztonságához.

A másik fontos szempont, hogy Izrael az ismert történelmi okokból

Bár a fegyveres erők pozícióinak 88%-a nyitott a nők előtt, ideértve a könnyű gyalogsági, helikopter és harci repülő pilótáékét is, ezeken a területeken az érintettek és a parancsnokság szándékával összhangban mindössze néhány százalék (4-5%) a nők aránya, többségük kiszolgáló, kiképző feladatokat lát el. Azok a harcoló alakulatok, mint például a híres Caracal könnyűgyalogos zászlóalj, ahol 70% a nők aránya, illetve a vegyes gyalogos és harckocsi alakulatok békeidőben is azokra a helyekre vannak beosztva, ahol a legkisebb a harci cselekmények esélye, azaz elsősorban a Jordán völgyébe. Háború esetén tilos nők frontalakulatokba történő beosztása. Úgy vélem az előbbiek nem igényelnek különösebb magyarázatot.

Összefoglalva a fentieket: Izrael jelentős fenyegetettsége miatt erős hadsereget tart fegyverben, amely számos speciális jellegzetességgel rendelkezik.

amely bizonyos területek kivételével képes ellátni az ország fegyveres erőit világszínvonalú fegyverekkel és haditechnikai eszközökkel.

Jó lenne minél hamarabb egy hasonló párost látni Magyarországon is. Ehhez már a jó irányban haladunk, de még hosszú az előttünk álló út.

Működésben az izraeli Vaskupola

Nyitókép: izraeli katonanő (Ahmad GHARABLI / AFP)