addig az egyszerű emberek gyerekei cinkben (koporsóban – a szerk.) jönnek haza darabokra szabdalva”.
(koporsóban – a szerk.) Szerinte „ez a meghasonlás végződhet úgy, mint 1917-ben, forradalommal: hogy először a katonák lázadnak fel, aztán a rokonaik is. És kár azt hinni, hogy százak vannak csak, tízezrek vannak már, akik az elhunytak rokonai”.
Ezután kifordul a kamerához, amely ráközelít, és abba beszélve üzen az orosz elitnek: „Azt javaslom az Orosz Föderáció elitjének, hogy gyűjtsék össze, basszameg, a gyerekeiket, küldjék a háborúba, és amikor majd temetésekre járnak, amikor elkezdik őket eltemetni, akkor majd azt mondják az emberek, hogy most már minden igazságos.”
Viták a katonai vezetéssel
Prigozsin az interjúban hosszan beszél arról is, milyen vitái vannak az orosz védelmi minisztériummal, kiváltképp Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel.
Kezdésként emlékeztet, hogy ők már a Krím elfoglalásában sem vettek részt, azt az önkéntes milíciák, Szergej Akszjonov krími miniszterelnök, az FSZB, valamint a különleges hadműveleti erők végezték, élükön Alekszej Djumin vezérezredessel, a tulai terület jelenlegi kormányzójával.
Kifejtette: a szovjet-orosz hadsereg a második világháború után folyamatosan hanyatlik,
szociális intézményként tekint magára.
Sojgu miniszterrel szerinte „nem lehet párbeszédet folytatni. Az az álláspontja, hogy egy szar vagy. Vannak istenek, meg vannak szarok.” Ezzel szemben szerinte a Wagnerben ma van hatezer olyan ember, aki el tudna vezényelni egy századot, tehát legalább hatszázezer katonát el tudnak vezetni.
Ezért, ha kérésének megfelelően kapott volna kétszázezer katonát, akkor ma ötven-százötven kilométerrel előrébb lenne a front, és már az oroszoké lenne az egész Donbasz. Prigozsin emlékeztet: a Wagner teljes értékű hadsereg, van tankjuk, helikopterük, repülőjük, felderítésük. Az pedig, hogy ezt nem engedték nekik, „intrika miatt történt, abbéli félelemből,
hogy amikor egy struktúra túlnövi magát, akkor elkezdheti diktálni a feltételeket és tankkal bejöhet Moszkvába”.
Szerinte az orosz hadsereg „alapvető problémája Sojguban és Geraszimovban áll”, mert „ez a két ember saját döntésével blokkolt mindent”, azaz a Wagner lőszerellátását, attól függetlenül is, hogy Vlagyimir Putyin elnök állítása szerint igenis megvoltak a szükséges lőszerek.
Prigozsin megfenyegeti őket, hogy ha nem képesek megtartani Bahmutot, akkor megy a Frunzenszkaja rakpartra (itt van Sojgu irodája – a szerk.) leszúrni őket, emellett pedig azt gondolja, hogy „ha Mizincev (Mihail Mizincev vezérezredes, most a Wagner parancsnokhelyettese, „Szíria mészárosa” – a szerk.) lenne a védelmi miniszter, Szurovikin pedig a vezérkar főnöke, az egy jó struktúra lenne”.
Cenzúra az orosz sajtóban
Prigozsin beszámol arról, hogy a Wagner sikereit az orosz fősodratú médiában elhallgatják: „A Tassz, a Ria Novosztyi, az Izvesztyija próbálnak nem idézni. A nagy médiumok többsége megpróbál megúszni bármilyen velem kapcsolatos hírt.” Dicséri ugyanakkor a katonai tudósítókat: „A vojenkorok megmutatnak mindent, amit csak meg tudnak mutatni. Idejönnek és megmutatják. A vojenkorok nem tudnák nem megmutatni, nem bírná a lelkiismeretük.”
Az orosz médiahelyzetet azzal magyarázza, hogy „működik a cenzúra, és a cenzúra kellően szigorú”,
ugyanakkor az emberek értik, hogy becsapják őket, és előbb-utóbb nulla lesz a bizalmuk a médiarendszerben.
Emellett kritizálja azt is, hogy az orosz közéletben van egy „tendencia a hurrá-patriotizmus felé”, ami szerinte „egészséges, de csak rövid időre”.
A háború kimenetele és Oroszország teendői
„Politikai krédóm: a hazát szeretem, Putyinnak engedelmeskedem, Sojgu nem számít, harcolunk tovább” – fogalmazott saját további szerepét illetően Jevgenyij Prigozsin.
A háború kimenetele tekintetében egy optimista és egy pesszimista szcenáriót vázolt fel.
Az optimista forgatókönyv szerinte az lenne, hogy Európa és Amerika „kimerülnek az ukrán konfliktusban”, „Kína mindenkit leültet a tárgyalóasztalhoz,
és megegyezünk abban, hogy amit már megszereztünk, az a miénk; amit nem, az meg nem a miénk”.
Ugyanakkor hozzáteszi, „aligha lehetséges ez a forgatókönyv”.
A pesszimista forgatókönyve szerint az ukránok rakétákat kapnak és további képzést, „mindenképpen folytatják a támadást, ellentámadással próbálkoznak”, amely itt-ott sikeres lesz, és „visszaállítják a 2014-es határokat, ami könnyen megtörténhet”.
Prigozsin figyelmeztet:
Most olyan állapotban vagyunk, hogy könnyen elszúrhatjuk Oroszországot”.
A pesszimista forgatókönyv elkerülése érdekében Prigozsin azt javasolja, hogy „vezessünk be hadiállapotot, hirdessük meg a mozgósítás újabb hullámait, és akit csak lehet, állítsunk rá a lőszergyártásra”.
A Wagner-vezér szerint „Oroszországnak Észak-Koreához hasonlóan kell eltöltenie néhány évet, lezárnia minden határt, abbahagynia a finomkodást”, ehelyett „össze kell gyűjtenie minden gyermekét a határon túlról, és izzadnia kell, mert akkor érünk el valamiféle eredményt”.
Atombomba bevetését ugyanakkor nem javasolja: azt gondolja, hogy az a konfliktus súlyához képest túlzás lenne, s inkább a harcmezőn kellene megmutatni, mit tud Oroszország.
Nyitókép: @concordgroup_official / AFP