A tesóm, én, meg a Pesti Srácok

„A tesóm, én, meg a Pesti Srácok.

Végignéztem, ahogyan elege lesz a Magyar Hírlapnál történő aknamunkákból, feláll, és Szenvedi Zolival a semmiből elindítják ezt a portált. A kezdeti nagy időket, amikor már akkor odamondogattak Simicskának, amikor még »jó fideszes« volt. Értsd: jó mohó fideszes.

Aztán odamentem, elindítottuk A Hálózatot. Ezzel az időszakkal kezdtem most A szárnyszegő című könyvemet. Gergőéknek és Hankiss Ágnesnek köszönhetően lettem múltkutató, hogy aztán most megírjam Ágnes apjának a történetét.

A PS-ben, ebben a műhelyben (mert az volt) számtalan remek, bátor, egyéni stílusú újságírót felépítettek. Olyanokat, akik később máshová mentek (néhányan maradtak a legutolsó időkig), de úgy, hogy a portál nem kapott értük lelépési pénzt. Vagy nevelési pénzt. Járt volna. Nem fogom őket felsorolni, mert nem akarok kihagyni senkit sem. Azt sem fogom most felsorolni, hogy hány új portált építettek fel, majd le az ún. »„jobboldalon«.

Aztán jött a Pesti TV, majd arra gondoltam, önállósodom. Sok minden nem tetszett már. Sok mindenben mindig is máshogy gondolkodtam. Más, fontos dolgokban meg hasonlóan.

Elterveztem, hogy felállok, erre beszántották a tévét. Mégis eljöttem. Nehéz volt, mindketten megszenvedtük. Aztán a Kisgömböc felfalta a PS-t is. Most meg kirúgtak mindenkit.

Hamarosan megírom, hogy én hogyan láttam a konzervatív, jobboldali sajtó önsorsrontását, leépülését, leépítését. A felelősök mintha ott sem lettek volna. Pedig fontos tudnunk, hogy hogyan jutottunk el ideáig. Kívülről néztem, de azért láttam.

Ismerem a bátyámat, fel fog állni ebből is. Sokan állnak mögötte.”

Nyitókép: Facebook