„Amikor azt hinnénk, Ukrajna taplnyaló nyugati támogatói már nem tudnának messzebb rugaszkodni a valóságtól, mégiscsak akadnak olyan vezető figurák, akiknek sikerül” – állapítja meg véleménycikkében a The American Conservative szerzője, Ted Galen Carpenter, aki a magyar sajtóban meg sem pendült, de az Egyesült Államok közvéleményén végigsöprő hajmeresztő ötletét vette elő.
Jelesül a Wall Street Journal vezércikkét idézte, amelynek szerzője, Bernard-Henri Lévy felvetette,
mi lenne, ha elvennék Oroszországtól az ENSZ BT-ben elfoglalt helyét, és odaadnák azt Ukrajnának?
Lévy érvelése szerint az állandó orosz tagság a második világháború eredménye, ahol a Szovjetunió a győztes ötök közé tartozott; de a Szovjetunió már nem létezik, Oroszország pedig folyamatosan vétózza saját háborús bűnösségével kapcsolatos esetleges kezdeményezéseket, ezért Ukrajnának kellene örökölnie a bukott Oroszország jogilag sem megalapozott állandó tagi helyét.
Carpenter a cikk kapcsán megjegyzi: a hasonló amerikai és európai gyakorlatot a szerzőnek sikerült kihagynia az összképből; ráadásul Lévy nem az egyetlen, aki ilyen ötletekkel áll elő, a Helsinki Bizottságnak már 2022 októberében is volt hasonló előterjesztése, két republikánus képviselő pedig kongresszusi határozatot terjesztettek elő hasonlóképpen, decemberben.
Felfüggeszteni egy állandó BT-tagot bizonytalan a jogi és vakmerően provokatív geopolitikai szempontból. Carpenter egy 1971-es párhuzamot mutat be, amikor az ENSZ Kína állandó tagi helyét adta át a száműzött Kuomintang-kormánynak, vagyis Tajvannak, még ha erős is a hasonlat. De
geopolitikai szemszögből Oroszország felfüggesztésének még kevesebb értelme van
– az ENSZ támogatói rendszerint túlbecsülik a testület jelentőségét, hiszen az elsősorban egy arénaként működik a diplomáciai pózolás és az idegesítő ügyekben való földbedöngölés céljából, amit a nagyhatalmak rendszerint nem emelnek magas prioritásra – kivéve, amikor az öt állandó tag rutinosan használja saját céljai érdekében; a kisebb országoknak nem jár a fair játék akár a katonai kényszerrel szemben; Szerbia, Irak, Grúzia és Líbia a közelmúlt idevágó példái egyértelműek.
Oroszország megfosztása a vétójogtól veszélyes eszkalációhoz vezetne, visszaigazolva az orosz vádakat, miszerint a Nyugat meg akarja semmisíteni Oroszországot, mint nagyhatalmat, amely a globális uralmuk útjában áll, hiszen Putyin az ukrajnai háborút a NATO Oroszország elleni proxyháborújaként aposztrofálja.