Putyin szerint mindenki téved: nem volt itt semmiféle interkontinentális ballisztikus rakéta
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A legelvakultabbak ráadásul pont Ukrajnának adnák az oroszok 1945 óta meglévő állandó tagságát. A The American Conservative szerzője kiakadt.
„Amikor azt hinnénk, Ukrajna taplnyaló nyugati támogatói már nem tudnának messzebb rugaszkodni a valóságtól, mégiscsak akadnak olyan vezető figurák, akiknek sikerül” – állapítja meg véleménycikkében a The American Conservative szerzője, Ted Galen Carpenter, aki a magyar sajtóban meg sem pendült, de az Egyesült Államok közvéleményén végigsöprő hajmeresztő ötletét vette elő.
Jelesül a Wall Street Journal vezércikkét idézte, amelynek szerzője, Bernard-Henri Lévy felvetette,
Lévy érvelése szerint az állandó orosz tagság a második világháború eredménye, ahol a Szovjetunió a győztes ötök közé tartozott; de a Szovjetunió már nem létezik, Oroszország pedig folyamatosan vétózza saját háborús bűnösségével kapcsolatos esetleges kezdeményezéseket, ezért Ukrajnának kellene örökölnie a bukott Oroszország jogilag sem megalapozott állandó tagi helyét.
Carpenter a cikk kapcsán megjegyzi: a hasonló amerikai és európai gyakorlatot a szerzőnek sikerült kihagynia az összképből; ráadásul Lévy nem az egyetlen, aki ilyen ötletekkel áll elő, a Helsinki Bizottságnak már 2022 októberében is volt hasonló előterjesztése, két republikánus képviselő pedig kongresszusi határozatot terjesztettek elő hasonlóképpen, decemberben.
Felfüggeszteni egy állandó BT-tagot bizonytalan a jogi és vakmerően provokatív geopolitikai szempontból. Carpenter egy 1971-es párhuzamot mutat be, amikor az ENSZ Kína állandó tagi helyét adta át a száműzött Kuomintang-kormánynak, vagyis Tajvannak, még ha erős is a hasonlat. De
– az ENSZ támogatói rendszerint túlbecsülik a testület jelentőségét, hiszen az elsősorban egy arénaként működik a diplomáciai pózolás és az idegesítő ügyekben való földbedöngölés céljából, amit a nagyhatalmak rendszerint nem emelnek magas prioritásra – kivéve, amikor az öt állandó tag rutinosan használja saját céljai érdekében; a kisebb országoknak nem jár a fair játék akár a katonai kényszerrel szemben; Szerbia, Irak, Grúzia és Líbia a közelmúlt idevágó példái egyértelműek.
Oroszország megfosztása a vétójogtól veszélyes eszkalációhoz vezetne, visszaigazolva az orosz vádakat, miszerint a Nyugat meg akarja semmisíteni Oroszországot, mint nagyhatalmat, amely a globális uralmuk útjában áll, hiszen Putyin az ukrajnai háborút a NATO Oroszország elleni proxyháborújaként aposztrofálja.
A szerző erre vonatkozó példaként felhozza Lloyd Austin védelmi államtitkár megállapítását, miszerint az ukrajnai háború célja a NATO részéről súlyosan meggyengíteni Oroszországot; vagyis egy olyan lépés, mint Oroszországnak az ENSZ-BT állandó tagságától való megfosztása teljes mértékben megerősítené az orosz vádakat, és lehetetlenné tenné a háború után a kapcsolatok rendezését, ami egy nagyon veszélyes világnak ágyazna meg.
Carpenter Lévy javaslata legviccesebb részének azt nevezte, hogy éppen Ukrajna kapja meg oroszország helyét, Németország, Japán, India vagy Brazília helyett, amelyek legalább releváns hatalmak, míg Ukrajna másod- de inkább harmadrendű minden mérés szerint, 112 milliárd dolláros GDP-jével Marokkó és Szudán között, (megjegyeznénk: papíron – a szerk) 43 milliós lakosságával Irak és Szudán között; Ukrajna állandó taggá tételére csak olyanok képesek, akik Volodimir Zelenszkijben a második Churchillt látják, és mindent odaadnának Ukrajnának.
Szerencsére az orosz-ukrán BT-helycserét valószínűleg a „jól megérdemelt nevetéssel” fogadják – tette hozzá Carpenter, aki szerint
„Az Egyesült Államoknak azon kell munkálkodnia, hogy helyreállítsa kapcsolatait Oroszországgal, és hagyja el a provokatív pozőrködést”.
Nyitókép: MTI/AP pool/Efrem Lukackij, EPA/Orosz külügyminisztérium sajtószolgálata