Kelet-Európában két mély népesedési válsággal küszködő ország vív véres konfliktust. A negatív demográfiai folyamatokra rárakódik a háború miatti emberveszteség, illetve a lakosság menekülése.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban
Európa egészéhez hasonlóan Ukrajna és Oroszország is súlyos demográfiai válsággal küzd. Már bőven a háború előtt negatív tendenciák jellemezték a két országot, a konfliktus pedig érthetően traumatikus töréspontot jelentett a társadalmaknak.
Keleti szomszédunkban már a háború előtt elkezdték kongatni a vészharangot: az 1991-es függetlenedés idején még 52 milliós ország lakossága folyamatosan apadt, elsősorban az elvándorlás miatt. 2001-ben, az utolsó hivatalos és teljes népszámlálás idején 48,5 millió ukrajnait számoltak meg. A későbbi, elsősorban statisztikai adatokon alapuló összesítések szerint mélyrepülés kezdődött:
2010-ben 45,8 millió, 2020-ban pedig már alig 37,3 millió fővel számolhattak
– ez még őket is meglepte, mert 41 millió körüli eredményt vártak. Majd jött az orosz invázió tavaly februárban, ami – a katonai és civil veszteségek mellett – újabb milliók elvándorlásához vezetett.
Ukrajna lassan kifogy a katonakorú férfiakból, helyenként megkezdték a hatvan év fölöttiek bevonultatását. Az országot nem csak a sorozható férfiak hagyták el, egy többmilliósra becsült tömeg a front közeléből elmenekülve békésebb régiókban próbálja meghúzni magát. Ám a sorozás, a civil területeket érő rakétatámadások és a romló életkörülmények – egyes településeken se áram, se fűtés, se víz nincs – újabb tömegeket indítottak meg elsősorban az Európai Unió tagállamaiba, de sokan távoztak Oroszországba és Belorussziába is.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint a szomszédos uniós országokba csaknem 15 millió határátlépés történt Ukrajnából, visszafelé pedig csak 9,5 millió. Oroszország és Belorusszia felé további 2,9 millió ember távozott, többnyire a megszállt területekről, őket jelentős részben az oroszok vitték el – moszkvai narratíva szerint humanitárius okokból, kijevi szerint szimpla emberrablásról van szó.
Ez összesen több mint 8 millió ember távozását jelentheti.
A statisztikák szerint zömük Lengyelországban adott be menedékkérelmet, mintegy 1,5 millióan, Németországban 1 millióan, Csehországban pedig csaknem 500 ezren. Jellemzően korábban kiköltözött, kint dolgozó rokonok segítik a frissen érkezőket.
Más becslések egyébként még nagyobbra, 10 millióra teszik az emigránsok számát. Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő a főleg másodkézből származó és egyéb adatokra alapozott számítások szerint úgy véli, akár a háború előtti lakosság negyede távozhatott, ami megfelel az említett számnak. Hangsúlyozza: mindez csak becslés, hiszen sem a katonai, sem a civil áldozatok számát nem tudjuk, és rengeteg az eltűnt is.
Akárhogyan számolunk is, Ukrajna lakossága ma már aligha haladhatja meg a 30 millió főt,
s minél tovább húzódik el a háború, annál többen dönthetnek úgy, hogy inkább végleg letelepednek új hazájukban, mint hogy hazatérjenek a felperzselt, összeomlott régibe. Mi több, a Nemzetközi Migrációs Politikát Fejlesztő Központ (ICMPD) arra figyelmeztette az uniós tagállamok hatóságait, jobb, ha felkészülnek még 4 millió menekült fogadására.
Ha ez bekövetkezik, s a fennálló háborús helyzet tartóssá válik, Ukrajna lakossága a rendszerváltáskori több mint 50 millió főről a felére esik vissza – ami túlzás nélkül demográfiai katasztrófa. Márpedig az ország újjáépítése, bárhogy végződjék is a háború, elképzelhetetlen nélkülük.
Oroszország sem csak a frontokon küszködik. 2015 környékére sikerült nullszaldósra felhozni a termékenységet, és a bevándorlókkal együtt gyarapodni tudott az ország népessége, ám az ezredfordulós kivándorlási és gyermektelenségi hullám épp most csapódik vissza a szülőképes korba érő nők arányának drámai csökkenésében.
Az ENSZ népesedési osztálya évente frissített statisztikát ad ki egy-egy ország népességszámáról, és modellek alapján megjósolja a várható populációt is egészen 2100-ig. A becslések nem villantanak fel fényes jövőt Moszkva számára:
az ország népessége 143 millióról 113 millióra csökken az évszázad végére,
ami 20 százalék fölötti, lélekszámban csaknem két és fél magyarországnyi veszteséget jelentene (megjegyezzük: e téren hazánk sem áll jól, a medián 7 millió körüli lakossággal számol). A pesszimista forgatókönyv pedig egyenesen sokkoló: 75-77 millió főre becsüli a várható orosz populációt – ilyen alacsony utoljára a cári időkben volt.
A népességszám megtartásához szükséges 2,1-es születésszámot utoljára 1988-ban sikerült megugrania az országnak. A szám ugyan 2015 körül nőtt, köszönhetően a családtámogatási intézkedéseknek, ekkor is csak a bevándorlás tudta növekedő pályára lökni az ország népességének alakulását. Az orosz társadalom, ahogy a legtöbb európai, öregszik: a Worldometer adatai szerint az orosz mediánéletkor 39,6 év, a hatvanas évek óta folyamatosan nő, s nemcsak a javuló egészségügy miatt hosszabb élettartam, hanem a fogyatkozó fiatalság miatt is.
Sokatmondó tény, hogy a Roszsztat 2019-es statisztikái és a World Population Review számításai alapján 2019-ben minden 22. másodpercben született egy orosz, s minden 13. másodpercben elhunyt egy, vagyis körülbelül
félpercenként csökkent egy fővel Oroszország lakossága.
Nemrég a Fortune magazin a Bloomberg Economics adatai alapján, orosz belső jelentéseket is felhasználó, terjedelmes cikkében közölte, hogy idén alig 1,2 millió gyermek születése várható, ami a legkevesebb Oroszország modern történelmében. A moszkvai Gajdar Gazdaságpolitikai Intézet demográfiai kutatója szerint a tömeges mozgósítás ugyanis borítani fogja a családtervezési elképzeléseket, s a Bloomberg Economics becslése alapján Oroszország gazdasági kilátásai is romlanak az egyre súlyosabb munkaerőhiány miatt. Az évi átlagos halálozás 2 millió körül mozog, de a járvány majdnem 2,5 millióra vitte fel a számot.
Oroszországon belül is számottevő mozgás tapasztalható. A fogyatkozó népesség fiatalabb, képzettebb része nagy arányban áramlik a városokba a jobb fizetés reményében, így, noha a vidéki lakosság arányaiban a rendszerváltozás óta nem csökken, tartja 73 százalék körüli arányát, a vidéki Oroszország folyamatosan veszti el munkaképes korú lakosságát.
Az oroszok által elvitt ukránokat meginterjúvoló Associated Press hírügynökség orosz állami dokumentumok és az elszállásolási helyek ismeretében azt írja, hogy
az orosz hatóságok minden jel szerint a legszegényebb régiókba szállítják az ukrajnai menekülteket,
hogy ezeken a helyeken biztosítsák a lakosságszám és ezzel a sorvadó települések fennmaradását, a pangó gazdaság élénkülését.
A 2019-es orosz statisztika szerint minden negyedik percben nő eggyel a bevándorlók száma, ebből levonva a kivándorlókét 130 ezres pluszt kapunk. Zömében valamelyik muszlim volt szovjet tagköztársaságból érkeznek, s a hagyományosan orosz vidékre is jócskán jut belőlük, így átrajzolják a falvak kulturális arculatát.
Az oroszországi muszlimok számát hivatalos friss statisztika híján legfeljebb megbecsülni lehet, e becslések pedig tág határok között mozognak. A 2010-es népszámlálás csak az állampolgársággal, illetve az állandó letelepedési engedéllyel rendelkezőket írta össze, és mintegy 14,6 millió főnyi muszlim népességet mutatott ki. Az Orosz Muftik Tanácsának vezetője, Ravil Ajnetdin legmerészebb becslése szerint ez a szám már nyolc évvel később 25 millió körül lehetett. Nem csoda, hogy a muszlimok adják Oroszország második legnagyobb felekezetét,
Moszkva pedig a kontinens legnagyobb muszlim közösségű városa Isztambul után.
Az oroszországi muszlimok fele őshonosként saját szűkebb, félautonóm pátriájában, Csecsenföldön, Dagesztánban, Baskíriában és Tatárföldön él.
A bevándorlók jellemzően a közép-ázsiai „sztánokból” érkeznek: 650 ezer kazah, 300 ezer üzbég, 200 ezer tádzsik színesíti a képet. Ők az elnéptelenedő orosz vidéket is célba veszik, nem csak a nagyobb városokat; a nem túl acélos ottani fizetés is sokszor a duplája a hazainak. Noha elsősorban dolgozni jönnek, s gyakran oda, ahonnan a munkaképes korú lakosságot már elszívta a város, az együttélés nem mindig zökkenőmentes a helyiekkel.
A Levada Center nevű független elemzőközpont 2018-as felmérése szerint az oroszok 27 százaléka úgy véli, nem szabadna beengedni a csecseneket, a bevándorlást pedig a lakosság 67 százaléka ellenezte, s az arány növekedő tendenciát mutatott. Sok százezer illegális bevándorló is van, akinek egy része bűnöző életmódot folytat, a 2010-es években nem voltak ritkák a már-már pogromszerű felvonulások sem ellenük. Ők azonban maradtak.
Az ukrajnai háború miatti részleges mozgósítás hírére viszont
alsó hangon 750 ezer orosz, főleg fiatal, képzett, középosztálybeli férfi hagyta el az országot,
és csak lassan szivárognak vissza ősz óta – már akik hazamennek.
Nyitókép: Ahol csak a kutya jár: szétlőtt lakótelep a kelet-ukrajnai Avgyijvkában decemberben
Forrás: AFP/Genya Savilov
Bár lenne hatékony megoldás, az ukrán igazságszolgáltatás malmai igencsak lassan őrölnek. Nem véletlenül. Az ukrán korrupcióellenes akcióközpont vezetője szerint Zelenszkij bizalmi köréig érnek a szálak, így érthető, hogy a korrupció elleni küzdelemben is vesztésre áll az ország.
Bemutatta az ukrán parlamentnek az ország ellenállóképességi tervét, a hadielemzők hangosan felnevettek.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
Bár a mainstream sajtó holmi diktátorként mutatja be a megválasztott elnököt, a Gaetz-ügy megmutatta, gyorsan képes korrigálni.
A harmadik világháború lenne a következménye.
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
A szélső két éve volt legutóbb kerettag, azóta már a negyedik klubhoz szerződött.
2025 január elsejétől ellenőrzés nélkül lehet utazni Bulgáriába és Romániába.
Kapcsolódó cikkek a Háború Ukrajnában aktában.
Az egyik túlélő férje a frontvonalon harcol.
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
