Bohár Dániel, nézem, ahogy a TISZA jelöltjeit hívogatod

„Bohár Dániel, nézem, ahogy a TISZA jelöltjeit hívogatod, és azon gondolkodom: mi kell ahhoz, hogy emberileg valaki ennyire mélyre süllyedjen? Hogy abban lelje örömét, hogy jószándékú hétköznapi embereket – orvosokat, tanárokat, vállalkozókat, mérnököket – megalázzon, és a legtermészetesebb emberi reakcióikat – mint a pillanatnyi zavar az aljasságaid hallatán vagy a politikai rutintalanság – szakmai alkalmatlanságnak, intelligenciahiánynak állítsa be?

Tudom persze, hogy a pénz rengeteg aljasságot képes előhozni az emberekből. Erre te lehetnél a legjobb példa. Mégis: ahhoz, hogy valaki reggelente úgy keljen fel, hogy »minden erőmmel azon leszek, hogy tönkretegyek másokat, és összevissza hazudozzak róluk«... ahhoz a pénz egyszerűen nem elég. Ahhoz szerintem több kell. Valami nagyon sötét, mély lelki torzulás.

Még csak nem is arra a tipikus iskolai bully-ra emlékeztetsz, aki mindig kipécézi magának a legvédtelenebbeket. Az iskolai zaklatók gyakorta csak zavarodott, traumatizált gyerekek, akik csak egy kis útmutatásra szorulnának. Amit te csinálsz, az ennél sokkal rosszabb. Te felnőtt emberként, hideg fejjel, előre megfontolt szándékkal arra építed a karriered, hogy karaktergyilkosságokat hajtasz végre a honfitársainkkal szemben, és gátlástalanul mérgezed a magyar közéletet a legaljasabb hazugságokkal.

Őszintén érdekelne: mi történt veled? Valaminek történnie kellett, ha képes vagy nevetve sárba tiporni embereket. Minden egyes megnyilvánulásodból süt, hogy te ezt élvezed. Ez benne a legbetegebb. Nem csak arról van szó, hogy végrehajtod az utasításokat, hanem kifejezetten élvezeted leled abban, hogy tönkretehetsz másokat. Ez a fajta gátlástalanság, ez a kegyetlenség a szociopátia határát súrolja. Egy normális embernek fizikai fájdalmat okozna ilyen aljasságokat elkövetni. Te ehhez képest ebből keresed a kenyered. És sajnos nem vagy egyedül.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner