Spanyolország Kína-stratégiája: Brüsszel mintadiákja lett Peking új európai szövetségese
Spanyolország szemmel láthatóan a Peking és Brüsszel közötti befolyásos közvetítő szerepére tör.

Az Európai Unió vezetői csütörtökön ismét napirendre tűzik a Kínával kapcsolatos vitákat, miközben a feszültség folyamatosan nő. Brüsszel egyre keményebb hangon beszél a kereskedelmi egyensúlytalanságokról, az orosz kapcsolatokról és a stratégiai függőségekről, de egyelőre kevés jel utal arra, hogy a szavakat tettek követnék.

Az Euractiv szerint az európai vezetők csütörtökön Brüsszelben vitatják meg az Európai Unió és Kína egyre feszültebb kapcsolatát. Az elmúlt években Peking növekvő kereskedelmi többlete, a kritikus ellátási láncokban betöltött domináns szerepe és Oroszországgal ápolt kapcsolatai egyre nagyobb feszültséget okoztak Európában. A vita mostanra odáig jutott, hogy egyes elemzők szerint az elmúlt évek egyik legfontosabb Kína-politikai fordulópontja következhet.
A feszültséget az utóbbi hónapok eseményei tovább növelték.
Márciusban az Európai Bizottság egy olyan „Made in Europe” jogszabályt javasolt, amely korlátozná Kína szerepét a stratégiai iparágakban. A hónap elején a testület egy francia kezdeményezést is támogatott, amely erősebb kereskedelemvédelmi eszközöket adna az unió kezébe a gazdasági nyomásgyakorlással szemben.
Tovább borzolta a kedélyeket, hogy hétfőn Brüsszel közölte: igazoltnak látja azokat az értesüléseket, amelyek szerint kínai állampolgárokat képeznek ki Oroszországban az ukrajnai harcokra. Peking ezt tagadja. Andrew Small, az Európai Külkapcsolati Tanács ázsiai programjának vezetője szerint a vita új szintre lépett.
A kérdés már nem az, hogy Kína rendszerszintű kihívást jelent-e, ezt az uniós vezetők nagyjából már elfogadták. Az igazi kérdés az, hogy Európa hajlandó-e a szükséges mértékben és sebességgel cselekedni
– fogalmazott. A hangnem Németországban is változni látszik. Friedrich Merz német kancellár a múlt héten arról beszélt, hogy az Európai Unió nem nézheti tétlenül, ha mások nem tartják be a közös szabályokat, és meg kell védenie magát a más államok kereskedelmi gyakorlataiból fakadó torzulásokkal szemben. Belgium miniszterelnöke, Bart De Wever ennél is élesebben fogalmazott, amikor Kínát „birodalmi hűbérúrként” jellemezte, és bírálta azokat az európai vezetőket, akik szerinte félnek fellépni a kínai függőségek kialakulása ellen.
Az uniós tisztviselők szerint a kínai kereskedelmi többlet tavaly rekordot döntött, elérve az 1,2 billió dollárt. Ez különösen az európai vegyipart, autóipart és gépgyártást helyezi nyomás alá. James Green, a Centre for European Reform kutatója szerint Kína exportvezérelt gazdasági modellje tovább súlyosbítja Európa meglévő gondjait, az energiaáraktól kezdve Donald Trump amerikai elnök vámintézkedéseiig. A szakértő úgy fogalmazott:
Ha a kínai ipar egy cápa, akkor jelenleg nagy darabokat harap ki az európai iparból.
A kemény nyilatkozatok ellenére sokan kételkednek abban, hogy a csúcstalálkozó valódi eredményt hozhat. Alicia García Herrero, a Bruegel elemzőintézet vezető kutatója szerint a tagállamok közötti nézetkülönbségek és a kínai megtorlástól való félelem miatt a vezetők aligha tudnak majd konkrét intézkedésekben megegyezni. Erre jó példa Spanyolország, amely az utóbbi években látványosan közeledett Pekinghez, és nemrég eltávolodott a Franciaország által szorgalmazott keményebb kereskedelmi fellépéstől.
A szakértő szerint a találkozó várhatóan nem hoz majd többet „erősebb szavaknál”.
Ezt is ajánljuk a témában
Spanyolország szemmel láthatóan a Peking és Brüsszel közötti befolyásos közvetítő szerepére tör.

A kínai megtorlástól való félelem nem légből kapott. Tavaly Peking exportkorlátozásokat vezetett be több ritkaföldfémre, amelyek számos polgári és katonai technológia gyártásához nélkülözhetetlenek. A lépés riadalmat keltett európai fővárosokban, és egyes vállalatokat termelésük elhalasztására vagy leállítására kényszerített. A kínai vezetés ráadásul már nyíltan figyelmeztette Brüsszelt. Miután az Európai Bizottság egy olyan eszközt támogatott, amely az Európa és Kína közötti függőség csökkentését célozza, a kínai külügyminisztérium szóvivője azt kérdezte:
Nem a protekcionizmus egy másik változata-e ebben az esetben a „diverzifikáció”?
Az elemzők ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a további kereskedelmi korlátozások önmagukban nem oldják meg a probléma gyökerét. Kína ugyanis továbbra is stratégiai érdekének tekinti exportvezérelt gazdasági modelljének fenntartását, amely jelentős befolyást biztosít számára a világpiacon.
A jelek szerint tehát Brüsszelben egyre többen érzik úgy, hogy változtatni kellene a Kínával szembeni politikán. Hogy a mostani hangulatváltásból valóban intézkedések születnek-e, vagy ismét csak újabb kemény nyilatkozatokkal zárul a vita, az egyelőre nyitott kérdés maradt.
Nyitókép: Ludovic MARIN / AFP