Nem tetszik száz amerikai LMBTQ-szervezetnek, hogy az amúgy szövetségesüknek számító New York Times néha az álláspontjukkal vitatkozó cikkeket is közöl például a kiskorúak nemváltásával kapcsolatban, ezért petíciót intéztek a laphoz. Az NYT ellenáll a nyomásnak.
Szokatlan dolog történt Amerikában: balról támadták meg a New York Times-t, ami az utóbbi években – Trump elnöksége óta – amúgy is liberális lapból egyre inkább radikálbalos, woke szócső lett. A különféle ideológiai iskolák jelenléte a lapban azért továbbra is detektálható – elvégre kétezer fős szerkesztőségről van szó.
2023. február 15-én, szerdán ezer volt és jelenlegi NYT-munkatárs, majd ezt követően száz amerikai LMBTQ-szervezet írt nyílt levelet a lapvezetésnek,
– az történt ugyanis, hogy a megelőző időszakban nem kizárólag az LMBTQ-mozgalom narratíváját visszhangozó cikkek jelentek meg a lapban, és ebből legalább 15 ezer karakternyi szöveg címlapon. A petíciózók a New York Times szerintük „transzellenes” cikkei miatt tiltakoztak tehát.
Nézzük a leveleket, a választ, s utána azt, hogy miről is írt a Times!
Mint a második levél írja, amelyet a száz LMBTQ-szervezet írt a GLAAD nevű ernyőszervezet vezetésével: „a címlaptól a véleményrovatig az olvasók túl gyakran találkoznak pontatlan nézetekkel a transz emberekkel kapcsolatban”, sőt
szerintük a „káros transzellenes hangok” és „aggodalmak” gyakran jelentősebbnek tűnnek fel a lapban,
mint a „tény”, hogy „minden vezető orvosi szervezet megerősíti, hogy a transz fiatalságnak nyújtott egészségügyi segítség biztonságos és szükséges”.
Ezért aztán „a GLAAD és más szervezetek megpróbálták felkészíteni a Times riportereit és szerkesztőit, de közösségünk nem tud tovább várni arra, hogy a Times helyesen cselekedjen. Azonnali lépéseket akarunk látni: inkluzívan és helyesen hallgassák meg, vegyék fel őket és írjanak a transz emberekről! Bármi, ami kevesebb, mint szándékos és jelentős megkeresés, hogy meghallgassák a transz szakértőket, az lelkiismeretlen, és a közbizalom megsértése.”
Miután a szerzők leszögezik, hogy eladdig mennyire becsülték a Times-t, szomorúan hangoztatják, hogy annak hír- és véleményoldalai mára „tele vannak félrevezető, pontatlan, hamis »mindkét oldalra« hivatkozó félelemkeltéssel és rosszhiszemű »csak kérdések«-feldolgozásokkal”. Az aláírók azért „tisztességes” kezelést igényelnek a lap részéről,
egyben találkozót kérne a lap vezetése és a „transznemű közösség” között.
A GLAAD még egy hirdetőautót is odaküldött a szerkesztőséghez azzal a felirattal: „Kedves New York Times, többé ne kérdőjelezd meg a transz emberek létezéshez és orvosi ellátáshoz való jogát”.
Kapcsolódó cikkeink:
„Feladata lobbizási tevékenység”: LMBTQ-szervezetek és hálózatuk Magyarországon
Eltitkolták a szülők elől, hogy lányuk fiúnak gondolja magát és öngyilkos akart lenni, per készül
Transzba esett ideológiák – így nyomul az lmbt-lobbi itthon és Nyugaton
Így teszi tönkre a tinilányok életét a „transzjárvány”
Transz iskolai útmutató: El kell titkolni a szülők elől, hogy fiú alszik a lányoknál
A lap részéről Joe Kahn azzal válaszolt egy nappal később: nem szokatlan, hogy különféle érdekvédelmi csoportok és más erők megpróbálják befolyásolni a lapot.
Azonban a mostani alkalommal a Times munkavállalói is csatlakoztak.
„Az ő tiltakozó levelük több kollégánk ellen is támadást intézett, nevükön nevezve őket. Egy ilyen kampányban való részvétel ellenkezik az etikai kódexünk szellemével és betűjével. Ez a kódex tiltja, hogy munkatársaink érdekvédelmi szervezetekkel működjenek együtt, vagy közpolitikát érintő tiltakozásokban vegyenek részt. Úgyszintén világos a politikánk az ügyben, hogy tiltjuk egymás munkájának nyílt támadását, vagy ilyen támadás nyílt támogatását.”
A cikkek, amelyek miatt a lapot megtámadták, Kahn szerint „fontosak, mélyre mennek és érzékenyen” írták meg őket. Hozzáteszi: „megértettük, hogy a GLAAD miként látja a munkánkat”. Ugyanakkor leszögezi, hogy
„a GLAAD érdekvédelmi és a Times újságírói hivatása különbözik”.
A tiltakozók LMBTQ-virágnyelven írták meg leveleiket, úgy beállítva az ideológiájuknak nem megfelelő tudományos eredményeket, a nemváltást megbánók történeteit és más, az ő álláspontjukat nem teljesen elfogadó szerzőket, mintha azok tudományellenesek és transzellenesek lennének – az LMBTQ-szervezetek nem hajlandóak megfontolni semmiféle kritikát.
A GLAAD például kifogásolja, hogy a New York Times felvette a jobboldali-libertárius National Review korábbi munkatársát, a szerintük „LMBTQ-ellenes” David Frenchet a szerzői közé.
A lap egy 2023 januári történetében arról volt szó, hogy jó-e, hogy a kaliforniai iskolák elhallgatják a szülők elől, ha gyermekük „nemet vált”. A cikk egy 15 éves lány történetével indult,
majd kiderült, hogy az iskolában már fiúnéven szólítják Jessicát. A szülők kiakadtak, de kiderült, hogy jogilag nem tudnak belekötni a dologba, mert a gyermekük kérte, hogy ne mondják el szüleinek a dolgot. A szülők amúgy elfogadták a gyerekük új genderidentitását, de azt már nem annyira, hogy hormonterápiára és mell-levételre is jelentkezett. Már csak azért sem, mert PTSD-je, hiperaktivitása és más mentális problémája is volt az illetőnek (a transzneműek esetében magas a komorbiditás).
Egy úgyszintén kifogásolt, 2022 májusi cikk azt merte állítani Lia Thomas úszó ügyének a kapcsán, hogy a magukat nőnek képzelő férfi (transznő) versenyzők a női versenyágakban jogosulatlan előnyhöz jutnak. Ez a téma évek óta téma a nemzetközi közvéleményben, hiszen teljesen egyértelmű, hogy
A levélírók szerint azonban ilyen állítani „megalapozatlan”. A tény azonban az, hogy ez igenis megalapozott, hiszen esélye sincs egy női sportolónak egy felkészült férfi sportolóval szemben, hiába mondja magát az utóbbi nőnek.
Egy 2022 szeptemberi cikk arról szólt, hogy egyre több tinédzser lány veteti le a mellét, mivel fiúnak érzi magát, és vannak, akik ezt vagy az egész nemváltást megbánják. A GLAAD és a transzmozgalom ugyanis szereti azt hangsúlyozni, hogy a megbánók (detranzíciónálók) a tudományos adatok szerint nagyon kevesen vannak. Igen ám, csakhogy az ő számuk várhatóan a következő években fog megnőni, és nagyon kevés az megbánók számára vonatkozó kutatás, ráadásul
az LMBTQ-mozgalom kizárólag úgy mutatja be a megbánók történeteit, mint amit „transzellenes” erők használnak fel, és ignorálja a problémát.
Emellett álságos a megbánók kis számára való hivatkozás is, hiszen ilyen alapon a transzneműekkel sem kellene foglalkozni, hiszen ők is igen kevesen vannak, jóval egy százalék alatt. Pontosabban az USA-ban egy 2022-es felmérés szerint a felnőttek körében a transzneműek aránya 0,5 százalék, de a 13-17 évesek körében ez a szám 1,4.
Jessica édesanyja nem konzervatív, de úgy érezte, hogy még árnyalatnyi véleménykülönbségekről sem lehet beszélni az iskolával – a Egyesült Államokban ma ez a trend. A cikkben megszólalnak a transzmozgalommal szemben szkeptikus hangok – szülők – is, és feltesz olyasmi kérdéseket: mi van, ha esetleg az osztálytársak is befolyásolták a gyermekeket, tévesen? Nem lehet, hogy esetleg a tanárok is hibásak, mert veszélyesnek állították be a diákok otthonát? Az ilyen megfontolások azonban „transzellenesnek” minősülnek a GLAAD-vezette koalíció szemében.
Egy másik cikk 2022 januárjában azt a címet viselte: „az orvosok vitatkoznak arról, hogy a tinédzser transzoknak van-e szüksége terápiára a hormonkezelés előtt”. Az LMBTQ-mozgalom ugyanis küzd a nemváltás előtti pszichológiai vizsgálatok ellen, mivel azt megalázónak tartják, mondván, az „medikalizálja” (orvosi esetté nyilvánítja) a transzneműeket. Mindez már csak azért is fontos, mert a 12 (de egyes helyeken 8) éves kortól beadott
amelyeket az LMBTQ-mozgalom nem szeret hangsúlyozni: ilyen lehet a terméketlenség vagy a csontritkulás.
A téma azért is aktuális, mert az utóbbi időben egyre több – eddig 21 – republikánus vezetésű amerikai tagállam korlátozta vagy tiltotta be a „gendermegerősítő egészségügyi ellátást” („gender-affirmint medical care”) serdülők számára. Ez a kifejezés egy LMBTQ-eufemizmus a pubertásblokkolókkal vagy ellenkező nemű hormonokkal való kezelésre, lányok esetében a mell-levéltelre és a „nemváltásra”.
Az LMBTQ-mozgalom állítása szerint a teljes orvosi és pszichológiai szakma elfogadta már ezeket, mint egészséges és hatékony eszközöket, ami egyrészt nem igaz; másrészt az LMBTQ-mozgalom lejárató és megfélemlítő kampányokat vezet azok ellen, akik nem értenek egyet vele,
Ha pedig bármilyen rossz mellékhatást emleget bárki a kezelésekkel kapcsolatban, akkor az LMBTQ-mozgalom nyelvezetében ez csak „túlzás” lehet.
A New York Times még azt is meglépte az LMBTQ-szervezetek nagy bánatára, hogy február 16-án közzétett egy cikket a transzkritikus J. K. Rowling védelmében.
Miközben a száz amerikai LMBTQ-szervezet az ellen tiltakozik, hogy néha megjelennek az ő narratívájukat és állításaikat nem mindenben kritikátlanul kezelő cikkek a New York Times-ban, aközben a világban izgalmas folyamatok zajlanak.
Nemrég írtunk arról, hogy egyre több kritika éri az úgynevezett holland protokollt, ami alapján hosszú évek óta pubertásgátlóval kezelik a nemi identitászavaros kiskorúakat. 2022 év végén két szakember írt ellene cikket a német Die Weltben, tavaly augusztusban pedig harminc holland szakember követelte a protokoll kiiktatását. Egy 2021-es svéd áttekintés is elégtelennek tartja a pubertásblokkolás pszichológiai hatásairól rendelkezésre álló adatokat, akárcsak a finn egészségügyi hatóságok 2020-as és a britek 2022-es jelentése. Pedig
Legutóbb Skócia került be a hírekbe azzal, hogy törvénybe iktatta a kiskorúak jogi nemváltásának lehetőségét, majd a brit kormány blokkolta ezt.
2022 szeptemberében a The Telegraph oknyomozó riportban leplezte le a Mermaids nevű, 1995 óta létező, 20 év alatti „transzneműekkel” foglalkozó brit LMBTQ-szervezetet, azzal vádolva azt, hogy szülői beleegyezés nélkül is vállal mell-eltávolítást kiskorú lányok számára. A lap egy munkatársa 14 éves lánynak (Kai) adta ki magát, és levélváltásba kezdett a Mermaids-zal.
Nemrég került a figyelem középpontjába az ezer szülő által beperelt Tavistock genderklinika is,
Ugyanakkor egy központi helyett sok helyi klinikát hoztak létre helyette. 2022 év elején Florida hozott a magyar gyermekvédelmi törvényhez hasonló szabályozást a szülői jogok védelmében. Ott is megtörtént, hogy az iskolában eltitkolták a szülők elől, hogy lányuk fiúnak mondja magát. A lány kórházban kötött ki, a szülők pedig pereltek.
Fotó: MTVA/Bizományosi
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem akármilyen találkozó lehet kibontakozóban.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Január végén világszerte mozikba kerül a Melania című film, amely az Egyesült Államok first ladyjének életét mutatja be a beiktatást megelőző húsz napban.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
A beruházásoknak köszönhetően új munkahelyek jönnek létre Magyarországon.
A gigahitel csupán konzerválja a véres konfliktust, és ha az oroszok fokozzák a nyomást, ez a pénz is semmivé válik – a döntés valójában csak elodázta az ukrán hadsereg összeomlását. Brüsszel fellélegzett, de ez csak tűzoltás volt, nem megoldás.
„Most, hogy már az EU saját pénze forog kockán, a diplomácia is elkezd elmozdulni.”
