Nem, nem kell bocsánatot kérni az előző 16 évért

„Folyik a – mondjuk így – »szembenézetés«, a gyóntatás a baloldali értelmiségi körökben, például a Litera irodalmi portál is hirdetett egy Nagyon sajnálom című sorozatot, amiben Győrffy Ákos költő, a Mandiner egyik szerzője megírta, hogy az egész nagy szembenézősdi szerinte – ha jól értem – egy giccs, és értelmetlen. Szerinte csak büntetőjogi értelemben van értelme szembenézésnek, tehát aki bűncselekményt követett el, az menjen börtönbe, ennyi. 
Erre Babarczy Eszter írt egy választ a Facebook-oldalán. Babarczy válasza, amiben tévesen »elnyomásnak« nevezi az előző 16 évet, szimptomatikus, mert lényegében egy dolgot alig tud elképzelni: hogy van, aki (2,4 millió ember, de négy éve több mint hárommillió, és köztük rengeteg értelmiségi és művész) nagyjából és egészében szívből egyetértett az előző 16 év kormányzati politikájával, mivel jobboldali.

Babarczy azt írja:

»Én mindenekelőtt egy történetet várnék Győrffy Ákostól és mindenki mástól, aki az együttműködést választotta. Egy narratívát. Mit gondoltak, miben hittek? Miért nem látták, hogy vállalhatatlan dolgok történnek? Ezt a narratívát tisztelettel meghallgatnám, ahogy meghallgatnám minden Fidesz-szavazó narratíváját is (persze az ellenzéki narratívákat is, de azokkal amúgy is naponta találkozom). Ítélkezés nélkül szeretném tudni, mi vonzott valakit ehhez a gépezethez, mi tartja benne, miért azonosul, vagy ha nem azonosul, hogyan viseli el a kognitív disszonanciát? Jó célokat láttak? Tehetséges embereket? Érzelmileg azonosultak a retorikával? Lehetőséget kaptak? Reményt? Előrejutásra módot? Önmegvalósítási utat?«

Értik ugye: az, hogy egyszerűen jobboldali, konzervatív emberként szimpatikus volt az Orbán-kormány, tehát világnézeti egyetértés állt fenn (megint csak: nagyjából és egészében), az nem igazán jut eszébe Babarczynak, maximum szőrmentén meri felvetni. Odaírja persze, hogy »jó célokat« láthattak a Fidesz-szavazók, de inkább az merül föl benne, hogy »lehetőséget kaptak«, »előrejutásra módot«, meg »önmegvalósítási utat«. Később teszi csak fel a szörnyű kérdést:

»De mi van akkor, ha valaki nem volt ellenzéki érzelmű? Ellenkezőleg, drukkolt a Fidesznek, a Fidesz sikerét kívánta?«

Egészen elképesztő, ahogy Babarczy rácsodálkozik, mint valami utolsó lehetőségre, hogy voltak, elég sokan, kormánypártiak az országban Orbán alatt. Egyszerűen egyetértettünk, egyet értünk a Fidesz-KDNP kormányzásával, ennyi, ennyire egyszerű. Miért nem lehet ezt elfogadni? A jobboldali emberek, köztük értelmiségiek, művészek, nem érdekből voltak jobboldaliak az előző 16 évben, hanem elvi meggyőződésből.

Babarczy Eszter »kognitív disszonanciát« emleget, de hát ilyen nem volt, most sincs.”

Nyitókép forrása: Facebook