Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A gyerekeknek tizenéves kor előtt nincs egyértelműen kialakult nemi öntudatuk. Egyértelműen fiú vagy lány testük viszont van.
A „transznemű gyermekeket” is lehetetlen helyzetbe hozzák a gyermekvédelmi törvény LMBTQ-propagandát tiltó mondatai, így nem lehetnek azok, akik valójában – állítják magyar LMBTQ-szervezetek.
Ez azonban teljes tévedés. Transznemű gyermekek nem léteznek, csak nemi identitászavarral küzdő gyermekek. Ez akkor is így van, ha egy gyermek hosszan, konzisztensen lányként viselkedik, miközben fiú, vagy épp fordítva.
Nagy-Britannia legnagyobb nemi identitászavarral foglalkozó klinikája, a Tavistock and Portman NHS Foundation Trust 2018-19-ben 2500 ügyben járt el, ami 25-szörös növekedés az egy évtizeddel korábbihoz képest. A páciensek között még hároméves gyermek is akadt. Honnan tudná egy három éves, hogy ő milyen nemű, s pláne honnan venné, hogy úgymond transz?
S hogy miért nincs olyan, hogy transznemű gyermek? Egyrészt mert a tizenéves kor előtt
Egyértelműen fiú vagy lány testük viszont van. Másrészt mert nincs meg az az érzelmi érettség, hogy egyértelműen identifikáljuk magunkat e szempontból. Egy gyermeknek maximum nemi identitászavara lehet, azaz tartósan elégedetlen lehet a testével, vagy fiúként tartósan lányosan, lányként tartósan fiúsan viselkedhet, de bebetonozott, stabil nemi identitása nincs.
A tizenegy nagy tanulmány közül, amit valaha készítettek a nemi identitászavarban szenvedő gyermekekkel kapcsolatban, mind azt mutatta, hogy az ilyen gyermekek túlnyomó többsége kamaszkorára kinövi a nemi identitászavart – és ez igaz azokra is, akik súlyos és hosszan tartó nemi identitászavarban szenvednek. Magyarán a probléma magától megoldódik.
Egy 2019-es tanulmány szerint pedig még a kamaszok nemi identitászavarát is hatékonyan kezelni lehet anélkül, hogy olyan durva, invazív beavatkozásokhoz folyamodnánk, mint a hormonterápia vagy az átalakító műtét.
A kutatások szerint azok a felnőtt férfiak, akik gyermekként nemi identitászavarban szenvedtek, és akár még lányok is akartak lenni, gyakran még azt is elfelejtik, hogy ilyen problémáik akadtak régen. Egy részükről pedig az derül ki, hogy nem transz, hanem meleg.
meggátolja a gyermekeket, hogy nemi identitászavaruk magától megoldódjon; a pubertáskor ugyanis el szokta hozni a spontán megoldást.
A transzlobbi és az LMBTQ-szervezetek persze rendszerint a transznak mondott gyermekek öngyilkosságával fenyegetőznek. Az érzelmi manipulációval átitatott kérdés az, hogy „inkább egy halott fiút, vagy egy boldog lányt szeretnél?” Ennek alátámasztására egy 2014-es felmérést hoznak, ami szerint a transzneműek 41 százaléka már kísérelt meg öngyilkosságot – csakhogy a kutatásban nem vettek részt 18 év alattiak.
A transznemű kamaszok között valóban magasabb az öngyilkossági kísérletek aránya, mint a korosztály átlaga, de ez is kamaszokról szól, és a megoldás egyáltalán nem biztos, hogy a nemi átalakítás (ami lényegében lehetetlen, pusztán felszínes beavatkozásra van lehetőség).
Nemrég egy LMBTQ-aktivista egy vitában azzal állt elő, hogy egy transz gyerek levágta a saját nemiszervét, és ez is mutatja, hogy igenis létezik ilyen, s a megoldás a kezelés elkezdése. Ez azonban tévedés. Aki ilyen öncsonkítást végez magán, annak rég pszichológusnál vagy pszichiáternél lett volna a helye.
Ahány transznemű történetét meghallgattam,
válás, alkoholizmus, családon belüli erőszak, és így tovább. Nem meglepő, hogy a transzneműek többsége egyéb mentális problémákkal is küzd.
Egyébként – hívja fel a figyelmet The End of Gender – Debunking the Myths about Sex and Identity in Our Society című, 2020-as könyvében Debra Soh szexológus-neurobiológus, akitől a címbéli kijelentés is származik – a transzaktivisták meglehetősen hipokriták. Miközben ugyanis a nemi rendellenességgel született interszex gyermekek esetében azon az alapon ellenzik az orvosi beavatkozást, hogy a kicsik még nem tudják eldönteni, mit szeretnének később, és tartsuk meg a szabadságukat, aközben azt állítják, egy pár éves gyermek azt már biztosan tudhatja, hogy ő márpedig örökre transznemű. (Az interszex mivoltról itt és itt írtunk.)
Ha valaki pedig később megbánja a „nemváltást”, és lehetetlen helyzetbe kerül, akkor a transzmozgalom legyintve annyit mond: ezek szerint nem is volt sosem igazi transz. A baj csak az, hogy – például Paul McHugh, a Johns Hopkins Kórház pszichiátriai osztályának volt vezetője, a világ egyik vezető pszichiátere szerint, aki 1979-ben bezárta a Johns Hopkins genderklinikáját – soha, senki nem tudja előre megjósolni, ki fogja megbánni a „nemváltást” és ki nem, azaz senkiről sem tudható előre, hogy „igazi transznemű”-e, szívszorító 444-es videó ide vagy oda.
Természetesen fontos, hogy kapjanak segítséget – de az ne valamiféle hamis, ám visszafordíthatatlan nemváltás felé vezessen, hanem legyen komoly pszichológusi segítség, ami a testükkel való megbékélés és a családi problémák feldolgozása felé vezet.
***
További cikkeink a témában:
Így teszi tönkre a tinilányok életét a „transzjárvány”
Így bánta meg a nemváltást Amerika egyik legismertebb transzneműje