Ezért lett villanyszerelő a 40 éves Cseh László

40 éves lett a négyszeres olimpiai ezüstérmes korábbi úszó, Cseh László, aki immáron négy éve, a 2021-es halasztott tokiói olimpián versenyzett utoljára. A klasszissal a Nemzeti Sport készített interjút annak apropójából, hogy elérte a negyedik ikszet – már civilként.

A beszélgetés elején rögtön kiderült: Cseh László nem örült annak, hogy fotós is érkezett az interjúra, mert nem feltétlenül elégedett önmagával, és már nehezen illeszti be a sportolást a mindennapjaiba.

„Ha apámra gondolunk, egyértelmű, hogy nemcsak jó géneket örököltem tőle, hanem rosszabbakat is. 

Arról is őszintén vallott: visszatekintve lehet jobban jár volna, ha kilép a komfortzónájából, és kipróbálja magát az Egyesült Államokban.

„Mert mostanra megértettem azt is, miért nem voltam jobb például négyszáz vegyesen. Sokat gondolkodtam ezen: amikor 2003-ban a barcelonai világbajnokságon második lettem, abból az edzőim nem azt szűrték le, hogy gyorsabbá kellene válnom, hanem azt, milyen jó vagyok, vagyis ha még többet edzünk, akkor még jobb leszek. Egyszerűen nem volt receptje az akkor edzői garnitúrának arra, hogyan kell gyorsabbá válnunk, hogy például ehhez százon is javulni kellene – a mai versenyzők felkészülésében az állóképesség és a gyorsaság egymás mellett áll.”

Cseh László az elmaradt olimpiai aranyéremről

Elárulta: Egerszegi Krisztinát látva az uszodában döntötte el, hogy olyan szeretne lenni, mint ő, majd azt is megtudtuk, hiányzik-e a pályafutásából az olimpiai aranyérem.

Hozzátette: rengeteget hibázott abban, hogy nem jött össze a bajnoki cím.

„Nem a csillagok állása miatt nem lettem olimpiai bajnok… Azért nem lettem, mert hibáztam többször is, de tényleg úgy gondolom, nem lenne sokkal másabb az életem, ha nyertem volna olimpiai aranyat. Én is teljesnek érzem a pályafutásom, és szerencsésnek is gondolom magam, mert nem sérülés miatt kellett abbahagynom. Én döntöttem el, mikor vonulok vissza, annak pedig örülök, hogy az utolsó versenyemen, a tokiói olimpián még képes voltam bejutni egy döntőbe. Igaz, ott csak a hetedik lettem – amúgy akkor értettem meg igazán, hogy az én időm lejárt.”

Azóta pedig civil életet él – és villanyszerelőként dolgozik.

„Mindig is érdekelt, és ki akartam próbálni. Valójában nekem ez az első munkám, és élvezem! Azt hiszem, nem tudnék egész nap egy asztal mögött ülni. 

Szerintem a jó szakemberekre mindig szükség van, sokszor jobban, mint bármilyen diplomás emberre – ezzel nem akarok bántani senkit, én is jártam egyetemre, de az én utam nem az volt.”

Nyitókép: MTI/Kocsis Zoltán