Így tarol a genderideológia az óvodákban Svédországtól Olaszországig

Ha a teljes népességet, 8 milliárd embert nézünk, akkor jelentős különbségek mutathatók ki nők és férfiak között: nemcsak biológiai, hanem lelki és személyiségbeli eltérések is.

Ezeket a különbözőségeket elhazudni annyi, mint mindenkit megfosztani saját adottságaitól, elbizonytalanítani identitásában és válságba zülleszteni legalapvetőbb attribútumaiból. 

Már senki észre sem veszi az önellentmondást abban, hogy az elfogadás nevében a progresszív irányzatok a legkevésbé elfogadóak a saját tanaikhoz nem illeszkedő valósággal szemben: nem fogadják el a velünk született és kultúrákon átöröklődő nemi sajátosságokat.

És a lényeg: igyekeznek elfogadóbbá nevelni a gyermekeket, ezért már óvodás korban elkezdik a semlegesítést, az identitások lebontását - csak ezzel éppen elbizonytalanítják őket az identitásukban és személyiségükben, komoly krízist okozva ezzel. És ez nem újdonság, Svédországban már 2017-ben népszerűvé váltak a „gender-neutral” (nemileg semleges) óvodák. 

A kiindulási alap az az, hogy káros, hogyha nemi szerepeket látnak a gyermekek, és visszafordíthatatlan negatív következményei lehetnek. Egy – a WHO által finanszírozott – nemzetközi tanulmány szerint lelki és fizikai egészségügyi kockázatokkal jár, ha születési nemhez kötődő szerepekkel találkoznak a fiatalok. Más tanulmányok egyenesen azt állítják: káros, hogyha nemi „feltételezéseknek” tesszük ki a gyermekeket. 

Milyen káros „veszélyekre” hivatkoznak? Például – állítják – nem mindegy, hogy a kisgyerekek mivel játszanak, és mit engedünk nekik:

Ezért úgy tűnik, szerintük az óvodapedagógus vagy a rendszer a felelős – nem pedig az, hogy a lányok ösztönösen gondoskodnak babákról, a fiúk pedig maguktól is érdeklődnek az építés iránt. Én mondjuk nem láttam még olyan pedagógust, aki ne engedett volna lányokat építőkockával játszani, de egy svéd óvodában sajnos el tudom képzelni, hogy a babákhoz csak a fiúkat engedik, a lányoknak meg kötelező az építkezés, hogy a nemi „sztereotípiákat” lebontsák. 

A gender semleges svéd óvodákban kényesen odafigyelnek a szóhasználatra: nem nevezik a gyermekeket fiúknak vagy lányoknak, kerülik a nemre utaló szavak használatát, és jelzőket. Tehát hiába – például – kedves egy kislány, ezen teljesen normális és gyakran használt szavak elől inkább kitérnek. A sors iróniája, hogy amikor egy svéd óvodaigazgató előadást tartott az „innovatív” módszereikről, akkor olyan példát hozott, hogy:

A másik ilyen „veszélyforrás”, hogy a lányoktól elvárják, hogy hallgassanak a felnőttekre, amely később jobb tanulmányi eredményekhez vezet (ez mondjuk önmagában a lányokra biztos nem jelent veszélyt). A baj csak az, hogy az igazság egészen más: a felnőttek a fiúktól ugyanúgy elvárják, hogy hallgassanak rájuk, csak a fiúk – általánosságban – természetüknél fogva jobban feszegetik, próbálgatják a határokat. Nemtől függetlenül mindenkitől elvárjuk, hogy tartsák be a játékszabályokat, viselkedési normákat, kereteket, amelyek a közösség érdekeit szolgálják. 

nehogy a kislányok kislánynak, a kisfiúk kisfiúnak érezzék magukat, nehogy különbözőséget tapasztaljanak egymás között, és ez a különbség nehogy bántson valaki mást! Milyen szörnyű sztereotípiákat nevelnénk ezzel a gyermekekbe – gondolták. Azonban nem látom az intézkedésnek más hasznát, mint a szülők és a tágabb környezet irányába való kiállást az LMBTQ jogok mellett. Hiszen a gyermekeknek nem lett jobb, vagy ha igen, nem azért, mert el akarjuk törölni a velük született különbséget – lehet, hogy jobban szeretik a zöld színt, de ők nem kérnek az értelmetlen ideológiákból.

Olaszország egy évvel később: 2025-ben bejlentik, hogy a gender relativizmusról szóló foglalkozásokat óvodás és általános iskolás korúak körében betiltják, és kiemelik, hogy a szexuális nevelés elsősorban a család hatásköre. Fontos megérteni, hogy nem a megértő, empatikus hozzáállást tiltják be –

Ez beláthatatlan bizonytalanságot, gyökérvesztést és később párkapcsolati problémákat is okozhat.

Emellett az olasz szabályozás – amerikai példát követve – szigorítaná a sportcsapatokban való részvételt: mindenkinek a születési neme szerinti közösségben kell majd részt vennie. Ez persze a progresszív oldalon kirekesztőnek tűnik, de ha józanul gondolkodunk, így az igazságos: biológiai adottság, hogy a férfiak általában fizikailag erősebbek, gyorsabbak, jobb az állóképességük, így, ha egy férfi versenyzik nők között, az igazságtalan előnyhöz juttatja. 

Az olasz oktatási miniszter is úgy fogalmaz, hogy a szülői jogokat szeretnék erősíteni, és nem cél a kirekesztés: a sokszínűség tiszteletben tartása továbbra is elvárás az intézményekben.

Magyarországon szigorú szabályok vonatkoznak az óvodában, iskolában megjelenő gender ideológiákra, és mi is úgy gondoljuk, hogy a család – mint elsődleges szocializációs közeg – a legfontosabb helyszíne a személyiség formálásának, a nemi szerepek elsajátításának. Szerencsére a mi kultúránkban ma már nem az a normális, hogy a nőknek a konyhában a helye, a férfiak pedig nem sírhatnak – ha nagyon leegyszerűsítem azokat a régi normákat, amelyek valóban károsak lehetnek a társadalom szövetének egészségét tekintve. 

Viszont az LMBTQ-lobbi már nem a ló túloldalára, hanem egy egész más valóságba esett át:

hogy instabil, komplexusos, elveszett generációkat hagyjon maga után.

A szerző az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar Fináczy Ernő Oktatáskutató Központ vezetője, az NITK Stratégiai és Fejlesztési Osztályának vezetője

Nyitókép: NurPhoto via AFP